Az apokaliptikus képek betűrendes magyarázata
Folytatás
NIKOLAITÁK a Nikolaos (Miklós) névből ered, Nikolaos pedig a héber Bálám fordítása; Nikolaos népgyőzőt, Bálám nép urát jelent. Bálámot Bálák moábita király megfogadta, hogy az országát képzelete szerint fenyegető Izraelt megátkozza (IV. Móz. 22.25). Bálám azonban tehetetlen volt, csak arra tudott gonosz tanácsot adni, hogy Móáb próbálja meg a maga parázna istentiszteletével Izraelt az igaz Istentől elszakítani (IV. Móz. 25,1. skk). Amilyen hatást gyakorolt a móábita istentisztelet a zsidóságra, épp úgy hatott a pogány vallás a keresztyénekre is; a pogányság szépséget, élvezetét ígérő istentiszteletéhez hajló keresztyéneket nevezi az Úr bálámitáknak és nikolaitáknak. Ma is hasonló hatást fejt ki a keresztyén egyházra az erkölcstelen művészet, valamint az embert az Isten helyére ültető, emberimádásban vétkes pogány eredetű tudomány, mely az egyszerű istenhitet megrontja, s a szívet először felfuvalkodottá teszi, azután biztos romlásba, katasztrófába taszítja (Róm. 1,18-32).
OLTÁR a bűntől fertőzött földön Isten tiszteletére elkülönített szent hely, asztal, mely a rá helyezettet megszenteli és Isten részére elkülöníti. A fizikai világban elhelyezett oltár persze csak jelkép, s a bűntől fertőzött szellemi világban Istennek elkülönített szent pontot jelent, a Fiú áldozatát, a keresztfát, az emberiség egyetlen igaz oltárát, mely mellé ha más földi oltárt állítunk, engedetlenül az elhagyott elemkehez térünk vissza (l. Izrael). Oltárról felszálló füst Jézus nevében elmondott imát jelent. Oltár parazsa: Isten féltő szeretete, mely a Golgotán Fiát áldozta a bűnösért, s most a gonoszok támadásával szemben az elhívottat féltve őrzi; ezért az oltár parazsának földre vetése az ítélet tüzét jelenti. Oltár lábához vetett lelkek: mártír lelkek, kik Jézus szeretetétől hajtva haltak meg, s most a mennyekben Jézus szeretetében találtak óvó és mentő helyet.
OROSZLÁN az élő erő megtestesülése (l. kerub); 1. ellentéte a bárány, a tehetetlenség megtestesítője, s mégis, Bárány és Oroszlán ugyanazok, mert a Fiúban az oroszlánerő a bárány tehetetlenségén át érvényesül; 2. Gonosz értelemben oroszlán a kegyetlen széttépő hatalom képe (l. fenevad).
OSZLOP az épületben a teherhordó tag, mely azonban az épület legszebb díszét jelenti. Szellemi értelemben az egyháznak a világ terhét hordó, s hordozó szeretetében megdicsőülő szerepe.
OMEGA a görög ábécé utolsó betűje, a vég jelképe. Jelenti azt, aki felé az egész történelem halad, akiben minden beteljesül, megoldódik, végső isteni értelmét és rendeltetését elnyeri.
PAP az Isten és ember közt közbenjáró, ki áldozatot visz Istenhez, s az embereknek Isten törvényét hirdeti. Miután a jelképek világa lejárt, engesztelő áldozatot vivő pap csak egy maradt: Jézus, ki saját testét, életét vitte Istennek áldozatul. Melléje más áldozó papot állítani az Ő egyetlen igaz áldozatának ördögi tagadása (Zsid. 10). A pap azonban az imádság hálaáldozatát is vitte; ennek szellemi értelme az, hogy embertársainkért imádságunkkal közben járhatunk: ennyiben minden imádkozó keresztyén egyformán pap (egyetemes papság). A protestáns lelkész tehát nem pap, hanem írástudó, igehirdető és magyarázó, s csak az ige ismerete és hű sáfárként való kezelése adja meg neki azt a méltóságot és isteni pecsétet, mely az álpapok megvetésével szemben isteni el-hivatását igazolja.
