„Majd egy nagy jelkép lett látható az égen, egy asszony, ki a napba
öltözött, kinek lába alatt a hold volt, és fején tizenkét csillagból
koszorú. 2 Ez az asszony terhes volt, s fájdalmában, szülési kínok között kiáltozott. 3 Utána egy másik jelkép látszott az égen, egy nagy tüzes sárkány, kinek hét feje és tíz szarva volt, és fejein hét korona. 4
Ez farkával az ég csillagainak harmadrészét söpörte, majd a földre
vetette őket. Ekkor a sárkány a szülni készülő asszony elé állt, hogy
mikor szül, annak gyermekét felfalja. 5
Az asszony fiat szült, férfimagzatot, ki vasvesszővel fogja majd az
összes nemzetet terelni. Gyermekét azután elragadták az Istenhez, és
annak trónjához, 6 az asszony pedig a pusztába futott, hol Isten helyet készített számára, hogy táplálják 1260 napig.” (Jel. 12,1-6)
