Mielőtt az országot elhagynád

  Emlékezz Jézus Krisztusra!

Az utóbbi években a magyar hívők közül is többen, egyedül, vagy családjukkal együtt elhagyták hazájukat egy könnyebb, s talán gondtalan anyagi élet reményében. Egyesek közönyösen tekintenek a távozókra, mások dicsérik azokat, akik elmentek az országból, megint mások irigylik azok bátorságát, akik el merték hagyni hazájukat. Én azok közé tartozom, akik aggódnak azok miatt, akik az országot már elhagyták, és azok miatt is, akik az ország elhagyását tervezik. Féltem őket! Féltelek Téged! Ezt a lépést nem tartom bátor tettnek. A kijelölt helyen maradást, a kősziklán való megállást annál inkább. Az utóbbira akarlak bátorítani!



S az Úrban testvéredként emlékeztetlek Jézus Krisztusra. És – talán ellenszenves számodra az intés szó, de mégis – testvéredként intelek: Mennyei Atyánk félreérthetetlen parancsa, vagy engedélye nélkül ne merészeld elhagyni lakóhelyedet! Kérlek fontold meg azt, amit a következőkben elmondok neked, mert ez talán az utolsó figyelmeztetés számodra, mielőtt az Országot elhagynád.

Drága Testvérem! A napokban az Úr emlékeztetett engem egy Júdás apostol által lejegyzett igére, mely így szól: „És az angyalokat is, akik nem tartották meg fejedelemségüket, hanem elhagyták az ő lakóhelyüket, a nagy nap ítéletére örök bilincseken, sötétségben tartotta.” (Júdás 6) Egy másik fordítás szerint: „Emlékeztetni akarlak arra, hogy angyalokat, kik uralkodó helyzetüket nem őrizték meg és saját lakóhelyüket elhagyták, a nagy ítéletre láthatatlan (örökké-tartó) láncokkal megkötöztette, homállyal borította be, őrizetre vetette,” (Júdás 6 Csia.). Igéjét olvasva az Úr terhe nehezedett akkor rám, és ez a teher egyre jobban nyomja a lelkemet, és nyugtalanít. Ezért írom most ezt az emlékeztetőt azoknak a testvéreimnek, akik sok hitetlen és számos hívő emberhez hasonlóan az ország elhagyásának gondolatát forgatják magukban. Amennyiben egy ideje te is azt latolgatod, tervezgeted, vagy már el is döntötted, és szervezed, hogy a válladat nyomó valós, vagy vélt pénzügyi terhektől való megszabadulás érdekében, egy könnyebb s talán gondtalan anyagi élet reményében, mielőbb ideiglenesen, vagy végleg elhagyod lakóhelyedet, az országot ahova megszülettél, az országot ahova hiszem, hogy Isten helyezett téged, akkor a te figyelmedbe ajánlom ezt a emlékeztetőt.

A félénk szívűeket pedig bátorítani szeretném! Ezért azokhoz is szól ez az üzenet, akik valóban nehéz anyagi helyzetben vannak ugyan, de fel sem merült bennük problémáik megoldásaként lakóhelyük, hazájuk elhagyása. Testvérek, bátorodjon a szívetek! A mi Urunk, Jézus Krisztus a golgotai kereszten minden problémát megoldott! Minden napon „Járuljunk azért bizodalommal a kegyelem királyi székéhez, hogy irgalmasságot nyerjünk és kegyelmet találjunk, alkalmas időben való segítségül.” (Zsidó 4,16)

ÁBRAHÁM, IZSÁK ÉS JÁKOB EGYIPTOMBA KÖLTÖZÉSE

Közös hitünk ősatyái, Ábrahám, és Izsák nem a könnyebb megélhetés, és gondatlan anyagi élet reményében hagyták el a számukra kijelölt lakóhelyet, hanem azért mert éhség volt azon a földön ahol laktak. Jákob idejében is volt éhség, de ő fiait küldte Egyiptomba, hogy vásároljanak gabonát. Amikor Jákob visszatérő fiaitól megtudta, hogy József él, így szólt: „Elég nékem, hogy József az én fiam még él: lemegyek hát, hogy meglássam őt minekelőtte meghalok.” (1 Móz. 45,28) Ez Jákob döntése volt. Tudtad, hogy Egyiptomba menetelével kapcsolatban csak Jákob kereste Isten vezetését? Igaz nem hitből, hanem félelemből, de kereste Isten vezetését. Ez valami új volt, mert látjuk a Biblia életéről szóló részeiben, hogy Isten keresése életének nagyobb hányadában nem volt jellemző Jákobra. Erre a szintre csak öreg korára jutott el. Addig ő elsősorban üzletember, és tervező, szervező, kivitelező zseni volt. Minden eléje kerülő akadályra azonnal kész megoldási tervvel reagált. Jákob üzletelt bátyjával Ézsauval, egy tál ételért megvette tőle elsőszülöttségi jogát; az 1 Mózes 28,20-22-ben arról olvasunk, hogy üzletelt Istennel Béthelnél: „fogadást tőn Jákob, mondá: Ha az Isten velem lesz, és megőriz engem ezen az úton, amelyen most járok, és ha ételül kenyeret s öltözetül ruhát ad nékem; És békességgel térek vissza az én atyámnak házához: akkor az Úr lesz az én Istenem; És ez a kő, a melyet oszlopul állítottam fel, Isten háza lészen, és valamit adsz nékem, annak tizedét néked adom.”; üzletelt Lábánnal, ám benne emberére akadt, aki először az első hét év végén, s aztán később is megcsalta őt, mint feleségeinek Rákhelnek és Leának elpanaszolta: „atyátok engem megcsalt, s tízszer is megváltoztatta béremet” (1 Móz. 3,17). A Lábánnál töltött huszonegy tanulóév után hazaindult, s útközben ismét üzletelt Ézsauval, bár erre akkor semmi szükség nem volt, mert Ézsau enélkül is megbocsátott Jákobnak. Jákob élete nagyobb részében a saját terveiben és saját megoldásaiban, vagyis önmagában bízott. Azonban mire öreg, érett korra jutott sok-sok isteni leckén keresztül megtanult bízni Istenben, megtanulta az istenfélelmet. Tehát sok évvel az előbbiek után, miközben egész háza népével Egyiptom felé indult, mivel ekkorra már „kihalt” belőle az üzletember, a probléma megoldó zseni, s mert ekkorra már elvesztette önbizalmát, Jákob elbizonytalanodott tervével kapcsolatban. Nem bízott már önmagában, csak Istenben. Félelem fogta el Egyiptomba vezető útján, ezért Beérsebában megállt, áldozott az Úrnak, kereste Isten vezetését. „és méne Beérsebába; és áldozék áldozatokat az ő atyja Izsák Istenének. És szóla Isten Izráelnek éjjeli látomásban, és monda: Jákob, Jákob. Ő pedig monda: Ímhol vagyok. És monda: Én vagyok az Isten, a te atyádnak Istene: Ne félj lemenni Egyiptomba: mert nagy néppé teszlek ott téged. Én lemegyek veled Egyiptomba, és én bizonnyal fel is hozlak; és József fogja be a te szemeidet. Felkerekedék azért Jákob Beérsebából, és elvivék Izrael fiai Jákobot az ő atyjukat, és gyermekeiket és feleségeiket a szekereken, melyeket a Faraó küldött vala érette.” (I. Móz. 46,1-5) Ezekből a versekből kiderül, hogy Jákob legálisan, Isten bátorítására, Isten ígéretével ment Egyiptomba: „Ne félj lemenni Egyiptomba ... Én lemegyek veled Egyiptomba, és én bizonnyal fel is hozlak”.

ISTEN ORSZÁGÁBAN
Megtörténhet, hogy egyszerre két országot hagysz el

Te most nem Egyiptomba készülsz menni, hanem valószínűleg nyugatra, vagy a tengeren túlra. Keresztyén körökben szimbolikus értelemben azt szokták mondani, hogy amikor valaki elhagyja az Urat, akkor vissza megy a világba, Egyiptomba. Remélem, hogy te most nem erre készülsz! De önszántadból olyan útra akarsz lépni, amelyen hatványozottan fenn áll ennek a lehetősége, mármint az Úr elhagyásának. Isten elsősorban ott őrizhet meg minket, ahova Ő helyezett, vagy ahova Ő küldött. Tehát még az is megtörténhet, hogy nem csak Magyarországot, de Isten országát is elhagyod. A világ bármely helyén élsz is, legyen az a leggazdagabb, vagy a legszegényebb ország: Isten országa a tied lehet. Csak ott vagy igazán otthon, s ott, ahova megszülettél.

Isten országa

Isten országát hiába keresnénk egy földrajzi helyen. Mert nem a látható fizikai világban van. Jézus idejében a farizeusok is azt gondolták, hogy Isten országa szemmel láthatóan és egy meghatározott időben fog eljönni, megjelenni a világban. Azt kérdezték Jézustól: „mikor jön el az Isten országa”? Jézus a farizeusok kérdésére válaszolva Lukács 17,20-21-ben a következőket mondta: „Az Isten országa nem szemmel láthatólag jön el. Sem azt nem mondják: Íme itt, vagy: Íme amott van; mert íme az Isten országa tibennetek van.” A válaszból teljesen világos, hogy Isten országa szemmel nem látható, és nem fizikai helyen található. Ezért ne várd azt, hogy egy bizonyos helyen és szemeiddel láthatóan egyszer csak csak ott áll majd előtted Isten országa, és oda költözhetsz, és akkor minden pénzügyi gondod megoldódik. Az emberek a történelem folyamán mindig fizikai helyen keresték, és akarták megvalósítani Isten országát, de sohasem találták meg fizikailag, és soha nem is valósították meg azt. Ha valamely országról ki is jelentették emberek, hogy ha nem is Isten országa, de keresztény ország, az legfeljebb katolikus uralom alatt lévő országot jelentett. S a katolikus uralom köszönő viszonyban sincs Isten uralmával. Egészen felejtsd el, hogy Isten országa fizikai valóság! Isten országa szellemi valóság, amely „tibennetek van” – mondja Jézus.

Az Isten országa tibennetek van

Fontos körülmény, hogy ezt a kijelentést nem tanítványainak, nem az őt követő, benne hívő embereket is tartalmazó tömegnek, hanem farizeusoknak tette Jézus. Az ő kérdésükre válaszolva mondta: „az Isten országa ti bennetek van.” A farizeusokról éppen nem lehetett elmondani, hogy hittek volna abban, hogy Jézus a Krisztus, az élő Isten Fia. Miért mondta hát nekik, hogy az Isten országa bennetek van? Mert annak az ideje telt be, annak az ideje jött el, amely időtől fogva minden emberhez közel jött Isten országa.

Ezen a helyen azonban pontosítanunk kell az Isten országa kifejezést. A Károli fordítás alapján teljesen megkövesedett fogalomként él bennünk az Isten országa kifejezés, amely (szándékosan) elhomályosítja a kifejezés eredeti jelentését. Ez a fordítás nem fejezi ki egyértelműen, hogy itt valójában Isten királyi uralmáról van szó. A King James, a LITV (görög szó szerinti fordítás), és a Csia fordítás is (mely szintén az eredeti görög szövegeken alapul) Lukács 17,21-ben (és egyébként az Újszövetség teljes szövegében mindenütt, ahol erről van szó) az „Isten Királysága” kifejezést használja. Mi Magyarországon, a 21. században köztársaságban élünk. Nekünk az „ország” az ország, melyben a Kormány általunk választott vezetői kormányozzák az országot, s a kormány tagjai gyakorolnak felettünk hatalmat. Mivel nem királyságban élünk, fogalmunk sincs arról, mivel jár egy király hatalma alatt élni. Jézus pedig húsz évszázaddal ezelőtt kihirdette: Közel jött az Isten királyi uralma, majd azt is meghatározta, hogy ez a királyság hol található: „az Isten királysága tibennetek van”.

A bennetek van meghatározással arra is válaszolt a mi Tanítónk, hogy mikor jön el az Isten királysága. „Bennetek van” – mondta. Ez jelenidő! Ne várd, hogy Isten királysága egyszer csak eljön! Jézus Mk. 1,15-ben bejelentette, hogy „Betelt az idő, és elközelített az Istennek királysága; térjetek meg, és higgyetek az evangéliumban.” Károlinál azt olvassuk, hogy az Isten országa „elközelített”; a Csia fordításban: „közel jött”; a King James-ben: „is at hand”, azaz kéznél van. Elközelített, közel jött, kéznél van: már itt van Isten királysága. Vagyis Jézus bejelentése óta jelen van, elérhető minden ember számára Isten királysága itt a földön. Nem kell tovább várakozni Isten királyságának eljövetelére.

Hogyan léphetünk be Isten királyságába?

Ki más szabhatná meg az ő királyságába való belépés feltételeit, mint egyedül maga a Király. Jézus Krisztus szavaira emlékezve fel kell ismernünk, hogy Ő nem egy földi király: „Az én országom (királyságom) nem e világból való. Ha e világból való volna az én országom (királyságom), az én szolgáim vitézkednének, hogy át ne adassam a zsidóknak. Ámde az én országom (királyságom) nem innen való. (Jn. 18,36) Ő tehát mennyei Király, sőt Ő királyok Királya! János apostol a Jelenések könyvének 19. részében a 11-16 versekben a Csia fordítás szerint így tesz bizonyságot a mi Királyunkról:

„Láttam! Megnyílt az ég, és egyszerre egy fehér ló tűnt fel, a rajta ülőt Hűségesnek és Igaznak nevezik. Igazságosan ítél és hadakozik. 12 Szeme tűzláng, fején sok korona. Írott név van rajta, melyet senki sem ismer, csak Ő. 13 Köpeny burkolja be, mely vérben ázott. Neve így hangzik: az Isten Igéje. 14 Fehér lovakon követték, fényes, tiszta gyolcsba öltözötten a mennybeli seregek. 15 Szájából éles pallos jön ki, hogy azzal vágja a nemzeteket. Vasvesszővel fogja őket terelgetni. Ö tapossa majd a mindenen uralkodó Isten haragos indulata borának sajtóját. 16 Köpenyére és tomporára egy név van írva: „Királyoknak Királya és uraknak Ura.”

Ilyen a mi királyunk, s Ő félreérthetetlenül kihirdette az Ő királyságába való belépés feltételeit: „térjetek meg, és higgyetek az evangéliumban”.

Keressétek először Isten királyságát

Azt hiszed, hogy ha nem iszol alkoholt, nem dohányzol, nem lopsz, nem paráználkodol, nem kívánod más feleségét, házát, vagyonát, jársz gyülekezetbe, fizeted a tizedet, adakozol akkor minden rendben van, jó keresztény vagy, és ez elég is Istennek. Isten minden ember szívébe beleírta az Ő törvényét. S bármely ember, amennyiben lelkiismerete helyesen működik, meg tudja cselekedni azt (persze a gyülekezeti rész kivételével), amit te, anélkül hogy azt mondaná: hiszek Istenben. Szóval még ha az egész törvényt megtartod is, akkor sem vagy igaz ember Isten szemében, s emiatt nem léphetsz be Isten királyságába. Mert az ember nem a törvény megcselekvése, hanem hit által igazul meg. Keressétek először Isten királyságát és az Ő igazságát (igazságosságát) – tanította Jézus a Máté 6,33-ban.

Amikor megélhetési gondok adódnak, nem másik országot, másik lakóhelyet kell keresni, hanem Isten országát, királyságát és az Ő igazságosságát. Isten országának, királyi uralmának keresése azt jelenti, hogy megengedjük Istennek, hogy Szelleme által lerombolja bennünk mindazt, ami az énünk, mindazt, ami a világból van bennünk, mindazt, ami a Sátántól van bennünk. S engednünk kell, hogy egészen felépítse az új embert bennünk, hogy az által Krisztus bennünk és rajtunk keresztül éljen, és kifejezhesse magát a környezetünkben. Mint látod a munka nagyobb része bennünk zajlik, nem a környezetünkben.

Mennyei atyánk, aki jól tudja, hogy mikor mire van szükségünk, kellő időben betölti majd minden szükségünket. Ez az Ő dolga, nem a miénk. Egy gyermekeit szerető, felelősségteljes apa gondot visel a gyermekeiről, menyivel inkább a mi mennyei Atyánk rólunk, az Ő gyermekeiről. Folyamatosan emlékeztetnünk kell magunkat arra, hogy mi Isten gyermekei vagyunk. „Valakik pedig befogadták őt, hatalmat adott azoknak, hogy Isten fiaivá legyenek, azoknak, akik az ő nevében hisznek; Akik nem vérből, sem a testnek akaratából, sem a férfiúnak indulatából, hanem Istentől születtek.” (Jn. 1,12-13) S ha keressük az Ő királyi uralmát és igazságosságát, akkor az életünkkel, megélhetésünkkel kapcsolatos minden felelősség mennyei Atyánké, Istené.

Higgyünk Isten beszédében, és cselekedjük azt, amit Ő mond! Keressük először Isten királyi uralmát, és az Ő igazságosságát. S mindazok, amikre ebben az életben, és ezen a magyar földön szükségünk van, megadatnak nekünk Istentől, Atyánktól. Ez az Ő ígérete. Az Ő ígéreteiben pedig feltétel nélkül bízhatunk, mert ezek Istentől, és nem embertől származó ígéretek. Ő nem ember, hogy hazudjon és nem embernek fia, hogy megváltozzon. „Nem ember az Isten, hogy hazudjék és nem embernek fia, hogy megváltozzék. Mond-e ő valamit, hogy meg ne tenné? Ígér-e valamit, hogy azt ne teljesítené?” (4 Móz. 23,19)

Sem az égben, sem a földön, sem a föld alatt nem él olyan lény, aki Istent megakadályozhatná ígéreteinek teljesítésében. Mi pedig ne hátráltassuk Őt ígéreteinek teljesítésében se hitetlenséggel, se engedetlenséggel!

Amikor Isten királyságában vagyunk

Ne gondold, hogy akkor már Isten országában, királyságában vagy, amikor van mit enned, innod, van mibe öltözködnöd, saját házad és autód van, a gyerekeid egyházi iskolába járnak, minden gyülekezeti alkalmon jelen vagy, s talán valamilyen szolgálatot is végzel a felekezetedben. Igaz, amikor valaki Isten királyságában, azaz Isten uralma alatt van és élvezi az Ő gondviselését az előbbiek mind megadathatnak neki. „És amely embernek adott Isten gazdagságot és kincseket, és akinek megengedte, hogy egyék abból és az ő részét elvegye, és örvendezzen az ő munkájának: ez az Istennek ajándéka! Mert nem sokat emlékezik meg az ilyen az ő élete napjainak számáról, mivelhogy az ő szívének örömét az Isten kedveli.” (Prédikátor 5,19-20). Isten ad gazdagságot az embereknek. Szellemi, lelki és anyagi területen egyaránt Őtőle származik minden gazdagság. De csak annak az embernek ad Isten lehetőségét arra, hogy ezt a gazdagságot élvezhesse is, aki szívének örömét kedveli. A szíveket vizsgáló Isten ismeri minden ember szívének gondolatait, és pontosan tudja mi okoz örömöt a szívünknek. S ha szívünk öröme kedves neki, megengedi, hogy élvezzük azt, amit tőle kaptunk. Mindent, amivel csak rendelkezünk Istentől kaptunk.

Másfelől halt már úgy éhen, szomjan, ruhátlanul, kivetve, testvéreitől megtagadva, elfelejtve Jézus Krisztus igazi követője, testvérünk, hogy halála pillanatáig folyamatosan Isten királyságában volt. „Mert az Isten országa nem evés, nem ivás, hanem igazság, békesség és Szent Szellem által (Szent Szellemben) való öröm.” (Róma 14,17) Egy testvérünk úgy fogalmazott, hogy Isten királysága olyan hely, ahol az ördög munkái lerombolásra kerültek, és Isten uralma valósul meg. Amikor Isten királysága bennünk megvalósul, vagyis az ördög munkája bennünk le lett rombolva, és Isten uralkodik bennünk, akkor bárhol is élünk földrajzilag, Isten országában, királyságában élünk. S azon a helyen, ahol mi élünk le kell rombolnunk az ördög munkáját a környezetünkben, hogy Isten uralkodhasson azon a helyen rajtunk keresztül. Mert ha felettünk uralkodik Isten, akkor vagyunk alkalmasak arra, hogy általunk uralkodjon. Az uralkodásra később még visszatérek.

Tehát élt, és napjainkban is él itt ezen földön számos olyan ember, hívő és hitetlen egyaránt, akinek soha életében nem voltak anyagi gondjai. Azt evett, ivott, amit akart, úgy öltözött, ahogy neki tetszett, minden pénzen megvehető dolgot megszerzett, és birtokolt. De soha nem tapasztalta meg az Isten igazságosságán alapuló életre épülő békességét, és az Isten Szellémében lévő örömöt, amit kizárólag Isten engedelmes gyermekei élvezhetnek.

„Van egy gonosz, amelyet láttam a nap alatt, és nagy baj az az emberen; Mikor valakinek az Isten ad gazdagságot és kincseket és tisztességet, és semmi nélkül nem szűkölködik, valamit kívánhat lelkének, és az Isten nem engedi néki, hogy éljen azzal, hanem más ember él azzal: ez hiábavalóság és gonosz nyavalya!” (Prédikátor 6,1-2)

A gondviselő Király

Isten gyermekeiként nem kell aggodalmaskodnunk az életünk felől, sem a jelenben, sem a jövőt illetően. „Mivelhogy az ő isteni ereje mindennel megajándékozott minket, ami az életre és a kegyességre való, Annak megismerése által, aki minket a saját dicsőségével és hatalmával elhívott;” (II. Péter 1,3). Mindennel „megajándékozott” minket – múlt idő. Hogyan jut birtokunkban ez az ajándék, ez a mindent tartalmazó, és mindenre elégséges ajándék, amivel Atyánk „megajándékozott minket”? Az Ő megismerése által. Ezért kérjük atyánktól Jézus nevében, hogy minden nem Jézus Krisztustól származó, ezért nem „könnyű teher”-ként és nem „gyönyörűséges iga”-ként megélt dolog alól szabadítson fel bennünket azért, hogy a teljes testben még hátralévő időnket, életünket az Ő megismerésének szentelhessük.

Isten igéjén, mint kősziklán megállva, meg kell nyugodnunk abban a tudatban, hogy a mi Atyánk egész életünk folyamán gondot fog rólunk viselni, függetlenül attól, hogy a földnek mely részén kell élnünk. Alkalmas időben mindenkor el fog jutni hozzánk az Őáltala rendelt élet-ellátmányunk.

A HATÁROKON BELÜL KELL MARADNUNK

Isten szabta meg a népek határait

A népeknek Isten határozta a meg a földrajzi elhelyezkedését. „Mikor a Felséges örökséget osztott a népeknek; mikor szétválasztotta az ember fiait: megszabta a népek határait,” (5 Móz. 32,8). Erről beszél az Újszövetség is, a Csel. 17,26-27a-ban Pál apostol mondja: „És az egész emberi nemzetséget egy vérből teremtette, hogy lakozzanak a földnek egész színén, meghatározván eleve rendelt idejüket és lakásuknak határait; Hogy keressék az Urat.”

Isten tehát „szétválasztotta az ember fiait”, népeket alkotott, és meghatározta az egyes népek lakásának határait, s azt a célt tűzte eléjük, hogy ott ahol laknak, „keressék az Urat”. Ezzel nyilvánvalóan a nemzetekben születő és lakó emberek mozgásának is határt szabott. Isten a teremtéskor a tengernek határt szabott, „hogy a vizek át ne hágják az ő parancsolatát,” (Példa 8,29). A tenger azóta sem hagyta el medrét az Ő parancsa nélkül. És az Ember? Ha felfogja egyáltalán a számára alkotott medret, benne engedelmesen megmarad?

Bizonyosra vehetjük, hogy Isten örökkévaló tervének megfelelően minden ember a számára előre meghatározott földrajzi helyen, népben és nyelvben születik meg. S ugyanazon a helyen kell az Urat keresnie is. Ezt az Isten által rendelt helyet az Ő parancsa vagy engedélye nélkül elhagyni rendkívül veszélyes! Ha Isten engedélye nélkül hagyjuk el lakóhelyünket – az országot ahol élünk –, az egyértelműen engedetlenség. Az engedetlenség pedig, varázslás. „Mert, mint a varázslásnak bűne, olyan az engedetlenség; és bálványozás és bálványimádás az ellenszegülés.” (1 Sám. 15,23) Saul példájától elrettenve ne kövessük el az engedetlenség bűnét!

Elhagyhatod-e a saját lakóhelyedet?

Most talán azt mondod, hogy: Nincs olyan igevers, ami megtiltaná nekem, hogy elköltözzek az országból. Valóban nincs ilyen vers. De olyan sincs, amely arra utasítana, hogy ha elégedetlen vagy az anyagi helyzeteddel, akkor elhagyhatod az Isten által kijelölt helyedet. Isten igéje, és munkálkodásának ismerete alapján kizárhatjuk, hogy Isten csupán anyagi okok miatt megengedné, támogatná, hogy elhagyjuk a lakóhelyünket, és hogy világi mondással élve: más országban próbáljunk szerencsét.

Az viszont mindenképpen megáll, mint ahogy erre Pál életében is találhatunk példát, hogy Isten elküldhet egyeseket idegen országokba hirdetni Isten országának evangéliumát, örömhírét. Ehhez viszont Isten elhívott küldöttjének kell lenni. Testvérem, te egy Isten által elhívott küldött vagy? Ha igen, akkor Ő majd a tervének megfelelő időben ki fog küldeni arra a helyre, ahol a jövőben majd használni akar téged, mint az Ő küldöttét.

Mit hagysz el ha elhagyod az országot?

Ugyan azt a két dolgot, melyet hajdan az angyalok elhagytak. Az idézett két fordítás összevetése alapján azt mondhatjuk, hogy az említett angyalok (akik Énok könyve szerint „Felvigyázók” voltak, vagyis az emberek őrzésével, és az értük való közbenjárással voltak megbízva), egy részt elhagyták fejedelemségüket, uralkodó helyzetüket; másrészt elhagyták saját lakóhelyüket.

Tehát ha elhagyod az országot, akkor elhagyod az Isten által rendelt uralmi térségedet, és lakóhelyedet. A Róma 5,17-ben ezt olvassuk: „Mert ha az egynek bűnesete miatt uralkodott a halál az egy által: sokkal inkább az életben uralkodnak az egy Jézus Krisztus által azok, kik a kegyelemnek és az igazság ajándékának bővölködésében részesültek.” (Az „életben” zoé uralkodnak, itt egyértelműen nem világi, politikai, gazdasági stb. uralkodásról van szó.) Isten akarata szerint tehát a kegyelem és igazságosság ajándékából való bőséges részesedésünkkel, melyet Krisztus befogadásával, Krisztusban nyertünk el, Krisztus által uralkodnunk kell az életben. S ez az uralkodás nyilván ott legitim, ahova Isten minket ezen a földön elhelyezett, vagy ahova Ő kiküldött. Lássuk világosan, hogy Krisztuson kívül nem részesedhetünk a kegyelem és az igazságosság ajándékában, és Őnélküle nem uralkodhatunk az életben. Mikor vagyunk Krisztusban? Ezt János apostol 1 levele 3. részének 24. verséből tudjuk meg: „aki az ő parancsolatait megtartja, az Őbenne marad és Ő is abban; és abból ismerjük meg, hogy bennünk marad, abból a Szellemből, amelyet nékünk adott.” Akkor vagyunk Krisztusban, ha az Ő parancsolatait megtartjuk.

Isten akaratát, hogy Krisztus által uralkodjunk az életben, alaphelyzetben akkor tudjuk betölteni, ha megtartjuk „uralkodó helyzetünket”, és a számunkra kijelölt lakóhelyen maradunk.

MIRŐL IS VAN ITT SZÓ?

Testvér, éhezel? Magyarországon napjainkban nincs általános, mindent embert érintő éhínség, mint Ábrahám, Izsák és Jákob idejében volt. Nem találsz munkát? Bármely magyar ember, aki valóban dolgozni akar, előbb-utóbb talál magának munkát, bár elképzelhető, hogy nem a képzettségének, vagy kezdeti kívánságának, fizetésbeli igényének megfelelőt. De emlékeztetlek téged arra, hogy te nem csak magyar ember vagy, hanem újjászületésed napja óta elsősorban mennyei ember vagy, Isten gyermeke. Csak kérned kell mennyei Atyádtól, s ad neked hozzád illő munkát. S ha úgy alakul, hogy valakinek képzettségénél alacsony sorban kell dolgoznia, sőt még ha egyenesen szolga sorban jutna is, Istennek az ilyen emberekhez is van bátorító szava: „Ti szolgák, szót fogadjatok mindenben a ti test szerint való uraitoknak, nem a szemnek szolgálván, mint akik embereknek akarnak tetszeni, hanem szíveteknek egyenességében, félvén az Istent. És valamit tesztek, lélekből (szellemből) cselekedjétek, mint az Úrnak és nem embereknek; Tudván, hogy ti az Úrtól veszitek az örökségnek jutalmát: mert az Úr Krisztusnak szolgáltok.” (Kol. 3,22-24). Az Úr kegyelméből bizonyságként elmondom az előző igéhez kapcsolódóan, hogy néhány évvel ezelőtt tizennyolc hónapig dolgoztam olyan helyen, ahol egy alkoholista volt a főnököm. (Munkaidőben sem hagyta a torkát szárazon.) Nem tagadom, néha szükségem volt az Úr türelmére, hogy elviseljem az illető stílusát. Az énemnek nem erőssége a türelem, ezért az Úr türelmére szorulok. Amikor egy adott helyzetben Ő él bennem és nem én, akkor az Úr Jézus az én türelmem, s ilyenkor türelmes vagyok. De összességében számomra a főnököm személye nem okozott semmiféle problémát, mert nem neki akartam tetszeni, hanem az én Uramnak, Jézus Krisztusnak. S mivel egész nap az Úr előtt, és az Úrnak dolgoztam, a főnököm tejesen elégedett volt a munkámmal. Ha a hívő ember nem úgy dolgozik, mint embereknek, hanem mint Istennek, akkor Isten gondot visel róla és a háza népéről is. Ha egy ember, akár világi, akár hívő ember nem a pénzért, a megélhetéséért, és előmenetelért dolgozik, hanem azért mert Teremtője így rendelte: „Az ember munkájára megy ki, és az ő dolgára mind estéig.” (Zso. 104,23), itt azt olvassuk estéig, vagyis egész életében, élete végéig; akkor Isten ad neki pénzt, élelmet, ruházatot, közlekedési eszközt, megélhetésre való dolgokat, előmenetelt annyit, amennyi és amikor csak szükséges. Azt kívánja az Úr, hogy amikor valaki munkálkodik, ne önmagáért munkálkodjon, hanem azért, hogy „legyen mit adnia a szűkölködőnek” (Ef. 4,28b).

IGAZI SZELLEMI EMBER

Ha úgy érzed, hogy rabul ejtett az úgynevezett adósság-csapda, melyből a jövőbe tekintve nem látod a kiszabadulást lehetőségét; ha elvesztetted az anyagi kibontakozás reménységét; ha nyomorultnak, sikertelennek, vesztesnek látod magadat; ha az ördög egy, vagy akár több ügynöke is – még ha pásztornak, prédikátornak, vagy bármilyen más szolgálónak álcázza is magát –, azt prédikálta, vagy mondta neked, hogy azért vagy szegény, pénztelen, nyavalyás mert nem vagy szellemi ember, ne hidd el! Tagadd ezt meg Jézus nevében! Az ellenkezője az igaz! Ha jelenlegi helyzet ellenére még mindig szeretettel, és bizalommal hajolsz Atyád, Isten keblére, jelenlétében hálával telt szívvel megnyugszol, imádkozol, vagy csak némán imádod őt, és „reménység ellenére reménykedve” hiszel, akkor vagy csak igazán szellemi ember. S ha a lelked el tudja viselni az erőtlenségedet: férfi vagy (Példa. 18,4a).

A megfelelő helyen vagy

Adj hálát istennek! Pontosan azon a helyen vagy, ahol Ő most rövidebb hosszabb ideig látni akar téged! Emlékezz Jákobra! De nem az ő huszonegy éve az etalon. (Megjegyzem, nekem nagyjából ennyi évem telt el eddig tanulással, s tudom, hátra van még néhány vizsga.) Jákob még a Lábánnál töltött évek után is tovább tanulta az isteni leckét. Nagyrészt rajtunk múlik, hogy meddig tart az iskola, melyben a fő tantárgy az Istenbe vetett feltétlen bizalom. Tehát nem a mostani helyzeted a történet vége!

Mielőtt jön a vég, az azt megelőző napokban „nagy nyomorúság lesz, amilyen nem volt a világ kezdete óta mind ez ideig, és nem lesz soha.” – mondja Jézus Máté 24,21-ben. Ennek a nagy nyomorúságnak egyik velejárója az lesz, hogy a fenevad egyik rendeletével „Azt is teszi mindenkivel, kicsinyekkel és nagyokkal, gazdagokkal és szegényekkel, szabadokkal és szolgákkal, hogy az ő jobb kezükre vagy a homlokukra bélyeget tegyenek; És hogy senki se vehessen, se el ne adhasson semmit, hanem csak akin a fenevad bélyege van, vagy neve, vagy nevének száma.” A fenevad bélyegének felvétele nélkül: „senki se vehessen, se el ne adhasson semmit” Belegondoltál már valaha abba, hogyha ez az időszak a mi nemzedékünkben bekövetkezik, akkor ennek a rendeletnek milyen mindennapos, gyakorlati következményei lesznek, s ez milyen kihívás elé állít majd minket, hívőket minden napon? Hogyan fogsz megélni? Hogyan fogsz bevásárolni? Hogyan fogsz a munkahelyedre eljutni? És gyermekeid az iskolába? Hogyan veszel az autódba benzint, vagy ha nincs autód BKV, vagy Volán bérletet, jegyet, vonatjegyet, hogy közlekedni tudj? Hogyan fogsz eljutni a gyülekezetedbe stb. stb. stb.?

Ha a nagy nyomorúságnak ez a ideje a mi időnkben bekövetkezik, az Istenbe vetett feltétlen bizalomra tanító isteni leckék által, reménység szerint meg tudunk majd állni Isten kegyelmében, s a fenevad bélyegét nem fogjuk felvenni. Isten adjon ehhez kegyelmet mindannyiunknak! S amikor a fenevad országában kijön majd a vételt és az eladást a fenevad bélyegének felvételéhez kötő kormányrendelet vagy törvény, a felkészülteket már nem fogja különösebben megingatni vagy megzavarni. Mert addigra Isten kegyelméből megtanulnak hit által élni; vagyis nem a láthatókra, hanem a láthatatlanra, Istenre nézve élni. Mi tehát a mostani gyakorlat isteni célja?

Hogy megtanuljunk minden külső, látható ok nélkül, kizárólag Krisztusra nézve bízni, vagyis hinni Istenben, mint gondviselőnkben.

Hogy megtanuljunk mindent, amire szellemünk, lelkünk és testünk életéhez aktuálisan szükségünk van, fentről, mennyei Atyánktól ingyen várni, és átvenni. Igen. Mindent Tőle és ingyen várni és átvenni. Várakozás és átvétel. A várakozás nagyon kemény dolog, de „Jó várni és megadással lenni az Úr szabadításáig.” (JerSir. 3,26); az átvétel pedig bizalom, alázat, türelem és bölcsesség dolga. A gyakorlat egy további célja, hogy amikor már megtanultuk és természetszerűleg alkalmazzuk is a tanultakat, akkor segítsünk másoknak is a lecke megtanulásában, vagyis tanítsunk másokat.

S a megtanult leckék alkalmazása mellett még arra is szükségünk lesz a teljes győzelemhez, hogy azok a napok meg legyenek rövidíttetve, mert: „egyetlen ember sem menekülhetne meg; de a választottakért megrövidíttetnek majd azok a napok.” (Mt. 24,22)

Krisztus szenvedésében való részesülés

Nem józan dolog a „pillanatnyi könnyű szenvedés” iskolájából, amely „igen-igen nagy örök dicsőséget szerez nékünk” (II. Kor. 4,27) kiiratkozni, és a világban, és a saját erőfeszítéseink által keresni kiutat az anyagi nehézségekből. Élt egykor itt a földön egy testvérünk, aki egyenesen kereste a Krisztus szenvedésében való részesülését. Olyan ember volt ő, aki zsidókból való zsidó, törvény tekintetében farizeus, az egyházat buzgón üldöző volt, korának egyik legkiválóbb rabbijától tanult, a törvénybeli igazság tekintetében feddhetetlen volt – akár csak ez utóbbit elmondhatja magáról bármelyikünk? Most ne arra gondolj, hogy Jézus vére befedez téged! Itt nem arról volt szó. S ez az ember, miután Isten kegyelméből megmentést nyert, így nyilatkozik múltjáról, és jövőbeli vágyáról: „De amelyek nékem egykor nyereségek valának, azokat a Krisztusért kárnak ítéltem. Sőt annak-felette most is kárnak ítélek mindent az én Uram, Jézus Krisztus ismeretének gazdagsága miatt: akiért mindent kárba veszni hagytam és szemétnek ítélek, hogy a Krisztust megnyerjem, És találtassam Őbenne, mint akinek nincsen saját igazságom a törvényből, hanem van igazságom a Krisztusban való hit által, Istentől való igazságom a hit alapján: Hogy megismerjem Őt, és az Ő feltámadásának erejét, és az Ő szenvedéseiben való részesülésemet, hasonlóvá lévén az Ő halálához; Ha valami módon eljuthatnék a halottak feltámadására.” (Fil. 3,7-11) Pál apostol legfőbb vágya volt ismerni Krisztust, és az Ő feltámadásának erejét. És, az Ő szenvedéseiben való részesülését. Ezek közé a szenvedések közé sokunk esetében anyagi természetű dolgok is tartoznak.

A keresztyén mesékkel ellentétben: 1.) Jézus nem volt gazdag. „Örülj nagyon, Sionnak leánya, örvendezz, Jeruzsálem leánya! Íme, jön néked a te királyod; igaz és szabadító ő; szegény és szamárháton ülő, azaz nőstényszamárnak vemhén.” (Zak. 9,9). Egy alkalommal, „Mikor pedig eljutottak vala Kapernaumba, a kétdrakma-szedők Péterhez menének és mondának néki: A ti mesteretek nem fizeti-é a kétdrakmát? Monda: Igen.” (Mt. 17, 24; 25,a) Ebből az estből világosan kiderül, hogy Jézusnál és Péternél, kettejüknél együttvéve sem volt elégséges mennyiségű pénz a városba való belépéshez. Jézus maga mondta: „A rókáknak vagyon barlangjuk és az égi madaraknak fészkük; de az ember Fiának nincs hová fejét lehajtani.”, tehát nem volt saját tulajdonú háza. Nem volt olyan értékes köpenye, amelyre a várhatóan magas eladási ár reményében vetettek volna sorsot. Azért vetettek sorsot köpenyére a római katonák, mert meg volt írva a 22. Zsoltár 19. versében: „Megosztoznak ruháimon, és köntösömre sorsot vetnek.” 2.) Jézus egyetlen követőjének sem ígért földi, pénzügyi gazdagságot. Viszont előre jelezte, hogy az Ő nevéért gyűlölni fog minket a világ, és nyomorúságunk lesz ebben az életben, „de aki mindvégig megáll, az megtartatik.” (Mt. 10,22; 24,9; Mk. 13,13; Luk. 21,17). Előre elmondta tanítványainak, hogy mi vár rájuk a világban, azért, hogy: „békességetek legyen énbennem. E világon nyomorúságtok lészen; de bízzatok: én meggyőztem (legyőztem) a világot.” (Jn. 16,33)

A keresztyén mesék világát elhagyva látnunk kell, hogy Jézus nem volt gazdag, saját háza sem volt, átlagosan öltözködött, csodatételeitől eltekintve teljesen normális, átlagos emberi életet élt; tanítványainak sem ígért gazdagságot. Ehhez még hozzá fűzném az Ő tanítványaira vonatkozó szavait: „Nem följebbvaló a tanítvány a tanítónál, sem a szolga az ő uránál. Elég a tanítványnak, ha olyan mint a mestere, és a szolga mint az ő Ura.” (Máté 10,24-25) Ha valóban tanítványok vagyunk, nekünk ennyi bőségesen elég. Ha valóban tanítványok vagyunk, nekünk Krisztus mindenre elég. Nekünk Krisztus az életünk, Krisztus a mindenünk. Ha Őérte „mindent elhagytunk, és követjük őt”, mint ahogy Péter mondta Jézusnak, Ő arra így válaszol Márk 10,29-30-ban: „Bizony mondom néktek, senki sincs, aki elhagyta házát, vagy fitestvéreit, vagy nőtestvéreit, vagy atyját, vagy anyját, vagy feleségét, vagy gyermekeit, vagy szántóföldjeit én érettem és az evangéliumért, aki százannyit ne kapna most ebben az időben, házakat, fitestvéreket, nőtestvéreket, anyákat, gyermekeket és szántóföldeket, üldözésekkel együtt; a jövendő világon pedig örök életet.” Hol, és milyen körülmények között kapjuk meg a mostani időben mindazokat, amiket Jézus Krisztusért és az evangéliumért elhagytunk? A válasz. Krisztusban: az Ő testében, a Gyülekezetben; üldözések közepette.

VIGYÁZZ: MÉREGGEL ETETNEK!

A keresztény meséknél napjainkban van sokkal veszélyesebb méreg is, amivel legalábbis a karizmatikus keresztényeket etetik némely „tanítók”, legenyhébb megfogalmazásban gondatlanságot elkövetve a rájuk bízott bárányok ellen. Látásom szerint legalábbis egy részt ennek a romlott, sőt mérgezett emberi eledelnek a fogyasztás vezetett téged is arra a hamis életérzésre, hogy neked igazából sokkal több járna a föld javaiból. Hiszen te a hit vonalán Ábrahám leszármazottja vagy, akinek Jézus átok alól való mentesítése folytán meg lett ígérve Ábrahám áldása.

Mammonisták-pénzimádok

S Ábrahám áldása egyenlő lenne a pénzzel, a gondtalan élettel? Kétféle embernek járnak állandóan a pénz körül a gondolatai: az egyik az, akinek sok pénze van, a másik pedig az, akinek kevés pénze van. Ők a mammonisták, a pénzimádók. Csak hallgasd figyelmesen ezeket az embereket, és észre fogod venni, hogy akár van pénzük, akár üres a zsebük, szüntelenül a pénzről beszélnek. Ők pl. kérdezés nélkül szinte mindenről ami a tulajdonukba került, legyen az régebbi, vagy új szerzemény; értékes dolog, vagy értéktelen kacat, elmondják, hogy mennyibe került. Ők is mint minden ember, csak arról tudnak beszélni, amivel tele van a szívük. Jézus így tanít erről Máté 12,34-ben: „Mert a szívnek teljességéből szól a száj.” A Csia fordításban pedig így szerepel: „A száj azt szólja, amitől túlárad a szív.” Mivel ezek az emberek szívükben hordják a pénzüket, legyen az bár sok, vagy kevés, a pénzzel van tele a szívük, így attól árad túl a szívük hallhatóan beszéd formájában.

A legfontosabb tanítás

Meg kell látnunk, hogy azok a tanítók, akiknek tanításában, üzenetében a súlypont a jólétre, bővölködésre, tehát az anyagi sikerre esik, szintén pénzimádók. Barátom, te Tudod azt, hogy miről lehet felismerni a pénzimádó közösségeket, az imént általam mammonistának nevezett, vagyis a pénz bálványát, istenét imádó gyülekezeteket? Nagyon egyszerű a felismerésük: ezekben a gyülekezetekben leggyakrabban a pénzről tanítanak. Megmutatom neked ezt azon keresztül, amit a saját „szőrömön” tapasztaltam. Abban a bizonyos akolban, amelyhez tartoztam nem Jézus bárányaként, hanem nyírni való birkaként bántak velem, és a legtöbb bárány testvéremmel. Én megbocsátottam, s a magam nevében kérem Istent, hogy Ő is bocsásson meg telhetetlen nyíróinknak!

A pénzgyűjtők módszerei

Abban a gyülekezetben, ahol húsz évet töltöttem el, a kilencvenes évek elején, a nyilvánosan kötelezővé nem tett, de ajánlott tized fizetésen kívül (ajánlották a tized fizetését Malakiás 3,8-9 átkának terhe mellett) általában heti egy, majd a kilencvenes évek végétől, vagy a kétezres évek elejétől heti két alkalommal történt gyűjtés úgymond „Isten munkája” számára, melynek az egyik mottója ez volt: Aki szűken vet szűken is arat. A másik mottót Rodney H. Browne osztotta meg a gyülekezet vezetőivel 1998 táján, s ez így hangzott: Amikor latolgatod, hogy mekkora összeget dobj a kosárba, és felmerül előtted egy kisebb és egy nagyobb összeg: a nagyobb összeg van az Úrtól. Ezt az enyhén szólva manipulatív, szigorúbban véve ráolvasó, varázsló szöveget később a helyi lelkes pénzgyűjtők egyike tovább fejlesztette, és úgy alakult át a szöveg, hogy: Mindkét összeg az Úrtól van. Aki ezt elhitte, és mint a Jézus példázatában szereplő özvegyasszony (mert néha az ő története is előkerült, persze kiforgatva, megfosztva eredeti nemes tartalmától, úgy mint a pénzgyűjtők egyik igen erőteljes pszichológiai fegyvere), utolsó fillérét is bedobta a kosárba, az üres zsebbel ment haza. Otthon aztán, miután kitisztult a kábulat a fejéből, a „mindenét oda adó” adakozó ráért elgondolkozni azon, hogy az elkövetkező napokban vajon miből vesz majd kenyeret a családnak.

Gyors számítás

Gyors számítást végeztem, tíz éves időszakot alapul véve, heti két istentisztelettel, és évi öt konferenciával (ami egyenként négy gyűjtést jelent) kalkulálva. Az eredmény: évente 119 gyűjtés, egyenlő 119 pénzről szóló tanítás. Tehát 10 év alatt 1190 gyűjtés, egyenlő 1190 pénzről szóló tanítás. Aki ilyen elképesztő mennyiségű pénzről szóló tanítást úgy hallgat meg, hogy nem a pénzbeszedő, hanem a fizető oldalon él, és még mindig megél ebben a mai világban, az csak hálát adhat Istennek az Ő irgalmáért.

Azt gondolom, az előbbi gyors számítás alapján bizonyítottnak tekinthetjük, hogy az olyan gyülekezetben, amelyben éves átlagban 119 tanítás hangzik el a pénzről, ott nem Isten, nem a Gyülekezet Feje, Jézus Krisztus áll a középpontban. Egy dalban a refrén hangzik el a legtöbbször, mert a refrénben van a fő üzenet, a dal lényege. Tagadhatatlan tény az is, hogy egy év alatt, sok más témában is hangzanak el tanítások egy gyülekezetben. De ha a pénzről szóló tanítás a refrén, akkor az is tagadhatatlan tény, hogy a gyülekezet fő üzenete, dalának lényege végül is a pénz.

Két enyhébb méreg

Ezek után gondolom szeretnéd megtudni mit értek méreg alatt. Először két enyhébb méreget említek, melyek úgy ismeretesek, mint „jóléti-evangélium”, és „bővölködési teológia”. E mérgek – hogy mai modern szót használjak – marketingesei, és adagolói tanítóknak, pásztoroknak titulálva magukat, azzal az ígérettel állnak eléd, hogy ők majd elárulják neked az anyagi bővölködés elérésének titkait. (Persze te is tudnál úgy bővölködni mint ők, ha ők úgy megfizetnének téged, mint ahogy te [és a befolyásuk alatt levő többi kiutat kereső éhes, és szomjas ember] megfizeted őket.) Az ilyen módon bővölködő tanítók és pásztorok azok, akiknek leölésre szánt juhai legeltetésére az Úr egykor elküldte Zakariást: „Ezt mondja az Úr, az én Istenem: Legeltesd a leölésre szánt juhokat, amelyeket leölnek az ő tulajdonosaik anélkül, hogy bűnnek tartanák, eladóik pedig ezt mondják: Áldott az Úr, mert meggazdagodtam! és pásztoraik sem kímélik őket.” (Zak. 11,4-5) Áldott az Úr, mert meggazdagodtam! Ugye te is hallottál már tartalmában ehhez hasonlót a pulpitusról?

Ezeknek a kiképzett tanítóknak, pásztoroknak a rendkívül alapos, lehengerlő teológiai ismereteivel nem kelhet versenyre egy átlagos hívő silány igeismerete. Bármilyen helyzetre felkészülten tudják az igét elcsűrve-csavarva úgy idézni, hogy az ember azonnal megszégyenülten belássa: saját hibája miatt került jelenlegi helyzetébe, ő tehet mindenről, mert tudatlan, hitetlen, hűtlen, lusta, bűnbe visszacsúszott, erőtlen stb. stb. Aztán előkapják a két említett méreg egyikét, s azt tiszta, üdítő, frissítő vízként kínálják fel (elnézést a következő kifejezésért) a köpni-nyelni nem tudó, kiszáradt torkú betegnek, hogy könnyen lecsússzon a torkán az általuk gyógyszerként kínált méreg. Mert a halálos méreg csak azután következik, amikor az illető már nincs teljesen a tudatánál.