PARADICSOM perzsa szó, s Istennek Édenben az ember számára ültetett kertjét jelöli, melyben az első emberpár élt. Asszír leletek tudnak egy ősi Éden nevű tartományról. Egyénként l. menny alatt.
PARÁZNA szellemi értelemben az Isten iránt való hűtlenség jelképe; jelöli 1. a bálványokat és idegen isteneket imádó, tiltott, hamis istentiszteleteken, például szellemidézéseken részt vevő embert; 2. az élő Istentől emberimádásra, s pogányságra elhajló egyházat (l. nikolaiták; Jel. 2,20-22; 17,1-7). A nagy paráznát ugyan a Jelenések könyve ama nagy városnak mondja, mely a föld királyain uralkodik (Jel. 17,18), s nagy Babilonnak is nevezi (5. v); de a 18. fejezet világosan kifejti, hogy Babilon alatt az istentelen kultúrát kell értenünk. Csak így érthető meg, hogy a nagy parázna a föld királyain uralkodik: a benne kifejlődött kultúra révén fejti ki királyi uralmát. A „város” szó emberi közösséget jelent, a modern államnak felel meg, s városnak nevezi a menyasszonyt, a tiszta egyházat is a kijelentés (21,9-10). A nagy parázna tehát a világ kultúrájától, s a kultúra teremtette kincsektől (Jel. 18,12-13) megrészegedett egyház, mely e világon rendezi be a maga életét; itt keres hatalmat, befolyást, s hogy ezt elérje, kész még a fenevaddal is szövetkezni, s annak kedvéért az élő Istent megtagadni; ezt az a kép fejezi ki, hogy „a fenevadon ül” (17,3). Ez a fenevadra támaszkodás azt is jelenti, hogy a parázna egyházban a fenevad természet fejlődik ki, a fenevad lelkületével őrzi e-világi kincseit, a pénzt, befolyást, tekintélyt, hírt, élvezetet; nem a báránylelkület van benne; igazságtalan elnyomás, az alattvalók megfélemlítése, elnyomása, a koncon kevesek osztozkodása, ahogy a világbirodalmakban kifejlődni szokott (vö. menyasszony).
PÁLMA a sivatag homokjában gyökerét mélyen eresztő, s a tápláló mély vizeket megkereső fa, mely a legkedvezőtlenebb környezet hatalmát legyőzi; ezért a győzelmesek jelképe.
PÁRDUC a kegyetlen vadság képe (l. fenevad).
PECSÉT (l. név) a földi életben a hitelesítés jegye; több, mint jelkép (szimbólum), mert nemcsak magyaráz, mint emez, hanem annak tekintélyénél fogva, aki azt adta, bizonyít is, biztossá is tesz. Szellemi síkon a pecsét 1. Isten hitelesítése valamely intézkedésen; például azon az intézkedésen, hogy az isteni üdvterv, Isten megírt könyvének tartalma (l. tekercs) nem valósulhat meg addig, amíg az ember megtérni nem akaró gonosz keménysége meg nem törik; ezért Isten ítéleteit egy-egy pecsét leszakítása jelenti be; 2. Isten hitelesítése az embereken. Míg az első esetben a pecsét Istennek angyaloktól ismert, változhatatlan végzése; a második esetben a pecsét Istennek a szent Szellem által való maradandó jelenléte, mely a választottakat a többi embertől megkülönbözteti. Elpecsételni egy embert annyit jelent, mint Isten zálogát, a szent Szellemet belé helyezni (II. Kor. 5,5). A bennünk és általunk ható szent Szellem külső magunk viseletén is meglátszik, s így ez a magunk viselete, szintén pecsétnek mondható (Jel. 7,1-4; vö. I. Kor. 9,2; II. Tim. 2,19). Az ótestamentumi választott nép igazságossága csak külső volt, nála a belső igazságot külső szertartások helyettesítették, ezért a külső választottság pecsétje a külső igazságosság jelével, egy szertartással egy, mely a körülmetélés volt (Róm. 4,11).
