A munka célja
Ezzel a kis munkával nem az volt a célom, hogy dogmatikai művet írjak, s a református vagy bármilyen más egyház múltbeli vagy jelenbeli tanítását tükröztessem. Célom a bibliai gondolkodás rövid összefoglalása volt, úgy, ahogy azt én megértettem. Munkám tehát nem a Biblia, csak róla alkotott emberi vélekedés. Ezért bírálatra, javításra szorul. A bírálat ne azt nézze azonban, hogy a könyv tartalma megfelel-é annak a rendszernek, amelyet egy vagy más egyházi tanító a mostani egyház tanításának gondol. Így tenni már csak azért is igazságtalan volna, mert sohasem volt olyan hitvallás,
amely egy közösség felfogását maradéktalan pontossággal feltüntette volna; hiszen a magyar református egyház hivatalos hitvallásai is kisebb eltéréseket mutatnak. Még kevésbé van egység e téren ma, mikor a holland szigorúbb egyház, a német pietizmus, a bibliakritika álliberalizmusa, a gyakorlati angol keresztyénség, az amerikai célszerűség, s mind e különböző szellemekben lefordított vagy hatásuk alatt írt különféle hitépítő munkák olyan zűrzavart teremtettek, hogy úgy látszik, mintha gerinces hittani alkotások ideje már lejárt volna. Felkészületlenül állunk veszedelmes tévtanításokkal, tanácstalanul a hitetlenség támadásával szemben; a felelősség helyét ötletek foglalták el és azt hisszük, hogy a fenyegető csődöt okos vagy szellemes elméletekkel kikerülhetjük. Egy menedékünk van: az, amelyet a reformátorok elénkbe írtak: kutassuk a Bibliát! A reformáció alapelve volt: ha valaki bennünket az Írásból jobbról győz meg, annak engedünk! Én a Bibliában ezt a jobbat kerestem. Ha valahol tévedtem, szívesen javítom ki. De az érveket ne mai, vagy múlt századi tekintélyekből, hanem a Bibliából állítsák elém szíves bírálóim! A reformációnak is van tradíciója. Ezt a tradíciót nem emberi tanítások alkotják, hanem egy elv és egy elvből kialakított gyakorlat, melyet azonban korán elhagytak: Mindig újra vissza a Bibliához! Az egyházat szüntelen reformálni kell! Aki ezt a tradíciót megtagadja, az nem protestáns, nem is református és nem evangélikus.
Amaz olvasóim pedig, akik e magyarázat nélkül is szívesen veszik azt, ami bibliai, fogadják ezt a kis munkát szeretettel és használják fogyatékossága mellett is üdvösségükre, örömükre, világosságuk növelésére. Mert világosságunk mértékével együtt nő örömünk is, ha e világosságot nem az ítélkező ismeretben, hanem a szolgáló szeretetben keressük. Közös célunk Krisztus egyházának építése. Ez az egyház pedig magasabb, dicsőségesebb és valóságosabb, mint bármelyik felekezet e-világi építménye. A nagy próbatétel ideje közeleg! Az ítélet Krisztus egyházán kezdődik el, s az ítélet tüze elégetni készül mindent, ami fa, széna és pozdorja körülöttünk. Az örök ige aranyát, ezüstjét, drágakövét megtalálni, kibányászni: ennek a munkának célja. „Mindeneket megpróbáljatok s ami jó, azt megtartsátok!”
Albertfalván, 1947. március 28.
Csia Lajos
1. Életben, halálban mi a legnagyobb vigasztalásod?
Az, hogy emberek fölött az égben egy mindenható Isten él; az, hogy ez az Isten földre küldte, ember alakjában keresztre adta szent Fiát; az, hogy a Fiú, amikor mennybe ment, az Atyával együtt elküldte szent Szellemét, hogy a világ végezetéig minden napon velünk legyen, mellettünk álljon, megsegítsen, utunkat megvilágítsa.
2. Miért vigasztal meg téged ez a hármas igazság?
Azért, mert erről a mindeneket kezében tartó Istenről megtudtam, hogy az én mennybéli Atyám; azért mert megösmertem, hogy a Fiú a bűnösökért függött a kereszten, én értem is; azért, mert a Szellem titkos fuvallata engem is megérintett, megelevenített.
