A világ állapotáról
Az egész világ a gonoszságban vesztegel (1Ján 5,19).
A világ vezetői a kereskedők (Jel 18,23).
A vezetők a nagy paráznával paráználkodnak (Jel 17,2a), és Babilon dobzódásának (mértéktelenségének) erejéből meggazdagodtak (Jel 18,3).
A föld lakosai részegek a nagy parázna paráznaságának borától (Jel 17,2b), Babilon bűvölésitől pedig eltévelyedtek a népek (Jel, 18,23).
Isten sokféle írott, és napjainkban már sokfelé látható jelét is adja annak, hogy elképzelhetetlen erejű és mértékű ítélete közeledik az ég, a föld, az emberiség felé. Ám az emberek mindezekből a jelekből nem vesznek észre semmit a részegség miatt!
A világ jelenlegi fejedelme, és annak rendszere
A világ valódi (ma még) láthatatlan fejedelme, vezetője a régi kígyó, a vádló, a Sátán (Luk 4,5-8; Ján 12,31; 14,30; 16,11). (A hét gyülekezetnek írt levelek keletkezésének idején Pergamonban állt a királyi széke, és ott is lakott [Jel 2,13]). Még egy kevés idő és megtestesül, láthatóvá válik a földön, mint a világ első számú vezetője. Sőt egy idő után minden és mindenki fölé fogja emelni magát és „maga ül be mint Isten az Isten templomába, Isten gyanánt mutogatva magát” (2Tessz 2,4).
A világ ma ismert rendszerét a Sátán hozta létre és ő működteti gonosz angyalok és gonosz szellemek által (Dán 10,13. 20-21; Ef 6,12). Ezek a gonosz szellemi lények a Sátántól kapott parancsokat és utasításokat a közvetlen szellemi befolyásuk alatt álló, Istennek engedetlen világi és vallásos embereken keresztül hajtják végre. Ennek ősi mintaképe Babilon, amely által Sátán egyaránt gyakorolt politikai, gazdasági, vallási és kulturális hatalmat a földön. Ma a szellemi Babilonon keresztül gyakorol hatalmat.
Mindenki, aki a világot szereti és a világ barátja akar lenni, az ezt a gonosz rendszert, és annak urát szolgálja. Istennel szemben tanúsított engedetlenségének következtében pedig e gonosz fejedelem szellemi befolyása alatt áll (Ef 2,2). Aki a világot szereti: az Isten ellensége (Jak 4,4).
A vallások állapotáról
A vallások a gonoszságban vesztegelnek: gonosz szellemek tanítják, uralják, és irányítják azokat.
Az intézményesült, hivatalos kereszténység a gonoszságban növekszik: gonosz szellemek tanítják (1Tim 4,1), uralják és irányítják vezetőit és tagjait egyaránt.
A keresztény főpapok, a megagyülekezetek pásztorai, a nemzetközi hírű hamis evangélisták, hamis tanítók, hamis próféták Babilon mértéktelenségének erejéből meggazdagodtak.
A vallásos emberekből, és a megtévesztett hívőkből hamis tanítóik „a telhetetlenség miatt költött beszédekkel vásárt űznek” (2Pét 2,3), lelkeiket eladták és eladják (Jel 18,13) életük ellenségének, az emberölőnek (Ján 8,44b).
Ezek a gonosz vezetők „ámítók”, hitetők „növekednek a rosszaságban, eltévelyítve és eltévelyedve” (2Tim 3,13). Ők maguk eltévelyedtek és másokat eltévelyítenek, más szóval félrevezetnek. Ők Krisztus keresztjének ellenségei (Fil 3,18-19). Olvassuk Isten írott beszédében, hogy már János apostol idejében sok Antikrisztus támadt (1Ján 2,18). Ha már Jézus Krisztus mennybemenetele után néhány évtizeddel láthatóan sok Antikrisztus támadt, vajon milyen jelzőt használna napjainkban az apostol a számuk érzékeltetésére? Sátán számos sikeres félrevezetése közül az egyik éppen az, hogy a vallásos emberek a mai napig „az Antikrisztus” eljövetelét „várják”, miközben nem veszik észre, hogy a hivatalos kereszténységet elárasztották az Antikrisztusok, vagyis Krisztus ellenségei, helyettesítői.
A ma ismert pogány vallások, beleértve az apostolok utáni, pogánysággal, judaizmussal, világiassággal megtelt kereszténységet is, mind Babilon rendszerének okkult vallási tanaira épülnek. Gonosz szellemek tanításain alapulnak, gonosz szellemek irányítása alatt állnak, gonosz szellemeket szolgálnak és „gonosz szellemeknek áldoznak” (1Kor 10,20). Emiatt végül e babiloni eredetű vallások hívei, gyakorlói hamis isteneikkel és a világgal együtt fognak elveszni. Ezeknek az embereknek egyáltalán nincs semmi közük sem az Élő Istenhez, sem az Istenbe vetett hithez.