POHÁR, l. csésze.
POKOL bibliaellenes értelemmel bíró szó, l. Hádész.
PUSZTA, l. sivatag.
RUHA a test szégyenét takarja. Szellemi színvonalon az isteni bocsánat képe, melynek alapja: Krisztus golgotai áldozata, eszköze: az Ő kiontott vére, vagyis az Istenben vetett hitnek az a bizonyossága, hogy Jézus bűneinkért Istennek eleget tett, s Isten a Benne hívőnek megbocsát. A vér takar: azt jelenti, hogy az Úr áldozatának hívő ismerete a bűnvádat kitörli. A FEHÉR GYOLCS értelme is ugyanaz. Jel. 19,8-nak közkézen forgó magyar fordítása helytelen: „A fehér gyolcs a szentek igazságos cselekedetei”. A görög dikaióma nem cselekedetet jelent, hanem az isteni jognak, világrendnek megfelelő lelkületet, törekvést, vagy állapotot. Ezt a belső lelki egyensúlyt csak a Bárány áldozatába vetett hit hozhatja létre, s nem emberi cselekvés; úgyhogy a Bárány menyasszonyának ruháját, a fehér gyolcsot (l. menyasszony) a hit alkotja, melyet Istennek a választottakba áradó szeretete ébreszt. A fehér ruhát nem a hívők cselekvése szerzi, hanem Isten ajándékul adja. Jel. 19,13-ban veres ruháról is szó van, melyet az oroszlánként visszatérő Bárány visel. Ez a VERS RUHA arról beszél, hogy Isten féltő szeretete bosszúálló szeretetté változhatik. A földön végbemenő keresztyén üldözéseket, a fenevad országában történő iszonyatosságokat Isten egyszer megelégeli, s akik vért ontottak, azoknak vért ad inniok (Jel. 16,6). A csapásokat hozó angyalok tapossák az ítélet borsajtóját (14,21), s amikor a mérték betelik, a mártírok vérétől meghintett ruhában érkezik ítéletre az, akinek szájából az ítélet éles kardja jő ki (19,11-15).
SAJTÓ jelképes értelme: Istentől küldött csapások, melyek Isten ellenségeit megbánásra, magukba szállásra, őszinteségre kényszerítik. A Jel. 14,19-ben említett sajtó a hét csésze.
SARLÓ a halál életet elmetsző hatalma, mely a választottakat gabonaként, az ítéletre megérő gonoszokat szőlőfürtökként metszi le a testi életről.
SÁRKÁNY kígyófajta, gyíkhoz hasonló nagy mondai állat, a csábító Sátán jelképe. Csúszó-mászó; észrevétlenül közeledő, mégis falánk, nagy erejű, l. Sátán.
SÁSKA (Jel. 9,3) rendkívül kártékony, tömegben járó rovar, mely az életet ott, merre jár, letarolja. Jelképesen: az Antikrisztus érkezését megelőző apostasia idején tisztátalan szellemek tömeges támadását mutatják be. Ló alakjuk: támadó, harcias készségükre; koronájuk: uralkodó akaratukra; asszonyi hajuk: a spiritizmussal járó tanítások szeszélyes, zagyva szépségére; oroszlán foguk: kegyetlenségükre; vasmellvértjük: ellenállhatatlanságukra; zúgásuk: rohamuk hatalmas voltára mutat. E sokféle tulajdonság össze nem illő volta a sátáni kiszámíthatatlanságra jellemző, a gonosz, tisztátalanná vált, bukott szellemvilág zagyva következetlenségére.
