Igazi szabadság

IGAZI SZABADSÁG

 

O) A hit és bizalom kérdésével kapcsolatban említettem, hogy szabadság csak a bizalom életkörében lehetséges. A törvény kívülről követel, s a lélek nem önként engedelmeskedik parancsának. A testiség rabbá teszi a lelket, s az nem saját életkörében mozog, amikor a testnek rá nézve káros követelését teljesíti. A törvény rabságából kétféle módon lehet szabadulni: a) vagy úgy, hogy a törvény jármát egyszerűen lerázzuk, s az Isten iránt való engedelmességet megtagadjuk (Zsolt. 2,3), mint ez az Antikrisztusban, kit II. Tessz. 2,3 a „törvénytelenség emberé”-nek nevez, teljességre jut és ahogy Freud „tudományosan” 

 

A kegyelem - 09. Rész

KEGYELEM AZ ÖRÖKKÉVALÓSÁGBAN

Isten kegyelmének óceánján az utolsó állomáshoz érkeztünk el; ahhoz az utolsó állomáshoz, amelyet a földről kereső tekintetünk még elérhet. Hogy ez a tőlünk látott cél nem az utolsó; hogy az örökkévalóságban korszak korszak után fog következni, melynek tartalma felől a leghalványabb sejtelmünk sem lehet, azt elárulja nekünk az a kifejezés, amelyet a görögből a magyar „örökkön örökké” kifejezéssel szoktak fordítani; de amelynek pontos jelentése: be a korszakok korszakaiba (eis tous aiónas tón aiónón). Az örökkévalóság tehát korszakokra fog oszlani; körökből körökbe fogunk feljebb emelkedni.

A kegyelem - 07. Rész

KEGYELEM A SZORONGATTATÁSBAN

Szorongattatás vagy nyomorúság bibliai szó; görögül: thlipsis. Az ennek megfelelő ige: thlibein magyarul nyomást, sajtolást jelent. A szenvedés az emberre nyomasztó hatást gyakorol; úgy érezzük magunkat az üldözésben, mintha sajtóban volnánk. Az utolsó idők nyomorúságát a Jelenések könyve is emberek sajtójával jelképezi. A túlvilági szenvedést meg börtönhöz hasonlítja az Írás; de bizony ezt a szenvedésbe döntő, üldöző világot is börtönnek érezzük; szabadulni szeretnénk, de nem lehet; körülzár bennünket, elvágja vágyaink útját; emelkedni akarunk, és mázsás súlyként tart alant a kétségbeesésében. A húsember terjeszkedni akar, a magasban járni; Isten azonban rárakja a szenvedés súlyát, és alant járásra, alázatosságra kényszeríti. Más a szellem emelkedése, melynél az emberi szív megalázkodik, és más a hús emelkedése, melynél a szív fölemelkedik. Az utóbbit exaltatio-nak nevezik, s ennek nincs jó hangzása. Az exaltált ember csak képzeli magasságát, valójában alant maradt. Szemünket megérinti Isten Szelleme, s megértjük, hogy Isten azért rakja ránk a testi nyomorúságot, hogy megtanuljunk szellemi magasságokba emelkedni. Angyalszárnyakat a szenvedések sajtójában kapunk. Sub pondere crescit palma. (Teher alatt nő a pálma)

A kegyelem - 6. Rész

KEGYELEM AZ EGYHÁZBAN

Folytatás

Két szél (két szellemi hatás) fúj ebben a világban. Más képpel úgy mondta ezt Jézus, hogy két magvetés történik. Egyik magvetés a kegyelem magvetése, a másik a gonosznak magvetése.

A kétféle magvetés nyomán az Istentől elidegenedett nagy embervilágból kétféle ember támad a földön; a kegyelem szabad fiai és a harag fiai, a gonosz rabszolgái. Pontosabban vizsgálva a dolgot

A kegyelem - 05. Rész

KEGYELEM AZ EGYHÁZBAN

Élnek e világban emberek, akiket megragadott Istennek Krisztusban megjelent kegyelme; akik elmerültek Krisztus szemléletébe és miközben kedvességét nézik, maguk is dicsőségről-dicsőségre, az Ő arcára, ugyanarra a kedvességre átalakulnak. Úgy hordozzák magukon az Úr kedvességét, mint szent glóriafényt, és ha a középkorban csakugyan dicsfénnyel jártak az igazi szentek, akkor glóriájuk az a kedvesség volt, mely lelkükből arcukra sugárzott. Ezt a glóriafényt azonban minden időkben hordották a szentek, minden országban, minden felekezetben, ahol csak Krisztus ismeretét szívükbe fogadták az emberek. Ezek a kegyelembe fogadottak és a kegyelmet magukba fogadók alkották minden időben a Krisztus egyetlen és igazi egyházát. Krisztus kegyelmének, mely tengerként ömlik az emberi szívekbe, és az igaz egyháznak határai ugyanazok. Az igazi egyházat láthatatlan egyháznak szokták nevezni, szemben a látható felekezetekkel; de ez tévedés! Krisztus kedvessége belerajzolódik igaz követőinek életébe, viselkedésébe, arcára, és így mindenkor látható. A Krisztus követőire ráömlő s azokon átfolyó kegyelem Krisztus szellemi egyházát is látható egyházzá teszi. Mikor az emberek az egyházi életről beszámolnak, templomokat, papokat, szervezeteket, közgyűlési beszédeket és statisztikai adatokat tárnak elénk. Pedig, aki Krisztus valódi egyházát akarja látni, annak azt kellene látnia, hogy merre vannak azok az emberek, akik megbocsátani és bocsánatot kérni tudnak. Az egyházban a megbocsátó kegyelem az egyetlen valóság; a többi az egyházban mind csak a szellemi valóság ruhája, vagy csaló látszat, ha gonoszat takar. Az egyházban minden a kegyelem!

A kegyelem - 04. Rész

KEGYELEM A TESTTÉ VÁLT IGÉBEN

Megállapíthatjuk, hogy a kegyelem a törvényben is benne van; sőt, hogy az Örökkévaló éppen azzal a szándékkal adta a törvényt, hogy a kegyelemre készítsen elő, s hogy úgy adta, hogy rajta a kegyelem sugározzék által. Megállapítottuk, hogy ezt az átsugárzó fényt a régiek látták, s hogy a törvényben átsugárzó kegyelem, ahogy a prófétai szellem erősödött és a látások egymáshoz csatlakoztak, mindig tisztább fényben ragyogott. A törvény, melyet Isten Mózesen át adott, lezárt szelencének bizonyult, amelyben a kegyelem drága olaja rejtőzik. Évszázadokon keresztül lassan áradt ki belőle a csodálatos égi illat. Fordított Pandora-szelence volt ez.

A kegyelem - 03. Rész

KEGYELEM A TÖRVÉNYBEN

Folytatás

Keserűen ébred fel bennünk a kérdés: Miért adta Isten a törvényt, ha az halálra visz, ha szolgává tesz, ha félelemmel tölt el, ha képmutatóvá tesz, vagy kétségbeesésbe taszít?! Felelet: Azért, hogy minden más utat elzárjon előlünk, azon az egyen kívül, amely az életre visz! A törvényt azért adta az Isten, hogy Krisztushoz vezessen – mint Pál mondja: hogy Krisztushoz vezető pedagógus legyen. Paiodagógos görögül gyermekvezetőt jelent; azt a rabszolgát jelölték e szóval, aki a szabad úr gyermekét iskolába vezetgette.

A kegyelem - 02. Réssz

KEGYELEM A TÖRVÉNYBEN

Nagyobb ellentétet, mint kegyelem és törvény, elképzelni alig lehet. Két ellentétes út, amelyen az ember üdvösségét keresi. A törvény utasítása így hangzik: Tedd meg a törvényt és élsz! A kegyelem örömhíre ez: Fogadd el az életet és megteszed a törvényt! A két út tehát egymásnak pontosan a fordítottja. A törvény az embert a saját lábára állítja; aki a törvény útján jár, mindent a maga erején kénytelen tenni. Erőlködés, izzadtság, verejték: ez a törvény útja; az út vége: kudarc. A kegyelme útja ennek ellenkezője: minden emberi erőfeszítésnek teljes hiánya, könnyűség, gondtalanság, öröm. Amíg a törvény az embert a maga lábára állítja, az evangélium megtanítja Istenre támaszkodni.

A kegyelem - 01. Rész

KEGYELEM ISTENBEN

Régi vita folyik afelől, hogy a régi klasszikus nyelveket tanítsuk-e középiskoláinkban. Azt mondják, modern, hasznos ismeretekre van gyermekeinknek szükségük. Nem akarok ebbe a vitába beleszólani; hanem néhány szóval szeretnék rámutatni az egyik fő okra, mely a klasszikus nyelvek pártolóit lelkesíti. Mindaz, ami a régiek lelkéből kikerült, sokkal egyszerűbb, világosabb, kevésbé bonyolult, mint az, ami a modern lélekből származik. Amit az ember ma gondol, az a sok réginek összetevődéséből állt elő; sok gondolatpataknak összefolyásából. A folyó nagyobb terheket tud elhordozni; de a patak tisztább, s mennél közelebb megyünk a forráshoz vissza, a léleknek annál tisztább vizére találunk. A megfáradt modern lélek vágyik a régi egyszerűre. Aki a mát meg akarja érteni, világítsa meg azt a múlttal! Ezért keressük a régi auktorokat.

A kegyelem - 00. Rész

HAT ELŐADÁS, AMELY ELHANGZOTT

A BALATONSZÁRSZÓI

BIBLIAI KONFERENCIÁN 1947-BEN

ELŐSZÓ

„Ennek a könyvnek az anyaga nem íróasztal mellett született meg, hanem egy konferenciának a szent légkörében: Balatonszárszón az 1947. évi bibliai héten. A „szakemberek” hamar észre fogják venni, hogy nem hiányzik ebből a könyvből az „íróasztal” sem: a szerzőnek évtizedeken át folytatott alapos igetanulmányai láthatatlanul, de letagadhatatlanul bele vannak szerkesztve a munkába. A jó fundamentum nem fitogtatja magát, mégis rajta dől el az épület sorsa. Ugyanígy e könyvnek „tudományos teológiai alapvetése” nem hangoskodik lépten-nyomon, de a „szakemberek” által könnyen észrevehető módon ott van minden tételnek a mélyén s biztos alapot ad a tanításoknak, és egysége egészbe öleli át azt a csodálatos témát, amit fejteget: a kegyelmet.