Szolgáló testvér! Te pásztor vagy? Jó pásztornak tartod magad? Akkor bizonyára olyan ember vagy, aki életét adja a juhokért, aki testvérei szolgája, aki ismeri és nevükön szólítja a juhokat. Van még néhány számozott és számozatlan kérdésem hozzád:
1) Kérkedsz azzal pásztor társaid között, hogy hány embered van a gyülekezetedben?
2) Lenézed azt, akinek csak néhány tucat juha van?
3) Jó érzéssel tölt el, amikor a pulpitus mögül körbefuttatod szemeidet a széksorokon, a lelátókon, az épület falain, a berendezésen, a tömegen, melyeket a te kezed alkotott?
4) Kényelmesen, anyagi gondtalanságban nyújtózol sok milliós autódban, több tíz-, vagy százmilliós házadban juhaid hasznából?
Mindeközben gondolsz-e közülük az özvegyre, az árvára, a szegényre, a betegre, a fogolyra? Tudod a nevüket? Ismered személyesen őket? Beszélgettél már eggyel is közülük? A gyapjúból, tejből és húsból meggazdagodtál, de nincs gondod a pettyegetettre, a sántára, az elkóboroltra. A gazdagokat és neked engedelmeseket ültetted előre. Azokat, akik minden szavadra gondolkodás nélkül áment mondanak.
Ismered azokat, akik hosszú évek, vagy évtizedek óta hitetlenül és értetlenül bámészkodnak az összejöveteleiden? Ők azok, akikkel elmondattál egy úgynevezett megtérő imát, de nem tértek meg Istenhez: egyesek a felekezetedhez csatlakoztak, mások pedig hozzád tértek meg.
Tudod, hogy a beteg juhok nem éhesek, s azért nem tűnik fel nekik a hitvány eledel, melyet a te kezedből kapnak? Észrevetted, hogy az egészségesek éheznek, halófélben vannak? Nem engedetlenek, akik emiatt hagyták el a gyülekezetedet.
Ha az első négy kérdésre igen a válaszod, az utóbbiakra pedig nem: pásztornak öltözött béres vagy, sőt tolvaj! A béres olyan szolga, akinek nincsen gondja a nyájra. A béres, ha látja jönni a farkast, elfut, magukra hagyja a juhokat a fenevaddal. Te láttad jönni a farkast, és nem futottál el. Bárcsak elfutottál volna! Felismerve a helyzetedből adódó előnyöket és lehetőségeket, idejekorán megegyeztél a farkassal, előnyös üzleti feltételek mellett, árucikként „emberek lelkeit” (Jel 18,13) kínálva. Álnok módon még mindig a juhok előtt jársz, ők azonban, mivel nem látnak előre mögüled, nem látják, hogy a farkas tanyájára vezeted őket.
Te sáfársággal bízattál meg, akit gondviselővé tett Ura az Ő háza népén, hogy adja ki nekik élelmüket a maga idejében? Ha az Úr bízott meg, tudnod kellene, hogy a juhok és a legelő nem a te tulajdonaid. Hogy mi a tied? A felelősség. „Legeltesd az én juhaimat! Őrizd az én juhaimat!” A Gazda juhait kellene legeltetned és őrizned az Ő legelőjén. Ha egy szervezet bízott meg vagy te bíztad meg magadat, akkor persze nem gondolsz felelősségeddel. Felelőtlenül vásárt űzöl hiszékeny emberekből. Gyülekezeti házad egy feneketlen persely. S minél többet beszélsz nekik magadtól, Isten beszédébe csomagolva a magadét, annál távolabb taszítod őket Istentől.
Részeggé tett a világi csillogás, a gazdagság, büszkévé, elbizakodottá tesz az elismertség, az emberektől nyert dicsőség, a hírnév, a kényelem és a legfontosabb, az emberek feletti hatalom. S ha mindez még nem volna elég, szavaiddal vered is szolgatársaidat és eközben nyugodtan eszel és iszol?! Elfeledted, hogy egy napon visszajön, és elszámoltat téged a te Urad? Megjön a te Urad, amely napon nem várod és amely órában nem gondolod, és kettévágat téged, és a hitetlenek sorsára juttat (Luk 12,46).
Most azt kérdezed: „Ki ez az ismeretlen senki, aki így beszél egy pásztorral?!” Talán az egyetlen, talán az utolsó ember vagyok számodra, aki int, és ébresztget Téged.
-<>-
Részlet a Krisztust Kövesd! című, hamarosan megjelenő könyvből.