SÁTÁN héber szó, jelentése: ellenkező. Valamikor Istentől hibátlannak teremtett, tiszta szellem volt, főangyal; de aztán felfuvalkodott, s magát Istennel egyenlőnek állította. Teremteni, újat kigondolni azonban nem tud és soha nem is tudott, még kevésbé azt végrehajtani; mivel pedig önmagában sem ereje, sem élete nincs, Isten teremtését orozza el, lopott életből él, lopott hatalmat bitorol, azt magáé gyanánt árulja. Jézusnak is úgy ígérte a világ királyságát, mintha a magáét adná. Ezért e-világ ura. Pedig a világ urává Isten nem őt tette, hanem az embert; a Sátánnak tehát csak addig van joga, s hatalma e világon, míg a vak ember neki azt nyújtja. Amely pillanatban az ember ellene áll, hatalmának vége: „Álljatok ellene a vádlónak s az elfut tőletek” (Jak. 4,7). Mikor az Isten mellett bizonyságot tevő győzelmes választott sereg a mennyben megjelenik, Sátán onnan levettetik (Jel. 12,5-11). Ekkor minden hatalmát és egész munkásságát a földön összpontosítja (12,12). De itt is csak addig van hatalma, míg hívekre talál; azért erőszakolja a világra az Antikrisztust és a hamis prófétát, hogy az embereket elámítsák, s bizalmukat megszerezzék (13,8; 14). A földön Istennek és a hívőknek vádolásával és megrágalmazásával állítja fel uralmát, de minden ügyeskedése csak a szélhámosé (l. vádló). A világtörténelem isteni célja tehát: Sátán leleplezése, s vádjaival szemben Isten igazolása. Nagy per, melynek vádlója Sátán, vádlottja Isten, s bírája az ember, a meghozandó ítélet: a hívők bizonyságtétele. Amelyik ember világosságra jut, s Isten mellett való bizonyságtételében végig kitart: győz. Sátán jelképes alakja a sárkány (l. ott), melynek hét feje és hét szarva van (l. fej és szarv), vagyis Istentől kapott rendkívüli értelme és hatalma (az isteni eredet száma: a hetes szám). Sátán azonban az Istentől kapott ajándékokat, értelmét és méltóságát a csúszó-mászó hazugság szolgálatába állította, azért „kígyó” a teste.
SÁTOR a nap tűző sugarai, a tél hidege, s a veszély ellen elfedő védelem. Valósággal abból a vakságból állítja fel sátorát az Isten, mely az emberre és a tisztátalan szellemekre borul, hogy őket magától távol tartsa. A bennünket fedő vakság éji sötétségébe, mikor Isten Fia a Golgotán meghalt, Isten szeretete világított be; azért e percben jelképesen a testi templom kárpitja is kettéhasadt. Isten a választottak köré is sátorát vonja azzal, hogy a Sátán és a hitetlenek nem ismerik föl azonnal Isten gyermekeinek valódi természetét, s az üldöző gonoszok vaksága ezeknek ideiglenesen nyugodalmat szerez (Jel. 7,15). Egyébként, l. fal, láda. A sátor másik szellemi jelentése: Istennek övéivel való együtt lakása: Jel. 21,3.
SEB a halál kapuja, melyen az életerő elhagyja a testet. A seb meggyógyítása: az életerő visszatérése. Szellemi szinten: a fenevad sebesülése: az élettérből való eltávolítása: a fenevad sebének gyógyulása: új működésre való engedését jelenti. Nem egy személy sebéről van szó, hanem a seb az antikrisztusi törekvések visszaszorítását, a seb gyógyulása pedig azoknak új erőre juttatását jelenti (Jel. 13,3).