A mai babiloni kereszténységben az emberek felett emberek uralkodnak, nem az Úr Jézus. Ez Isten felségének durva megsértése. Jézus megtiltotta tanítványainak, hogy egymáson uralkodjanak (Mt 20,25-27), gyűlöli a nikolaita tanítást és gyakorlatot (Jel 2,6. 15), amely ezt mégis rákényszerítette a hívőkre. Aki maga fölött az emberi uralmat választja, eltűri vagy másokon jogtalanul uralkodik annak ellenére, hogy Istentől parancsot kapott Babilon elhagyására (Jel 18,4), az nyilvánvalóan nem akarja, hogy Királya uralkodjon rajta (Luk 19,14). Ezért komolyan figyelmeztetlek ember! Ha kereszténynek vallod magadat és szándékosan az emberi uralmat választod, akkor azzal kell számolnod, hogy jogos Királyod az ellenségének tart téged. Az ítéletkor, miután hűséges alattvalóit megjutalmazta, parancsot ad szolgáinak: „amaz én ellenségeimet is, kik nem akarták, hogy én ő rajtuk uralkodjam, hozzátok ide, és öljétek meg előttem!” (Luk 19,27).
A hívő maradék
A hívő maradék naponta Istent keresi, Őt akarja megismerni és megérteni. Isten kis gyermekeiből az a fiúi-mivoltukból feltörő kívánkozás, sőt emésztődés (Zsolt 84,3) árad Isten felé, hogy megismerjék és megértsék mennyei Apjukat és akit elküldött, a Jézus Krisztust. Azért közülük némelyek törekvésük tekintetében már újonnan születésük napjától kezdve az örök életben élnek. Erről éppen azzal tesznek bizonyságot, hogy Istent akarják megismerni és megérteni. Jézus így határozta meg az örök életet: „Az pedig az örök élet, hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent, és akit elküldtél, a Jézus Krisztust” (Ján 17,3).
A hívő maradék Jézus Krisztust követi, Neki engedelmes, az Ő eljövetelét várja. Tanítványként Jézus és az apostolok tudományát tanulja és gyakorolja.
A hívő maradékot Isten szent Szelleme indítja (Róm 8,14) és öltözteti tiszta és fehér gyolcsba, ami a szentek igazságos cselekedete (Jel 19,8), és az elkezdett jó munkát befejezi bennük a Krisztus Jézus napjára (Fil 1,6). Ámen.
MIT LÁT MA ISTEN?
Isten letekintve a mennyből a földre ma is azt látja, amit Jeremiás próféta idejében látott:
„Borzalmas és rettenetes dolgok történnek a földön: 31 A próféták hamisan prófétálnak, a papok tetszésük szerint hatalmaskodnak, és az én népem így szereti! De mit cselekszenek majd utoljára?!” (Jer 5,30-31)
Mivel a hamis, hitető emberek, és Isten népének őket hallgató része Isten beszédét megutálta, és megveti, Isten a tévelygés szellemét bocsájtja rájuk. „Aki jó közöttük, olyan mint a tüske, az igaz olyan, mint a tövisbokor” (Mik 7,4a). Ha valaki azt mondja: Isten beszédéből tudnotok kellene, hogy közeleg Isten ítélete, és hogy az ítélet először az Isten házán kezdődik (1Pét 4,17)! Azért forduljatok el a hamisságtól, és térjetek meg az Úrhoz! Ők azonban így felelnek a látóknak: „Ne lássatok; és a prófétáknak: Ne prófétáljatok nekünk igazat, beszéljetek kedvünk szerint valókat, prófétáljatok csalárdságokat! 11 Hagyjátok el az utat, térjetek le [már] ez ösvényről, vigyétek el előlünk Izraelnek Szentjét!” (Ézsa 30,10-11) Akik így szólnak a félrevezetettek nyugalmával álomba merülve az idők jeleit nem látják; békességet, biztonságot, áldást, erőt, hatalmat kívánnak; csodákat, nagy ébredést várnak. Ezek helyett az Úr Jézus eljövetelét megelőző jeleket kellene észre venniük; a békesség, biztonság, áldás, erő, hatalom forrását, az Urat kellene kívánniuk (Zsolt 105,4); az Urat kellene várniuk (1Tessz 1,10).