3. Mi következik abból, hogy Isten a tiéd?
Az következik, hogy én meg akkor az Övé vagyok. Minthogy Ő mindent megtett értem, én is teljes szívvel, teljes lélekkel, minden erőmmel és teljes értelmemmel szeretem Őt. Isten szeretete beragyogja szívemet s viszont szeretetet ébreszt abban; ez a viszont szeretet a hála.
4. Megösmerheted-é az Istent?
Isten soha földi ember nem látta; soha egyetlen teremtménye nem fogja Őt egészen kiösmerni, értelmével általfogni, mert Isten végtelenül nagy, bölcs és jó.
5. Mit jelent az, hogy Isten végtelenül nagy?
Azt jelenti, hogy mindenütt jelenvaló, tehát mindent látó és mindent tudó. Ösmeri a múltat, jelent és jövőt; lát minden embert, aki született és aki még születni fog, Belát legtitkosabb gondolatainkba és soha semmit el nem felejt. Azt is jelenti, hogy Isten mindenható, helyesebben mindent a kezében tartó; Neki senki ellent nem állhat; királyok szívét úgy igazgatja, mint vízfolyást. Isten mindenhatósága a történelemre is kiterjed; az eseményeket is úgy igazgatja, hogy azoknak, akik Őt szeretik, minden javukra munkál, még a baj is, a szenvedés is.
6. Mit jelent az, hogy Isten végtelenül bölcs?
Azt jelenti, hogy a legcsodálatosabb tervekhez a legmegfelelőbb eszközöket választja ki, hogy még ellenségeinek, még az ellene lázadóknak tettei is sz Ő céljait munkálják; hogy senkinek az értelme az Ő értelmét föl nem éri s ezért utai bizonyos mértékig mindig érthetetlenek maradnak számunkra.
7. Mit jelent az, hogy Isten végtelenül jó?
Azt jelenti, hogy szeret. Azt jelenti, hogy végtelen hatalma és végtelen bölcsessége végtelen szeretetének áll szolgálatában és mindent teremtményeinek javára tesz. Ezért Isten maga a legnagyobb jó; Belőle szüntelenül csak jó árad. Mert jó, azért nem tudott egyedül maradni, hanem teremtményeket teremtett, hogy szeresse őket, hogy gyönyörködjék bennök és jóságát rájuk árassza. Mert jó, azért teremtéséhez hű marad.
8. Melyik név fejezi ki Istennek hűségét?
Ez a név: Jehova vagy Jahve. Ez a szó azt jelöli, aki van; azt, akinek létében nincs múlt és jövő, mert soha meg nem változik. Isten léte örök jelen. Mi megváltozunk és hűtlenek leszünk, Ő hű marad; Benne ember nem csalódhatik. Ég és föld elmúlnak, de az Ő beszéde megmarad; minden ígéretét teljesíteni fogja.
9. Miféle teremtményeket teremtett Isten?
„Kezdetben teremtette a mennyet és a földet” olvassuk a Biblia első mondatát. Hogy a menny alatt nem a látható eget érti, azt az bizonyítja, hogy ennek az alkotását nem a kezdetre, hanem a negyedik napra helyezi. A kezdetben teremtett menny láthatatlan és lakói is láthatatlanok; ennek a láthatatlan világnak további kialakításáról nem is mond semmit az Írás; csak a földnek a tovább alakításáról, melyet Isten hat nap alatt végzett. A hat nap alatt kialakított világról Isten azt mondta, mikor utólag szemlélte; hogy jó; csak az utolsó napon, mikor az embert teremtette, mondotta, hogy igen jó, s ezzel különbséget tett az ember és a többi teremtmény között. Csak az emberről mondotta Isten, hogy „Saját képére és hasonlóságára” alkotta; tehát, hogy az emberben valami Istenhez hasonló van.
10. Miért jegyzi fel a Szentírás, hogy Isten a teremtésben gyönyörködött?
Mert ezzel azt akarta közölni, hogy Isten a világot gyönyörűségnek teremtette; amit Isten teremtett, az mind jó. Csak az ember használja a világot rosszul. Nem az étel csábít, hanem az ember mértéktelen természete. Nem a bor a bűnös, hanem az, aki visszaél vele. Isten a tiszta és tisztátalan állatok között csak tanítás végett jelképesen tett különbséget. Annak, aki tiszta, minden étel tiszta, a vér is, a disznóhús is. A napok is egyformák, a szombat csak áldást hozó tanító eszköz. Mert a világ szép és jó, azért a világot kutatni is szép és jó dolog; felfedezni gyönyörűség. A tudósok és művészek a Teremtő nyomait kutatják a teremtésben. Nem a tudós nagy, aki felfedez, hanem Isten, aki kigondolta; nem a művész nagy, aki gyönyörködik, hanem Isten, aki a szépet alkotta.
11. Ellent mond-e a tudomány a bibliai teremtéstörténetnek?
Különbséget kell tennünk a valódi tudományos felfedezések között és azok közt a következtetések közt, amelyeket istentelen emberek rossz szándékkel a felfedezésekből levontak. Minden elfogulatlan embernek meglepő lehet az a hasonlóság, ahogy a bibliai elbeszélés és a mai komoly tudomány a világ keletkezését előadják. Naprendszerünkről azt mondja a tudomány, hogy valaha egyetlen ködtömeg volt és sok ezer évvel ezelőtt, mikor még hiányoztak a tudományos kifejezések, a Biblia azt mondotta, hogy minden víz volt. A sötét mozdulatlan folyékony tömeg fölött azonban, mint kotlós tyúk a tojáson, ott ült Istennek Szelleme és alkotni készült; együtt volt az anyag és az erő. A Biblia teremtés napokról beszél; a tudomány meg korszakokról; de hogy a Biblia nem 24 órás napokat gondol, azt az bizonyítja, hogy a földre világító nap csak a negyedik napon kezdi meg működését. A különböző napok munkája úgy van beosztva, hogy a korábban teremtett dolgok a későbbiek életének feltételét képezik.. Csak abban különbözik a tudomány és a Biblia, hogy a Biblia nem ösmer személytelen erőt, hanem minden a világban működő erőt Isten erejének mond, a szent Szellem hatásának.
12. Hogy beszéli el a Biblia a teremtés történetét?
Olyan egyszerűséggel és könnyedséggel, hogy a legnagyobb és legnehezebb dolgokat a tudatlan és gyermek-emberiség is meg tudja érteni. Mégis éppen ezért a művészetért vetik meg a mai tudósok a Biblia elbeszélését. Első napon az első isteni szózat így hangzott: Legyen világosság! A tudomány szerint is az erő első megjelenése a fény volt. A tudomány elmondja, hogy a föld és légköre az ősi napködből kiszakadt: a második teremtési nap munkája pedig abban állott, hogy elváltak a mennyboltozat fölött és alatt fekvő folyékony tömegek, vizek. A földtan beszél egy korról, melyben a föld kérge megszilárdult s a szorító földkéreg alatt tűzhányók tömege működött és a föld kérgét egyenetlenné tette: a harmadik teremtésnap története elmondja, hogy a víz mélyebb helyekre gyűlt össze; eső támadt, folyók keletkeztek, növények sarjadtak a megnedvesített földből. Mikor a föld a föld a napködből kiszakadt, a nap még nem zsugorodott annyira össze, hogy a világító és melegítő munkáját végezhette volna: így a Biblia is a negyedik napra teszi a csillagos ég földi hatásának megkezdését. Az ötödik napon az alsóbbrendű állatok támadtak s ezeket a régen elpusztult vízi szörnyetegeket a föld alatt megtalálták és kiásták. A hatodik napon a fejlettebb állatok és az ember jelentek meg. Ennél a fejlettségnél nem annyira a testi nagyság, az anyag tömege dönt, mint inkább a lelki fejlettség. Azért lett utolsó az ember, ki nem a legerősebb, nem lát a legélesebben, nem szagol a legfinomabban, de azt, amit lát, a legokosabban tudja felhasználni.
-<>-
Forrás: Csia Lajos – Bibliai káté © Csia Lajos
Százszorszép Kiadó és Nyomda Kft. Budapest, 2005
Saját példányból lejegyezve: 3–9. oldal
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése