Az imádságnak nem az adja meg az értelmét, hogy Istent kitanítsuk arra, hogy mit kell tennie, mert Isten azt nélkülünk is jól tudja, annyira, hogy Szelleme által inkább Ő segít nekünk imádkozni. (Róm. 8,26) Az imádságnak az ad erőt, hogy szavaival állást foglalunk és vallást teszünk a jó mellett, hogy ellene fordulunk a gonosznak s magunkat Istenre bízzuk. Mikor Isten imádkozásunkból látja, hogy a jó mellé állottunk, Ő is mellénk áll és megsegít bennünket. Sőt, gyarló imádságunk szavát Krisztus és a mennyei seregek könyörgése erősíti meg. (Jel. 8,3) A Miatyánk szavaival vallást teszünk arról, hogy a
mennybéli Istent
atyánknak ismerjük s tudjuk Róla, hogy szívesen hallgat gyermekei szavára. Mennybélinek mondjuk Őt, mert a felső szellemvilág minden erejével rendelkezik, s ezekkel bennünket segít. Az
első kéréssel szembeszegülünk a vallástalan és istentelen világgal, mely Istent, hitet, ítéletet és minden szentet megtagad. A
második kéréssel a világ igazi királya, Jézus mellé állunk. A
harmadik kéréssel szembeszegülünk a világ akaratával és helyébe a tiszta égi világ akaratát kívánjuk a földre, hogy itt is minden térd Isten előtt és ne emberek előtt hajoljon meg. A
negyedik kéréssel vallást teszünk arról, hogy Istent többnek tartjuk az anyagnál, Tőle várjuk minden testi szükségletünk kielégítését és úgy Rá bízzuk magunkat, hogy szemünket a ma szükségletén túl nem emeljük. Az
ötödik kéréssel vallást teszünk arról, hogy ezt a világot csak a szeretet és megbocsátás gyógyíthatja meg; elsősorban Isten bocsánata, azután a mi megbocsátásunk egymással szemben. A
hatodik kéréssel vallást teszünk gyengeségünkről, mely a kísértésnek ellenállni nem tud, a
hetedik kéréssel vallást teszünk arról az Istenről, ki a kísértésből is ki tudja szabadítani a Benne bízót, még ha a Sátán már le is igázta őt. A Miatyánk
záró szavaival vallást teszünk Isten egyedülálló jogáról, hogy a föld királya legyen; hatalmáról mely ezt meg is fogja valósítani és a dicsőségéről, mely az Ő birodalmát a mi dicsőségünkre be fogja tölteni. S minderre rányomjuk az Ámen pecsétjét, kifejezve ezzel, hogy sem kérésünkből, sem bizonyságtételünkből egy i betűcskét vissza nem vonunk. Senki oly röviden, oly erőteljesen össze nem foglalta az imádság összes lehető tárgyait, mint Jézus tette az Úri imádság szavaiban.
-<>-
Részlet
Csia Lajos – Bibliai káté című könyvéből