SIVATAG az emberi létfeltételek hiánya. Lelki értelemben: olyan életmód, melyben lemondásra kényszerülünk, tehát a civilizáció nélkülözése. Az egyháznak sivatagba menekülése: olyan életkörülmények választását jelenti, melyekben az emberi életközösségből való kizártságát el tudja viselni; esetleg a föld civilizálatlan helyeire való költözést (Jel. 12,6).
SKORPIO fejéből kiinduló csápjai az áldozatot megragadják, hátulról felkunkorodó farka fullánkjával azt leszúrja. Undorító, alattomos állat: az ördögöknek s a spiritizmusban megnyilvánuló ragályos lebilincselő hatalmát, s utólag gyilkoló természetét nagyszerűen festi.
SMARAGD zöld színű drágakő: az isteni élet tűzének elviselhető voltát mutatja azok számára, akik kegyelmet nyernek (Jel. 4,3). A szivárvány a kegyelem jelképe.
SODOMA, l. város.
SÖTÉTSÉG, l. homály.
SZABLYA, l. kard.
SZARV az állat támadó fegyvere; lelki síkon: a hatalom, a támadó erő jelképe. 7 szarv: az isteni (szent) teremtésből folyó hatalom, melyet a Teremtő maga adott; 10 szarv: az emberi történelemből folyó, tehát emberektől adott hatalom; 2 szarv: a teremtésből folyó, a teremtés értelmének megfelelő hatalom, mely a természetes fejlődés következménye (l. számjelképtan).
SZAKADÁS vagy apostasia alatt a névleges keresztyénségnek a Krisztustól való elszakadását értjük, melyben a hamis egyház rejtett pogányságának napvilágra jövetel idéz fel. II. Tessz. 2,3 szerint a Krisztus eljövetelének feltételei közé tartozik.
SZÁRDIUSZ valószínűleg a rubin régi neve, veres színű drágakő, a melegítő, tüzes, isteni élet jelképe, l. tűz.
SZÁRNY a legtökéletesebb fizikai helyváltoztató szerv: a szellemi közlekedés jelképe. Az angyalok szellemi lények lévén, testi szárnyakkal nem rendelkeznek; amikor a Szentírás ilyet említ, jelképben beszél.
SZEM az értelem ablaka, egyúttal az értelem jelképe. Szemek sokasága az emberi értelmet felülmúló, látó és gondolkodó képesség jelképe, azé az értelemé, mely egyszerre igen sok tárggyal tud foglalkozni. Ilyen a kerubok értelme, azért borítja testüket a szemek sokasága. 7 szem: a Szellem által mindenütt jelenvaló, s mindent látó Isten jelképe.
SZEMGYÓGYÍTÓ ÍR a szent Szellem megvilágosító hatalma.
SZENTÉLY, l. templom, fal.
SZÉL láthatatlan, mégis érezhető, s valóságos tény: a szent Szellem jelképe. Erősebb fokán: vihar; Isten Szellemének büntető, sújtó működése, ítélet vihara.
SZIVÁRVÁNY a viharos felhőn mutatkozó szelíd, szép jelenség; szellemi értelme: az isteni harag tombolása után Isten kegyelmének megjelenése, mely Isten jelenlétét örömmé teszi.
SZÓZATOK mint mennydörgés, villámlás isteni megnyilatkozások; az isteni akaratnak tudtul adása, melyet a megkeményedett szívű ember a csapások kényszerítő hatalma nélkül nem akar elfogadni.
SZÖVETSÉGLÁDA, l- láda.
TARTAROSZ, l. Hádész.
TEKERCS a könyv régi alakja: melyben a szövegoszlopok hosszú szalagon egymás után következnek. Szellemi színvonalon: Istenben élő gondolatok, terv, l. élet könyve.
-<>-
Forrás: Csia Lajos – A Jelenések könyve a mai kor tükrében © Csia Lajos
Új Berea Kiadó és Nyomda Kft. Budapest, 2008.
Saját példányból lejegyezve: 363–368 oldal.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése