Gondolatok Dániel jövendöléseiről
A könyv felosztása és tárgya
Dániel könyve élesen két részre válik: az első 6 és az utolsó 6 fejezetre. Némelyek szerint a történeti részre és a látomásokra. Ez a fogalmazás azonban így helytelen, mert az első 6 fejezetben is látomások vannak. Helyesebb így mondanunk: az első 6 fejezet a pogány királyok látomásaival foglalkozik, az utolsó 6 fejezet a próféta látomásaival. Az első 6 fejezetben Nabukodonozor több látomásán kívül Belsazár alkirály látomásaival találkozunk, de a prófétának többszörös szabadulása, társainak a tüzes kemencéből való menekülése, Nabukodonozor betegsége és felgyógyulása is úgy hatnak a pogány kedélyekre, mint látomások, melyek nemcsak Isten hatalmába, hanem Isten terveibe és a történetvezetés irányába is bepillantást engedtek.
Ha tehát Dániel könyve tárgyát keressük, igen helytelen volna azt mondanunk, hogy a babiloni fogság eseményeivel foglalkozik, mert ezekből aránylag keveset ád, s azt is könnyen felismerhető célzattal. A könyv tárgya sokkal inkább így határozható meg: a pogány világbirodalmaknak és Isten királyságának sorsa és egymáshoz való viszonya. Ennek érzékeltetése végett a könyv Isten néhány gyermekének és hitvallójának sorsát mutatja be. Ezek a hitvallók a pogány világbirodalom hatalmába kerülnek, s annak ellenséges légkörében, ellenségesen gomolygó események közepette, sőt életükre törő gonoszoktól halálra kerestetve, nemcsak életben maradnak, de sorsukban Isten királya hatalma annyira megdicsőülten jelenik meg, hogy annak láttára végül is maguk a világuralkodók kénytelenek voltak elösmerni, hogy a hatalom nem az övék, hanem a zsidók láthatatlan Istenéé. Ennek elösmertetése az isteni világkormányzat célja.
Az utolsó 6 fejezetben az uralkodóknak ez az önkéntes beismerése elmarad. Az események a vég felé törnek. Megnyílik az események titokzatos túlvilági, szellemi háttere. A világbirodalomról lefoszlik minden kegyes külszín, s végül Isten hatalmán összetörik. Ha a mondottak alapján további részleteket keresünk a könyv tárgyának meghatározásához, azt kell mondanunk, hogy a világbirodalom s Isten királysága sorsából azok lényegét és természetét állapítja meg, s a két birodalom viszonyából egy fontos mozzanatot emel ki, s ez a kettő összeütközése. A világbirodalom erőszakos fenevadtermészetével szembehelyezi azt a nyugodt biztonságot és fenséget, amellyel Isten könnyedén félretolja az emberi uralkodót, mikor órája eljön. Mindjárt az első fejezetben összeütközik a földi és égi királyság a Jeruzsálemből elhurcolt királyi és előkelő sarjak személyében, kik régi hazájukban a láthatatlan Istennek szentelték életüket, kiket azonban a babiloni világbirodalom társ ura, az akkor uralkodó Nabupolaszár fia, Nabukodonozor éppen azért hurcoltat el, hogy pogány átképzés után, megmásított nevekkel, a pogány istentisztelettel szorosan összeszőtt királyi udvar életébe és pogány tudomány szolgálatába illeszkedjenek be. A négy ifjú nem enged a pogány befolyásnak. Halkan, csendesen, de ellenállhatatlan erővel győz az összeütközésben Isten országa, amennyiben magának a hatalmas pogány uralkodónak szolgái, legfőbb tisztviselői állnak a gyermekek oldalára, és lehetővé teszik nekik, hogy a pogány fertőzéstől szabadon, Istenük iránt való hűségüket megőrizhessék. Ez az összeütközés lesz állandó tárgya a könyvnek. Nabukodonozor látomásában az álom-szoborral a királyt ennek az összeütközésnek sejtésére ébreszti, s a királyt annyira nyugtalanítja, hogy kész egész tudós és varázsló seregét feláldozni, mert az neki nem tud ez összeütközés lényegét illetőleg megbízható fölvilágosítást adni. De Isten országa erősebb, mint a király vak dühe, s a látomás, mely Dánielt szelíden, titkon megkeresi, visszatartja a király vak haragra felnyújtott kezét; egyúttal a királyt istenfélelemre tanítja. Ám a király megtéréséből hiányzik a szellem munkálta állandóság; újra elbizakodottság foglalja el szívét; magára tekint, s a világbirodalom saját dicsőségét és hatalmát, erejét hangoztatva kihívóan áll a láthatatlan Isten elé. Nyomban megjön a felelet: Isten nem ver bottal; a király megőrül és saját udvaroncai kísérik ki a mezőre; hol a király, magát állatnak képzelve, őrültként tölt a szabad ég alatt hét esztendőt. Mikor az Istentől megszabott mérték betelik, Isten föloldja a betegséget, s a király, kiért udvaroncai jönnek el, megalázkodik a menny királysága előtt; az összeütközésből tehát megint az ég kerül ki győztesen. Az utolsó babiloni uralkodó, csak babiloni városi alkirály, Belsazár még kihívóbban lázad fel a zsidók Istene ellen; ágyasaival a Jeruzsálemből elrabolt szent templomi edényekből iszik, de a dőzsölő királyt egy látomás halálos dermedéssel tölti meg; a helyzet kulcsa az agg Dániel prófétánál van, ki a falon látható írás értelmét megfejti; Belsazárt még azon éjjelen megöli a győzelmes ellenség. Egy látomás, néhány a falon megjelenő szó erejével az Ég a földre veri a lázadó földi uralkodót. A méd király, ki a most először jelentkező „alkotmány” (az alattvalók jogait biztosító törvény) által megkötözve, akarata ellenére az oroszlánok vermébe vetni kényszerül a szeretett és megbecsült prófétát, s ki így uralkodó létére maga is a világbirodalom foglyának bizonyul, a világbirodalom fejlődésének törvénye által is legyőzöttnek érezheti magát. Ember felett álló törvények, szellemi irányok vonszolják maguk után a föld hatalmasnak látszó urát, s hatalma olykor csúfság. Az Isten országa teljes győzelmét azonban akkor pillantja meg a király, amikor visszaadja Dánielt, s az sértetlenül kerül ki a vadállatok verméből. Amit a király megtenni nem képes, a felsőbb szellemvilág játszva cselekszi meg.
A könyv második részében kibővül, mélyül és valóságosabb lesz a láthatár, mert ott már nem a pogány uralkodók és pogány nép látják a látomásokat, hanem maga a próféta. Isten országának fölénye jelenik meg abban, hogy a világbirodalmakat, melyeket a király fenséges szobor alakjában pillantott meg, a próféta fenevadakként látja, a maguk valóságos természetében. A látóhatár bővülése nemcsak abban mutatkozik, hogy a történetírás most már egészen a jövőbe tevődik; hanem abban is, hogy a szellemvilág is belép a történésbe. Dánielnek angyalok hozzák Isten üzeneteit, s ez angyalok más angyalok működéséről is hírt hoznak, kik részben a tisztátalan világbirodalom mögött állnak, s annak uralkodóit vezetik, irányítják. Tisztátalan szellemhatás erejével a világbirodalomra szédületes kifejlődés vár ugyan, de a csúcsról minduntalan alá kell zuhannia, s mennél magasabbra hág föl, annál szédületesebb a bukás. A világbirodalomnak ez az emelkedése azonban csak hazugság, látszat; nem valóságos hatalomban nő nagyra, hanem a nagy szavak szólásában, a propagandában, a hazugságban. Az Antikrisztus nagy szájával győz; de a győzelem is önámítás, hazugság. Isten országa kicsiny, jelentéktelen alakban lép az emberek elé; Nabukodonozor látomásában kicsinyke kövecske csupán, mely az égből lehasad; ütésének következtében a világbirodalomnak lábán eltalált szobra szétporlad és semmivé válik; azután azonban megdöbbentő csendben hatalmas heggyé nő és betölti a világot. Ezt így még Nabukodonozor látta, de Dániel látomásai megismétlik s még határozottabban tárják elénk a két szemben álló ellenfél sorsát. Dániel meg is mondja, ki az égből lehasadó kicsiny kő: egy sajátos lény, ember fiához hasonló, kit a földről győzelmi menetben visznek Isten elé a mennybe. Egy, a világbirodalmak történetéből hiányzó, de földi emberi sarj lesz a győzelmes mennyei király. A 11. fejezet apró, részletes elbeszélésben tárja elénk az ótestamentumi Antikrisztus elkészülését és bukását. A jövőnek e kicsiny részletekbe menő megjövendölése megint a mennyei Isten fenségét mutatja, hogy a mennyben ily apróra tudnak mindent, amit az ellenfél tenni fog. Isten országa visszahúzódását s a kellő pillanatban való előlépését mutatja a 12. fejezet is, melyben parancsot adnak ki a látomásoknak az utolsó időig való lezárására, lepecsételésére. Akkor sok próféta fog támadni, kik világítani fognak, mint az ég csillagai. Ez a menny birodalmáért életét feláldozni kész bizonyságtevő sereg testi hatalom nélkül, az ige hatalmával győz. A csendben rejtőző égi birodalom a történelem egész folyama alatt valósággal játszik a világbirodalommal. Hagyja felnőni, hagyja naggyá nőni, hagyja kifejlődni, hagyja egész arcátlanságát és csalárdságát kimutatni, s mikor eljő a leleplezés ideje, előlép és megmutatja saját hatalmát. Egyelőre a világuralkodókkal szemben Isten királysága az elhurcolt, többszörösen halálra ítélt, többször félretett s minduntalan visszakövetelt prófétában és annak társaiban jelenik meg a földön, s míg a hatalmas világurak sorra buknak alá és tűnnek el a halál süllyesztőjében, addig a próféta több nemzedéken át sziklaszilárd talajon állva hirdeti Isten királyságának győzelmes közeledését.
A Mennyek országa útban van a földre: ez Dániel próféciájának tárgya!
-<>-
Forrás: Csia Lajos – Dániel könyvének magyarázata © Csia Lajos
Új Berea Kiadó és Nyomda Kft. Budapest, 2007
Saját példányból lejegyezve: 5–7. oldal
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése