Mi hát az ember, anyag-e vagy szellem?*

Az ember sem nem anyag, sem nem szellem, hanem kettős, (anyagi és szellemi természetet) hordozó élő lélek, azaz személyiség. Az ember testi érzékei és tagjai útján a testi világban tájékozódik és tevékenykedik; szellemi érzékei és tagjai révén, azaz lelkiismeretén és az imádságon keresztül a szellemi világból kap értesüléseket és abban tesz vallást hálájáról vagy hálátlanságáról. Az ember vagy csatorna ég és föld között, melyen áldás ömlik alá; vagy ennek az áldásnak feltartója, átok, ki a földet megrontja. Az ember felelős azért, hogy mit cselekszik a földön. Istenhez éppen az teszi őt hasonlóvá, hogy felelős.** Ezért kerül ítéletre. A felelősség tudata teszi az embert személyiséggé.

* A szellem szó sokaknak idegenszerű, de igazságtalanul. Szellet alakjában ősi magyar szó s a nyelvújításkori szellem sem kell, hogy kísértet benyomását tegye, miután az esprit-nek nem lehet jobb magyar fordítása. Az „üzleti szellem”-et senki nem mondja üzleti léleknek; ebben a kifejezésben benne van a szellem szónak, mint lelki töltésnek teljes értelme. A Biblia eredeti nyelvei és az összes művelt nyelvek két szót használnak ott, ahol makacs magyarok csak egy fogalmat akarnak látni s ezzel összezavarják egy csomó bibliai hely értelmét. Akik persze nem kutatják a Bibliát, mint életük forrását, csak liturgikus könyvet látnak benne, mindegy, hogy mi az értelme, mert értelmet nem is keresnek a Szentírásban. Akit a szellem-lélek viszonya érdekelt, olvassa el szerzőnek Római levél című füzetének függelékében található kis lélektani összefoglalását.

** Némelyeknek talán különösnek tűnik fel, hogy Isten felelősségéről beszélek. Felelős csak az lehet, aki fölött valaki van, akinek felelős. Isten fölött senki sincsen! Isten önmagának felelős, saját igazságosságának, szeretetének. Éppen ez az isteni benne, a megközelíthetetlen; ez benne a soha nem változó, a Jehova-szerű!

-<>-

Részlet Csia Lajos – Bibliai káté című könyvéből

Mit foglalnak magukban a Miatyánk szavai?

Az imádságnak nem az adja meg az értelmét, hogy Istent kitanítsuk arra, hogy mit kell tennie, mert Isten azt nélkülünk is jól tudja, annyira, hogy Szelleme által inkább Ő segít nekünk imádkozni. (Róm. 8,26) Az imádságnak az ad erőt, hogy szavaival állást foglalunk és vallást teszünk a jó mellett, hogy ellene fordulunk a gonosznak s magunkat Istenre bízzuk. Mikor Isten imádkozásunkból látja, hogy a jó mellé állottunk, Ő is mellénk áll és megsegít bennünket. Sőt, gyarló imádságunk szavát Krisztus és a mennyei seregek könyörgése erősíti meg. (Jel. 8,3) A Miatyánk szavaival vallást teszünk arról, hogy a mennybéli Istent atyánknak ismerjük s tudjuk Róla, hogy szívesen hallgat gyermekei szavára. Mennybélinek mondjuk Őt, mert a felső szellemvilág minden erejével rendelkezik, s ezekkel bennünket segít. Az első kéréssel szembeszegülünk a vallástalan és istentelen világgal, mely Istent, hitet, ítéletet és minden szentet megtagad. A második kéréssel a világ igazi királya, Jézus mellé állunk. A harmadik kéréssel szembeszegülünk a világ akaratával és helyébe a tiszta égi világ akaratát kívánjuk a földre, hogy itt is minden térd Isten előtt és ne emberek előtt hajoljon meg. A negyedik kéréssel vallást teszünk arról, hogy Istent többnek tartjuk az anyagnál, Tőle várjuk minden testi szükségletünk kielégítését és úgy Rá bízzuk magunkat, hogy szemünket a ma szükségletén túl nem emeljük. Az ötödik kéréssel vallást teszünk arról, hogy ezt a világot csak a szeretet és megbocsátás gyógyíthatja meg; elsősorban Isten bocsánata, azután a mi megbocsátásunk egymással szemben. A hatodik kéréssel vallást teszünk gyengeségünkről, mely a kísértésnek ellenállni nem tud, a hetedik kéréssel vallást teszünk arról az Istenről, ki a kísértésből is ki tudja szabadítani a Benne bízót, még ha a Sátán már le is igázta őt. A Miatyánk záró szavaival vallást teszünk Isten egyedülálló jogáról, hogy a föld királya legyen; hatalmáról mely ezt meg is fogja valósítani és a dicsőségéről, mely az Ő birodalmát a mi dicsőségünkre be fogja tölteni. S minderre rányomjuk az Ámen pecsétjét, kifejezve ezzel, hogy sem kérésünkből, sem bizonyságtételünkből egy i betűcskét vissza nem vonunk. Senki oly röviden, oly erőteljesen össze nem foglalta az imádság összes lehető tárgyait, mint Jézus tette az Úri imádság szavaiban.

-<>-

Részlet Csia Lajos – Bibliai káté című könyvéből

A nagy isteni terv keresésében mi jelentősége van a Tíz Parancsolatnak?

A Tíz Parancsolat a törvény rövid foglalata, mellyel Isten a Neki szolgálni akaró zsidó néppel akaratát megismertette. Nekünk a törvény nem az üdvözülés útja, hanem az elkárhozásé. Igyekezetünk, hogy a törvényt megtartsuk, kudarccal végződik, mert az elesett embernek Isten törvényének megtevésére nincs ereje. A Tíz Parancsolat tehát csak a magunk elítélésének útjára vihet bennünket; gőgünk megalázásával készít elő a kegyelem hívő elfogadására. Az első parancsolat elítéli a mai idő legfeltűnőbb bűnét, az embermagasztalást s azt a várakozást, hogy földi, bűnös, sokszor istentagadó emberek hozhatnak jobb sorsot a világ meggyötört népeinek. A második parancsolat elítéli az emberek kigondolta hamis vallást, mely a vallást a politika vagy más emberi érdekek, pénzvágy, papi gőg szolgálatába állítja; Isten gondolatait emberi gondolatokkal toldja meg vagy éppen kicseréli s hamis, hazug várakozásra biztat. A harmadik parancsolat megfedd azért, hogy Isten nevének és a szent törvénynek meggyalázása ellen nem emeltük fel szavunkat. A negyedik parancsolat rámutat szívünk nyugtalanságára, mely onnan van, hogy Isten szombatját, a Jézusban való megnyugvást elhagyván, az emberi mozgalmak zűrzavarába vetettük magunkat. Az ötödik parancsolat a családi élet feldúlásáért, a felelősség ellen való lázadásért ítéli el korunkat. A hatodik parancsolat a világban levő gyilkos gyűlöletet s azzal szemben megalkuvó, gyáva hallgatásunkat ítéli el. A hetedik parancsolat a szemérem elvetését, a művészet cégére alatt az erkölcs rombolását s mindezzel szemben közönyünket és megalkuvásunkat dorgálja. A nyolcadik parancsolat a világban levő munkaviszonyt és az ebből folyó rablóvágyat leplezi le. A kilencedik parancsolat a hazug szájat ítéli el, mely könnyen vádolja meg azt, aki útjában áll; a korunkban mind jobban elharapódzó rágalom-propagandát. A tizedik parancsolat minden vétkezés belső forrására, kívánságainkra mutat rá, melyeknek szánalmas rabjai vagyunk. Íme, olyan ez a 10 tanítás, mintha éppen korunkra szabták volna reá! Mikor az őszinte ember ebbe a tükörbe pillant, megszégyenülve Krisztushoz menekül bűneinek bocsánatáért.

-<>-

Részlet Csia Lajos - Bibliai káté című könyvéből

Bibliai káté - 08. Rész

81. Ha tehát a régi hitvallások lassankint ereklyékké változnak, el kell-e szakadnunk tőlük és a „fejlődés” útjára lépnünk?
A hitvallások az egyháznak egy régebbi tanbeli és hitbeli állapotát tükrözik vissza, tehát nem mondhatók Isten megdönthetetlen kijelentésének, hanem csak az Isten kijelentéséről alkotott emberi meggyőződéseknek. A Biblia után keletkezett s az egyháztól elfogadott tanítások alkotják az úgynevezett tradíciót vagy hagyományt. A római egyház a tradíciót a Biblia mellett kötelezőnek tartja, sokszor a Biblia fölé emeli, mert a Bibliát annak értelmében magyarázza. Ezzel a római állásponttal szemben áll a fejlődés híveinek álláspontja, mely nem őrzi a múlt emlékeit, hanem tőlük elszakad, s a kor divatos eszmeáramlataihoz szabja a keresztyén tanítást, mint ahogy ma az egyház szociális és demokratikus voltát igyekszik igazolni. 

Bibliai káté - 07. Rész

69. Mit jelent nekünk a szent Szellem értelmet megvilágosító munkája?
Azt jelenti, hogy tudósok, művészek, papok, mérnökök, orvosok, államférfiak, hadvezérek, kormányzók, iparosok, földművesek, pásztorok Istentől kapják tehetségüket munkájukhoz és Isten segítsége nélkül tehetetlenek. A Szellem úgy osztja mindenkinek az értelmi világosságot, mint ahogy Isten megkülönböztetés nélkül ád esőt jók és gonoszok vetésére. De annak, aki bölcsességért imádkozik Hozzá, szívesen ád többet az értelem világosságából; attól ellenben, aki Őt megveti, esetleg elvonja a világosság közönséges mértékét is. Ha megvonja az embertől az értelmi világosságot, elmebaj, vagyis értelmi sötétség borul arra. Valami elmebaj minden hitetlen és istentelen emberen van; valami árnya a sötétségnek mindnyájunkat beárnyékol. A teljes világosság csak akkor lesz részünk, amikor szemtől szembe fogunk Istennel állani.

Bibliai káté - 06. Rész

57. Melyek azok a sajátosságok, melyek a keresztséget és úrvacsorát szentségekké teszik?
A keresztségnél, mellyel Krisztus tanítványait megbízta, a víz a külső jegy s a hozzá fűződő ígéret így hangzik: „Aki hisz és megkeresztelkedik, üdvözül”. A szereztetés igéje ez: „Menjetek el és tegyek tanítványokká minden népet és kereszteljétek meg őket az Atyának, Fiúnak és szent Szellemnek nevében!” – Az úrvacsora külső jegyei a kenyér és bor; a hozzájuk fűződő ígéret: „E pohár amaz új szövetség az én vérem által”. S a szereztetés igéje: „Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre!”

Biliai káté - 05. Rész

45. Miben különböznek egymástól az isteni személyek?
Az Atya olyan, mint a gondolat: láthatatlan. A Fiú olyan, mint a szó, vagy ige: benne a gondolat láthatóvá válik. A Szellem olyan, mint a cselekedet: általa a gondolat és a szó Istenen kívüli valósággá válik. A Szellem által az istenség belénk költözik és bennünket lényével megtölt. Isten gondolata és Istenszava Istenen belül való valóságok. Vegyük az építkezésről hasonlatot. A teremtés, a megváltás és az újjáteremtés nagy épületében az Atya a tervező, a Fiú a terv vagy modell s a Szellem az építő munkás. A három személyt soha egymás nélkül elgondolni nem lehet. Helytelen volna a teremtés, megváltás és az új szellemi teremtés, azaz a megszentelés munkáját a három személy közt úgy megosztani, hogy az Atya teremt, a Fiú megváltott és a Szellem megszentel, mert mind három isteni munkát 

Bibliai káté - 04. Rész

33. Mi a hit jelentősége?
Az emberek nagy többsége lenézi a hitet. „Hát olyan egyszerű az üdvösség útja, hogy oda a hit is elég?!” mondják. Nem veszik észre, hogy éppen ezzel árulják el, hogy nem képesek hinni. Csak abban tudunk bízni, akit szeretünk. Nincs semmi, amivel a jó és a kegyelmes Istent annyira megtisztelnők, mint azzal, hogy hiszünk Neki. A hívő rábízza magát Istenre, hogy amit ő nem tud elvégezni, azt Isten vigye véghez. A hívő megfogja Isten kezét, hogy ő vezesse. Így, a hit az engedelmesség útja, az igazságosság útja, az egyetlen út, amelyen a bűnös ember Istenhez eljuthat. Az ember többre, mint hitre, nem képes, de ez elég!

Bibliai káté - 03. Rész

25. Mi mutatja legjobban az emberi romlottságot?
Az, hogy az ember a felelősséget, vagyis Isten képét vetette el magától. Kain ezt mondta: „Őrizője vagyok-e az én testvéremnek?!” Kain fiai már egyenesen dicsekedtek azzal, hogy embert öltek. A közös dicsőség sem tudta őket egyesíteni, hogy egymás felelősségét viseljék; mikor égig érő tornyot kezdtek építeni, egymást meg nem értve, elfordultak egymástól és elszéledtek a világba. Uralkodóik, akik Isten nélkül akartak uralkodni, letiporták alattvalóikat, mint a fenevadak, s közben embertársaikért lelkiismeretük föl nem támadott. Aztán háborúkat indítottak egymás ellen és felelősség nélkül ontották a vért. Mind világosabban íródott be az emberi történetbe ez a mondat: Őrizője vagyok-e testvéremnek?! Az ember boldogságát ma is a másik holttestére építi fel.

Bibliai káté - 02. Rész

13. Hogyan teremtette Isten az embert?
Kettős természetűnek teremtette; a föld porából formált neki testet és a leheletéből lehelt belé szellemet (I. Móz. 2,7), hogy a földhöz is, a mennyhez is tartozzék; amazon uralkodjék, ennek engedelmeskedjék; hogy Isten természetét hordozza az anyagi világban, a szellemi világ akaratának végrehajtója legyen a földön.

14. Mi hát az ember, anyag e vagy szellem?*
Az ember sem nem anyag, sem nem szellem, hanem kettős, (anyagi és szellemi természetet) hordozó élő lélek, azaz személyiség. Az ember testi érzékei és tagjai útján a testi világban tájékozódik és

Bibliai káté - 01. Rész

A munka célja

Ezzel a kis munkával nem az volt a célom, hogy dogmatikai művet írjak, s a református vagy bármilyen más egyház múltbeli vagy jelenbeli tanítását tükröztessem. Célom a bibliai gondolkodás rövid összefoglalása volt, úgy, ahogy azt én megértettem. Munkám tehát nem a Biblia, csak róla alkotott emberi vélekedés. Ezért bírálatra, javításra szorul. A bírálat ne azt nézze azonban, hogy a könyv tartalma megfelel-é annak a rendszernek, amelyet egy vagy más egyházi tanító a mostani egyház tanításának gondol. Így tenni már csak azért is igazságtalan volna, mert sohasem volt olyan hitvallás,