A halálos méreg

A halálos méreg: Ne bízz Istenben, bízz az emberben! Ha ezt a halálos mérget beveszed, Isten irgalmazzon neked! Amint elkezdesz emberben bízni, legyen az egy másik ember, vagy te magad: bálványimádóvá és átkozottá válsz. S ez az a sátáni cél, amit a lelked ellensége a Sátán el akar érni. Sajnálatos tény, hogy Sátán világi és az imént említett keresztény tanítóknak, és pásztoroknak álcázott ügynökei gyilkos profizmussal végzik a rájuk bízott munkát. Gonosz munkájuk eredményeként napjainkban az emberben való bízás halálos mérgével megbetegített emberiség túlnyomó többsége bálványimádó, és átok alatt él. Tudom, ez egy súlyos kijelentés, és nagyon nehéz elhinni amit állítok. De olvasd csak el azt, amit Isten maga mondott Jeremiás prófétán keresztül: „Ezt mondja az Úr: Átkozott az a férfi, aki emberben bízik és testbe helyezi erejét, az Úrtól pedig eltávozott az ő szíve!”. A következő vers pedig elénk tárja az ilyen, átok alá került ember állapotát is: „Mert olyanná lesz, mint a hangafa a pusztában, és nem látja, hogy jó következik, hanem szárazságban lakik a sivatagban, a sovány és lakhatatlan földön.” (Jer. 17,5-6) Ha erre a képre csak egy kicsit is hasonlít az állapotunk, akkor nagy a baj!

De jó hírem is van. Ahol nagy a baj, ahol megnövekedik a bűn, ott annál bőségesebben kiáradhat az isteni kegyelem. Jeremiás által az átkot követően jó hírt is hirdetett az Úr azoknak, akik Őbenne bíznak: „Áldott az a férfi, aki az Úrban bízik, és akinek bizodalma az Úr; mert olyanná lesz, mint a víz mellé ültetett fa, amely a folyó felé bocsátja gyökereit, és nem fél, ha hőség következik és a levele zöld marad; és a száraz esztendőben nem retteg, sem a gyümölcsözéstől meg nem szűnik.” (Jer. 17, 7-8) Az Úrban bízó férfi ilyen hatalmas ígérettel van útjára bocsátva: nem fél a jövőtől, telve van élettel, ínséges időben is nyugodt, nem szűnik meg gyümölcsöt teremni Isten dicsőségére.

Sokan közülünk azt gondolják, hogy abból lehet felismerni a bálványimádást, amikor egy embert leborulni látunk egy szobor, vagy más tárgy előtt. De ugyan így bálványimádás az is, amikor valaki egy élő ember előtt borul le, vagy amikor valaki kezet csókol vallása egy képviselőjének, vagy vezetőjének pl. a római Pápának. Ezek mind külső, látható megnyilvánulásai a bálványimádásnak, s mivel láthatóak, könnyen be lehet azonosítani őket. A bálványimádás azonban az ember bensejében, a szív mélyén alakul ki, s így nehezebb beazonosítani, mivel az ember külső életén nem látszik meg első ránézésre. De mint korábban láttuk, bármely ember szívének tartalmát meg lehet ismerni a beszédéből.

Bálvánnyá nem csak a valláshoz tartozó tárgy, vagy ember válhat, hanem bármilyen valláson kívüli egyéb személy, eszme, vagy tárgy is. A bálvány egyik legfőbb tulajdonsága, hogy tartalma fontosabbá válik az ember számára, mint Isten, ezért adott esetben az ember inkább annak „szolgál”, nem Istennek; a másik tulajdonsága pedig az, hogy a bálványt Isten helyére állítja az ember, és attól vár segítséget, abban bízik. Isten tökéletes meghatározását adta a bálványimádásnak a már korábban idézett igében. Nemcsak átkozott, de Bálványimádó is „az a férfi, aki emberben bízik és testbe helyezi erejét, az Úrtól pedig eltávozott az ő szíve!”

A méreg hatása

A méreg hatása az, amit most tapasztalsz. Emberekre nézel, Isten helyett. Emberektől, vagy konkrétan egy embertől vársz segítséget. Nem adtad fel azt az illúziót, hogy egy nap majd megérted a siker, a jólét, a bővölködés titkait úgy, ahogyan az érti, akinek a tanítására figyelsz, s akkor majd te is gondtalanul élvezheted az életet. Tovább hallgatod az egyre jobban viszkető füled vakargatására összekotyvasztott tanításokat. Tovább olvasod a könyveket, öt pont, nyolc pont, tíz titok, ennek a titka, annak a titka. Soha nem fogsz a könyvek végére érni, mert „a sok könyvek írásának nincs vége, és a sok tanulás fáradságára van a testnek” – mondja egy Isten által hitelesített Prédikátor, Salamon, könyvének 12. részében a 12. versben. A méreg hatása, hogy még mindig te akarod megoldani a problémákat. Egyfolytában terveket szövögetsz, taktikázol mint Jákob tanuló évei alatt. Végül azonban őt is megtörte Isten, és megtanulta az istenfélelmet, és a Mindenható Istenben való feltétlen bizalmat.

A méreg hatása az, hogy most, talán legutolsó, kétségbeesett ötletként azzal háborítod magadat, s a családodat, hogy egy idegen országba hurcold őket, és ezért a költözés esélyeit, részleteit latolgatod, s az ország elhagyásával talán egy könnyebb s gondtalan anyagi élet reményét látod megad előtt kirajzolódni.

A méreg hatása az, hogy önmagadra nézel, mint a helyzet megoldójára. S ígéred magadnak és szeretteidnek is, hogy majd minden tőled telhetőt megteszel, keményen dolgozol, minden ismeretedet, minden tehetségedet és minden erődet be fogod vetni a siker érdekében. Emberi oldalról nézve tiszteletre méltó ez a hozzáállás, és elszántáság. De először is ez az önmagadra néző hozzáállás nem kedves Isten előtt. Másodszor, vajon mit mond Isten akkor, ha nem az Ő határozott parancsára, és nem az Ő munkájának végzése érdekében hagyod el azt az országot, ahova Ő helyezett téged? Most, hogy idáig jutottál az olvasásban, azt hiszem tudod a választ a kérdésre.

MIELŐTT VÉGLEGES DÖNTÉST HOZNÁL

Drága Barátom, még egy dologra szeretném felhíni a figyelmedet! Ha már a nyomorúság ma Magyarországon tapasztalható kicsinyke előszele ennyire megvisel minket, akkor most azonnal nagyon komolyan, és őszintén át kell gondolnunk, hogy kibe, vagy mibe vetettük eddig a bizalmunkat az életünkkel, megélhetésünkkel kapcsolatban; és az eddigieknél sokkal valóságosabb módon kell letennünk az életünket Isten kezébe. Most már igazán itt az ideje, hogy odafigyeljünk a Szent Szellem Pál apostolon keresztül hozzánk intézett kérésére: „Esengek hozzátok, testvéreim, hogy testeteket az isteni irgalmasságon keresztül állítsátok oda élő, szent, Istennek kedves áldozatul, ez legyen a ti istentiszteleti szolgálatotok, mely az Igének megfelel.” (Róma 12,1 Csia)

Isten előtt esengek hozzád, szeretett Testvérem, mielőtt végleges döntést hoznál földi hazád elhagyásáról, szánj rá időt, és az Úr jelenlétében legalább az alábbi néhány kérdést tedd fel magadnak! Majd kérd az Úrtól, hogy adjon világos vezetést tervezett utaddal kapcsolatban, és várakozz az Úr előtt addig, amíg válaszol neked! A kérdések:

Mialatt az ország elhagyását tervezem, Jákobhoz hasonlóan keresem Isten vezetését? Jelenlétében imádkoztam, böjtöltem? Szólt hozzám Isten? Bátorított az Úr szándékom véghezvitelére? Ígéret tett nekem az Úr arra, hogy velem jön, és vissza is hoz?

-<>-

Részlet Ökrös Ferenc – TE HOL VAGY? című könyvéből, 37–50. oldal.