A HITETLENSÉG BŰN
A hitetlenség bűn. A hitetlenség a bűn. Éva és Ádám a kísértés idején nem Istennek hitt, hanem a kígyónak. Az emberiség döntő többsége ma is Éva és Ádám útján jár: Isten helyett a Sátánnak hisz, az igazság helyett a hazugságban hisz. Jézus Krisztus hirdette, hogy amikor a Szent Szellem eljön, megfeddi (elítéli, megrója, megdorgálja) a világot elsőként a bűn tekintetében (vonatkozásában). (Ján 16,8-9) A bűn meghatározása Nála pedig ez: „Nem hisznek Énbennem”. Jézus Krisztus ezt hústestben megjelent Istenként mondta. Tehát azt mondta, hogy az emberek nem hisznek Istenben. De a kegyelmes Istentől lehetőséget kapnak a Szent Szellem minden emberi lélekre kiterjedő munkája által arra, hogy a Teremtő Istent, és bűnös állapotukat felismerjék, megtérjenek, kijöjjenek a hitetlenségből és higgyenek Istenben, elhagyják Sátán rendszerét, bűnös útjaikat, és hittel belépjenek Isten országába, királyi uralmába.
A SZERETŐ ISTEN
Isten szerette az embereket, ezért az örökkévaló Felkentet, egyszülött Fiát elküldte hústestben Jézus Krisztus néven a földre (Ján 7,29; 8,18; 8,42; 9,4; 10,36; 12,45; 20,21). Hogy aki hisz Őbenne, mint Megváltóban, Királyban és Bíróban, az megmenekülhessen Isten haragjától és ítéletétől. Aki hisz a Fiúban és bemerítkezik az Atya, a Fiú és a Szent Szellem nevébe a bűnöknek bocsánatára, az megmenekül és örök életet nyer (Ján 3,16).
Isten szerette az ellenségeit, és elküldte az Ő Fiát, hogy kereszthalála, kifolyt szent és tiszta vére által váltságot, engesztelést, bűnbocsánatot, megtisztulást, helyreállást szerezzen és kínáljon az embernek. Ezzel Isten hívja ellenségeit Jézus Krisztuson az egyetlen Hozzávezető úton keresztül (Ján 14,6), hogy térjenek Ő hozzá, higgyenek Benne, újonnan születve gyermekeivé váljanak (Ján 1,12), és fiaiként viszontszeressék és szolgálják Istent, mint gyermekek az Apjukat.
Haragvó, ítélő Isten
Aki Isten megmentő szeretetét megveti, nem hisz a Fiúban és nem engedelmeskedik Neki, az „nem lát életet, hanem az Isten haragja marad rajta” (Ján 3,36).
Aki azt állítja magáról, hogy megtért, hitt, bemerítkezett és vette a Szent Szellem ajándékát, az szakítsa el magát korának gonosz és parázna nemzedékétől (ApCs 2,38. 40); menjen ki a táboron kívülre az Úrhoz, hordozva az Ő gyalázatát (Zsid 13,13)!
Aki nem hisz, azt elítélik (Mk 16,16b). Aki „nem találtatott beírva az élet könyvében, a tűznek tavába vettetik” (Jel 20,15). „Ha valaki imádja a fenevadat és annak képét, és bélyegét felveszi vagy homlokára vagy kezére, 10 Az is iszik az Isten haragjának borából, amely elegyítetlenül töltetett az ő haragjának poharába: és kínoztatik tűzzel és kénkővel a szent angyalok előtt és a Bárány előtt; 11 És az ő kínlódásuknak füstje felmegy örökkön örökké; és nem lesz nyugalmuk éjjel és nappal, akik imádják a fenevadat és annak képét, és ha valaki az ő nevének bélyegét felveszi (Jel 14,9-11).
Isten megítéli az Ő népét (Zsid 10,30), megítéli a világot, bosszúállása közeleg (2Tessz 1,8)! Amikor Isten vízzel borította el, ítélte meg a világot, egyetlen ember és a családja, nyolc lélek élte túl a régi világ pusztulását (2Pét 2,5). Közelgő ítélete láthatóvá fogja tenni a földön azt, hogy „a mi Istenünk megemésztő tűz (Zsid 12,29)! Ahogyan megígérte: még egyszer megrázza nemcsak a földet, hanem az eget is… hogy a rendíthetetlen dolgok maradjanak meg (Zsid 12,26-27). Amikor majd kitölti búsult haragjának poharát, annak tartalma olyan mértékű pusztításban fog kifejeződésre jutni, hogy ha egy adott ponton Ő maga nem rövidítené meg ítéletének időtartamát, akkor azokban a napokban az egész emberiség kihalna a földről. Igen, az egész emberiség kihalna: hívő és hitetlen egyaránt. Ezt maga az Úr Jézus jövendölte meg: „Mert akkor nagy nyomorúság lesz, amilyen nem volt a világ kezdete óta mind ez ideig, és nem is lesz soha. 22 És ha azok a napok meg nem rövidíttetnének, egyetlen ember sem menekülhetne meg; de a választottakért megrövidíttetnek majd azok a napok” (Mt 24,21-22); és ismét: „Mert azok a napok olyan nyomorúságosak lesznek, amilyenek a világ kezdete óta, amelyet Isten teremtett, mind ez ideig nem voltak, és nem is lesznek. 20 És ha az Úr meg nem rövidítette volna azokat a napokat, egyetlen hústest sem menekülne meg; de a választottakért, akiket kiválasztott, megrövidítette azokat a napokat” (Mk 13,19-20).
Azért félelemmel és rettegéssel vigyük véghez a mi üdvösségünket, mert Isten az, aki munkálja bennünk mind az akarást, mind a munkálást jó kedvéből (Fil 2,12-13).
LUKÁCS 18,8B
A Lukács 18,8b részében feltett kérdésének elhangzása előtt az Úr Jézus arról tanított a 1-7 versekben, hogy mindig imádkozni kell és meg nem restülni. Kitartó imáinkra válaszként Isten bosszút áll „az ő választottaiért, kik ő hozzá kiáltanak éjjel és nappal, ha hosszú-tűrő is irántuk? 8 Mondom nektek, hogy bosszút áll értük hamar.” „Mindazáltal” – folytatja az Úr. Ez a „mindazáltal”, vagy más szóval mindezek ellenére fordulat figyelemfelhívásként szolgál. Annak lehetőségét vetíti előre, hogy (mindazok ellenére, hogy Isten válaszol az imáinkra, gondot visel rólunk, megadja kérésinket, megbünteti ellenségeinket) mi nem viszonozzuk az Ő jóságát, kegyelmét azzal, hogy továbbra is és mindvégig megmaradunk az Ő benne való hitben. Ez a hozzá állás az Ő népe részéről nagyon is ismerős az ószövetségi Izrael történetéből, és mai, újszövetségi népének túlnyomó többsége sem különb elődeinél. A „mindazáltal” arra int minket, hogy mi ne essünk a hálátlanságnak és a hitetlenségnek a bűnébe! Minden áron éljük úgy a hústestben még hátra lévő időnket, hogy életvitelünkkel ne adjunk Istennek végül nemleges választ az itt következő kérdésére!
„Mindazáltal az embernek Fia mikor eljön, avagy talál-e hitet e földön?”
Az Úr Jézus eljövetelét és a világ (kor) végét megelőző (Máté 24-ben felsorolt) jeleket látó nemzedék életideje alatt fogja elérni és sújtani a föld lakosait, a gonoszságban, a bűnben, a hitetlenségben, az istentelenségben veszteglő emberiséget Isten búsult haragja (Jel 16,19), igaz és igazságos ítélete (Jel 16,7). Azért figyeljünk, vigyázzunk és imádkozzunk (Mk 13,33)! Vigyázzunk azért minden időben, kérve, hogy méltókká tétessünk arra, hogy mindezeket elkerüljük, és megállhassunk az embernek Fia előtt! (Luk 21,36)
Mindezeket látva az Úr Jézus csaknem kétezer évvel ezelőtt elhangzott baljós tartalmú kérdése most már érthetőbb, napjainkban aktuálisabb mint valaha. Azért, ha valóban a szívünkből szeretjük az Istent, és akit Ő elküldött értünk a mennyből a földre, a Jézus Krisztust, a felkent Megváltót, Királyt és Igaz Bírót, komoly Istenfélelemre (Fil 2,12), hitünk vizsgálatára (2Kor 13,5), önmagunk megítélésére (1Kor 11,31-32) és odaadó megtérésre (Jel 3,19) van szükségünk.
Mennyei Atyánk, kérlek, adj mindezek megcselekvéséhez mindannyiunknak kegyelmet, hogy „a nemes harcot megharcoljuk, futásunkat elvégezzük, és a hitet megtartsuk” (2Tim 4,7)! Nyisd meg a mi szemeinket, hogy lássuk világosan és értsük meg, hogy amikor az embernek Fia eljön, nem „jó zsidókat”, nem „jó keresztényeket”, hanem olyan embereket fog keresni a földön, akik „megtartották” a hitet! Ámen.
-<>-
Talál-e hitet a Földön? – 2018 – Ökrös Ferenc
