A Jelenések könyve a mai kor tükrében - 35. Rész

Az apokaliptikus képek betűrendes magyarázata

Folytatás

HAMAR (görögül en takhei) nem azt jelenti: nemsokára, hanem ezt: gyors ütemben, gyors egymásutánban, hirtelen. Jézus sokáig elmaradhat; de ha a jelek egyszer teljesülni kezdenek, hirtelen fog jönni; amikor nem várják, „hír”-telen, váratlanul megjelenik.



HAMIS PRÓFÉTA. A sátáni háromság harmadik személye; az isteni háromságban a szent Szellemnek felel meg. Feladata az lesz, hogy a fenevadat (Antikrisztust) dicsőítse és imádatát megszervezze, amit Krisztussal a szent Szellem tesz. Működését Jel. 13,11-18. beszéli el. Valószínűleg az Istene ellen felemelkedő emberimádás prófétáit és fanatikusait is magába foglaló fogalom, mely az utolsó időben egy személyben kicsúcsosodik.

HARAG Istenben nem emberi szeszély, ingerlékenység vagy kicsinyes bosszúállás értelmében található, mert mindez Istenhez méltatlan, hanem a gonoszság és hitványság kihívó támadása miatt érzett isteni elkeseredést jelenti. Sátán nagy haragja ellenben a levettetése és megszégyenítése miatt érzett vak düh, melyért bosszú-tárgyat keres (Jel. 12,12).

HARAG NAPJA, l. Úrnak napja.

HARMAGEDÓN, jelentése: Megiddó hegye. A régi világ egyik legfontosabb csatatere, hol igen sok csata folyt le Egyiptom és az északi birodalmak között; mindig népek csatájának színhelye volt. Itt nem szóról szóra értendő, mintha az Antikrisztus nagy csatája a Messiás ellen tényleg ezen a földrajzi helyen folynék le, mint ahogy a testi magyarázatra hajló írástudók gondolják, hanem a Babilon, Egyiptom, Szodoma, Jeruzsálem, Sion stb. szavak példájára jelképnek tekintendő, s mindazoknak az indulatoknak összesűrűsödését jelenti, melyek valaha a népek nagy csatáiban vérben és kegyetlenségben tomboltak.

HÁDÉSZ pogány görög eredetű vallásos fogalom neve, melynél a Biblia nemcsak a nevet vette át, hanem a vele összekötött képzetek egy részét is igazolta. A buddhista hatás alatt kifejlődött pokol képzete a bibliai Hádész képzetével nem azonos, úgyhogy pokollal való fordítása megtévesztő. A közismert „pokol” képzetnek inkább a bibliai tüzes és kénköves mocsár képzete felel meg (l. mocsár). A Hádész különben gyűjtőfogalom, s a Bibliában nem helyet, hanem állapotot jelent, amelyben nemcsak az elkárhozottak, hanem az összes halottak is részt vesznek. Azt is fontos tudnunk, hogy ez az állapot nem örökké tartó, hanem csak átmeneti; csak a feltámadásig őrzi a halottakat, s ha szerepét betöltötte, megsemmisül, mint gazdája, a Halál (Jel. 20,14. l. Halál). Ekkor lakói közül az üdvözülőket az új földnek, az elkárhozókat a tüzes kénköves mocsárnak adja át. A görög pogány mitológiában a Hádész egy részét a Tartarosz alkotta, hol a gonosztevők töltötték büntetésüket. A Biblia majdnem hasonló értelemben használja a Tartarosz szót is; valószínűleg a mélységgel vagy tömlöccel kell egynek vennünk; ez is állapot, melyben az Istennek ellenálló szellemek, lelkek őriztetnek összezárva az ítéletre. A görög és a bibliai Hádész között mégis nagy különbségek vannak, például a pogány mitológia testi vonásai a bibliai képzetből teljesen hiányoznak, s a használt testi képek, mint külső sötétség, fogcsikorgatás, tűz, féreg, szellemi fogalmak szimbólumai.

HÁRFA vagy CITERA az égi zenészek hangszere. Hogy nem igazi hárfáról van szó, mutatja az a jelzés, hogy a hárfások szava a sok víz zúgásához és a mennydörgéshez hasonló, amilyen hangú hárfa tudvalevőleg nincs. Azt akarja mondani a kijelentés, hogy az égiek énekét fenség mellett az érzelmek rendkívüli finomsága jellemzi. Minden fizikai tüneménynek valamilyen szellemi ősképe van, a zenének is. A földi zene az égi szellemi harmóniának és melódiának halvány testi képe. A földi zene valami csodálatos szellemi élménynek ígérete.

HÁROMSÁG az Isten kikutathatatlan gazdagságát teremtményei sohasem tudják teljesen kimeríteni; működésében azonban hármasság jelentkezik. Az Istent utánzó, s magát Istennel egyenlővé tevő Sátán is hármasságban próbálja véghezvinni terveit, melynek tagjai: 1. sárkány (Sátán); 2. fenevad v. Antikrisztus; és 3. hamis próféta.

HEGY képes értelemben a lelki vagy szellemi síkról kiemelkedő magaslatot jelenti, tehát a tekintélyt, az uralmat, az uralkodót. A hegy eltörlése: a tekintély ledöntése (Zak. 4,7, az ellenséges pogány uralkodók tekintélyét jelenti). Dániel égből leszálló kis köve heggyé lesz, azaz egész világot betöltő tekintéllyé. Jel. 17,9. hét hegye nem Róma városára mutat, hanem egyszerűen csak a hét fej tekintélyét jelzi.

HOMÁLY nem értelmi, hanem szellemi vakságot jelent, vagyis a történelmet mozgató erőknek nem ismerését; nem tudatlanságot, hanem bölcsesség hiányát. Éppen élesebb értelemnél a szellemi sötétség a bizonytalanság rettentő kínjait okozza (Jel. 16,10-11). A homály vaksága az a kötél vagy lánc, mellyel Isten az elítélteket, Sátánt is megkötözi, vagyis tétlenségre kárhoztatja, hogy ne árthassanak (Jel. 20, 1; 2. vö. II. Pét. 2,4), l. Hádész, mélység, tömlöc.

HOMLOK a fej elülső, felső része, a szarvak hordozója; a támadás szerve, de a lélek belső tartalmának kifejezője is. Azt hordjuk homlokunkon, amivel fejünk tele van (l. fej, név); a névnek homlokon hordása azt jelenti, hogy nem rejtjük el, hanem a körülöttünk levő világgal nyílt bizonyságtételként szembe szögezzük.

HŐSÉG, l. nap.

IZRAEL, jelentése: Istennel küzdő, a zsidóság nemesebb neve; de a Jelenések könyvében csak az ótestamentumi zsidó népet jelöli e névvel a kijelentés, újtestamentumi időben pedig az Isten újtestamentumi választott népét, vagyis az egyházat (Jel. 2,14; 7,4; 21,12). Izrael 12 törzse, melyből 12×12000 pecsételtetik el, nem jelentheti a tényleges 12 törzset, mert a törzsek felsorolása nem felel meg a valóságnak (Dán hiányzik, Józsefet és fiát külön említi), hanem Izrael tökéletes beosztásán mutatja be a választott egyház tökéletességét. Az Új Jeruzsálem 12 kapuján is Izrael 12 törzsének nevei olvashatók, holott a 9. vers világosan mondja, hogy a város nem a testi zsidóság, hanem a Bárány menyasszonya, tehát az egyház. Éppen a 9. és 12. versek összevetése bizonyítja, hogy ezek a ószövetségi kifejezések szellemi értelemben veendők. A tesi mindig megelőzte a szellemit, mint annak képe, árnyéka, s ha valaki a szellemi valóságot ismét a testi árnyékkal akarta helyettesíteni, arra Pál átkot mondott (Gal. 3,3; 4,1-12; 5,1-6). Ma mégis testi írásmagyarázók a szellemi választott nép helyére vissza akarják állítani a testi választott népet, noha Isten igéje csak zsidókon való könyörületről beszél (Róm. 11,31); a szellemi templom elkészülte után fel akarják építeni a jeruzsálemi templomot, s Krisztus egyszer s mindenkorra érvényes áldozatának birtokában ismét testi áldozatok viteléről beszélnek. Ez a galatabeliek tévedésének felújítása!

JÁCINT, l. füst.

JÁSPIS Jel. 21,11. szerint a legdrágább kő, valószínűleg a gyémántot jelöli. Az arany melegségében ragyogó fehér sugárzása (l. arany) adja meg a mennyei trónterem (Jel. 4,3), s az Új Jeruzsálem alapfényét, azt az átlátszóságot, melyet üvegszerű aranynak is nevezhetünk. Csak az újabb kori fizika jött rá a fehér fénynek színekre bontására, de a Bibliában már ott látjuk az égi város fehérségében az összes drágakövek színeit összeolvadni (Jel. 21,18-20).

JERUZSÁLEM, l. arany, életfája, fal, gyöngy, gyülekezet, pogányok, város.

JEZABEL Akhábnak, az északi zsidó állam gonosz királyának még gonoszabb felesége, a szidoni királyleány, ki férjét rávette, hogy a Bálok és Aserák erkölcstelen pogány kultuszát Izrael földjén felállítsa (I. Kir. 16,29-33). Az erkölcstelen istentisztelet végzésére papokat és papnőket is rendelt, kiket Illés megöletett. Ez a gonosz csábító asszony, ki még halála pillanatát is csábításra használta, jelképe lett annak a spiritiszta jellegű tévelygésnek, mely a tiatirabelieket megejtette. Jezabel paráznasága a szellemi paráznaság szimbóluma. Isten tiszta kijelentését elhagyni és pogány spiritiszta jellegű kijelentésekre figyelni, mint ez az új-platonizmussal karöltve járó későbbi görög pogányság szokása lett: ez volt az a súlyos hűtlenség, melyet csak Jezabel paráznaságával lehetett kellőképpen megbélyegezni.

JÉZUS a zsidó Jöhósua, Józsua görögösen írt alakja. Jelentése: Jehova üdvözít! Már Mózes utóda ezt a nevet viselte, s később más személyek is viselték, például a templomépítő Józsua pap, kit Zakariás buzdított.

JOBB KÉZ a cselekvő képesség jelképe. Hogy Jézus az Atya jobbjára ült le: ez az Atya örök s rejtett gondolatainak megvalósulását jelentette.

KAPU, l. ajtó, angyal, gyöngy, kulcs.

KARD szellemi jelentése: az ítélet ereje, mely az igazságot a hamisságtól elválasztja. Ilyen hatalma van a szent Szellemnek, s Isten igéjének, ha a Szellem forgatja.

KELEPCE vagy botrány, az alattomos, ravasz, sátáni támadás eszköze. Görög neve, skandalon, görbe fát jelent, mely a kelepce csappantyúját képezte; erről kapta az egész készülék a nevét.Bálám, a hamis próféta, tehát nem botránykövet vetett Izrael fiai elé, hanem kelepcét, mellyel megfogta őket. Ez a kelepce pedig a testi gyönyörűség volt, mely Izrael fiait csábította.

KERUB Más nevei: élő, élő lény, szeráf; vö. még angyal, tűz.

KÉNKŐ facsaró bűze a szellemi undor jelképe, a bűntől való undorodásé, melyet még a meg nem térő bűnös is érez. A kárhozat kénköves mocsarában a legfőbb kín az lesz, hogy a bűnös önmagától undorodik, l. mocsár.

KÍGYÓ nesztelenül járó, porban csúszó „okos”, de rosszakaratú állat, a ravasz, alattomos, aljas és kegyetlen kísértés jelképe, l. Sátám.

KIJELENTÉS a görög apokalipszis szó fordítása, melyet azonban pontosabban leleplezés-sel, vagy lelepleződés-sel fordítunk. Krisztus apokalipszis-e; az Úr rejtett lényének övéi s a világ előtt való kitárása. Ez a kitárulás történt Patmoszon, s ez fog megtörténni, mikor övéi szabadítójaként, s a világ bírájaként megjelenik.

KIRÁLYI SZÉK, l. trón.

KORONA vagy KOSZORÚ pályadíjat és királyi díszt is jelent. Azok a győzedelmesek kapják, akik az eléjük rótt pálya megfutása után Jézussal együtt királyi uralkodásra jutnak.

KÖD, l. felhő.

KÖNYV, l. tekercs, élet könyve.

KÖTÉL, l. homály.

KÖVECSKE szavazó cserép a görög életben, mellyel a népgyűléseken titkosan szavaztak. Jelképesen a Krisztus választását jelenti, melyet csak az ösmer, akinek szól.

KRISTÁLY átlátszó kő, mely a fényt fel nem tartóztatja; szellemileg az olyan embert jelöli, akinek lelkén Isten fénye átmegy és azt benne bűn el nem homályosítja; kinek tettein Isten látszik keresztül, tehát az őszinte embert. Az égi trón körül csak ilyen lények lehetnek, de a mennyei Jeruzsálem, s annak folyama, vagyis a lelkek egymással való érintkezése (l. folyam) is csak ily átlátszó lehet (Jel. 4,6; 21,11; 22,1). Ami ezt az átlátszóságot zavarja, annak a városból el kell tűnnie! (Jel. 21,4; 8) Hogy a város anyaga a kristályként átlátszó jáspis (Jel. 21,11), annak értelme az, hogy az őszinteségen Isten dicsősége fog átragyogni, tehát az Új Jeruzsálem lakói nem magukat mutogatják, hanem olyanok lesznek, mint a kristály vagy üveg, ők maguk nem láthatók, hanem Isten látszik rajtuk keresztül, l. tenger, üveg, üvegtenger.

KRISZTUS a héber Messiás görög fordítása, magyarul felkentet jelent. Jézus nem külső kenetet kapott, mint a zsidó főpap és király, hanem az igazi kenetet kapta, mellyel Isten maga keni fel választottait; a szent Szellem kenetét, melynek a külső olaj csak jelképe. Ez a felkenés megkereszteléskor történt, azután, hogy a keresztelés által kimutatta szándékát, hogy a halálba megy.

KULCS szellemi értelemben a jogot és képességet jelenti valamilyen lezárt lehetőség vagy alkalom felnyitására; 1. Dávid kulcsa a Dávid tróntermébe való bemenetel lehetőségét jelentette, melynek megengedése az udvarmester hatáskörébe tartozott. Ézs. 22,22 szerint ezt a hatalmat elvették a hűtlen Sébnától és a hűséges Eljákimnak adták oda. Ez az eset példázza a mennyei trónterembe való bejutás lehetőségét, melynek megengedése a hű tanúbizonyságnak, a felken Jézusnak adatott hatalmába (Jel. 3,7). Ő, akit akar, nemcsak bevisz a trónterembe, hanem a trónra is ültet; 2. A feneketlen mélység kútjának kulcsán az rendelkezik, akinek hatalma van a homály láncaira verni a tisztátalan szellemeket (l. kötél, homály): az Isten. Mikor jónak látja, a mélység kútjának kulcsát odaadja Sátánnak magának, kinek neve abaddón, apollüon, elvesztő (ugyanaz a szó héberül, görögül, magyarul), s ekkor a Sátán e kulccsal jogot nyer ahhoz, hogy tömlöcbe zárt híveit rászabadítsa az embervilágra (Jel. 9,2).

KÚT szellemi értelme körülbelül az ajtóénak felel meg, de ebben a lefelé vivő irányt mutatja: a mélység lejárata csak kút vagy akna lehet. Persze mélység, lefelé vivő irány, kút csak képek, melyeket szellemileg kell értenünk. A „lefelé” az aljasság felé irányul; a mélység a tartás nélküli zuhanást mutatja; a „kút” szűk lejárata meghatározott utat fejez ki, melyet tudatosan kell keresni és megválasztani. Nem lehet a mélységbe véletlenül leesni; a lejáratot keresni kell, s az útnak meg kell nyílnia. Ez a keresés spiritizmus. A feneketlen mélység kútja tehát a szellemidézés, nem feltétlenül szóval, hanem esetleg csak vággyal (l. mélység).

KÜRTSZÓ jelkép, a riasztásnak, hadba indításnak, királyi érkezésnek jele. Mikor Jézus közeledik, megszólal az ég kürtje. Persze nem fizikai kürtök szólalnak majd, hanem szellemi jelzést adnak: az idők súlya fog ránehezedni az istentelen világra, s fogja felelősségre ébreszteni a hívőket.

LÁDA. A zsidó szent sátorban, a szentek szentjében ott állott a frigyláda vagy szövetségláda, s abban a törvény két kőtáblája. A kőtáblák szövege Isten beszéde, a sátorban és a templomban Isten jelképe. A ládafal azt a szerepet tölti be, amelyet a láda körül a sátor fala (l. fal): elválasztja Istent a bűnös embertől. A Jelenések könyve a mennyben is említi a szövetségládát, s azt mondja, hogy az egyszer láthatóvá válik (11,19; vö, 15,5). Már Mózes azt állította, hogy mindannak, amit a földi szentélyben alkotott, ősképét a mennyekben látta. Tehát nem a Jelenések könyve utánozza Mózes istentiszteletét, hanem a Jelenések látnoka az eredetit látta, melynek nyomán Mózes dolgozhatott. Ezt persze nem úgy kell értenünk, hogy a mennyekben is anyagból épült láda, sátor, oltás stb. található, hanem úgy, hogy Mózes is, János is szellemi fogalmakkal ismerkedtek meg, s azoknak földi szimbólumát leírták. A szellemi törvénytábla Isten igazságossága, mely a világ rendjéből kiolvasható. A szellemi szövetségláda az Úr teste, melyben ez az igazságosság benne lakott. Az Úr teste eltakarta szellemi dicsőségét, s akinek belső látása volt, pillantotta meg az Úr földi életébe belehelyezett isteni tökéletességet. Jézus igazságossága a hívőnek hitén által belsejébe költözik; a hitetlen számára fenyegető vád és ítélet lesz. Isten igazságosságát, ítéletét az emberek vaksága elfedi szemünk elől; nem látják nem rettegnek tőle. De amikor a hívőknek, választottaknak életében megvalósul, titokzatos mennyei jelenség, fenyegető ítélet gyanánt odalép a hitetlen világ elé, s azok félve, s gyűlölve próbálnak elrejtőzni a titokzatos, néma ítélet elől. Érzik, hogy a szent Isten közel; mégsem akarnak tudni róla; ki akarják irtani a hívők bizonyságtételét, mégis mindig látható lesz az égi bizonyságtétel ládája. Az égi bizonyságtétel ládája a hívők bizonyságtétele. Amaz utolsó istentelen világban Isten közelléte a hívők bizonyságtételében különösen érezhető lesz.

LÁGY MELEG vagy langyos embernek nem a hitetlen vagy közönyös embert kell gondolnunk, hanem a „vallásost”, aki elhagyja a hitetlenség hidegét, de nem melegedik fel Isten szeretetének tüzéig, hanem valami jellemtelen, határozatlan, látszat-keresztyénséget produkál. Elbizakodottan gazdagnak hiszi magát, holott „vallásos” képmutató, ki semmi valódit Istentől nem kapott. Az ily önámítás és képmutatás Isten előtt utálatosabb, mint a nyílt a hitetlenség.

LÁMPÁS más, mint mécses, l. fáklya.

LELKES ÁLLAT helytelen fordítás, l. kerub.

LÁNC, l. homály.

LÓ nem a béke, hanem a harc állata. A régi zsidók békés közlekedésre, munkára a szamarat, öszvért, marhát használták. A négy ló: négy támadás. A fehér ló (l. fehér) az isteni szentség és dicsőség támadása a szennyes, bűnös világ ellen. A veres: a háborús indulaté; a fekete: a gyötrő éhségé; a fakó (sárga) az orvul pusztító halálé.

MAG, MAGZAT szülött; szellemi vonatkozásban: ugyanannak a szellemnek tovább plántálása. A napba öltözött asszonynak, vagyis a mennybe öltözködő egyháznak magzata: az egyház bizonyságtételét tovább vivők, tehát az egyház folytatólagos tagjai.

MANNA mint sok ótestamentumi valóság, a Jelenések könyvében jelkép gyanánt áll, s az égből alászálló Szellemet, a hívők táplálékát jelenti, kik e világ sivatagában égi buzdítás, vigasztalás és reménység nélkül eltikkadnának. Egyszer ott fognak állni e hívők az égi táplálék forrásánál, s ami most rejtett, mert a világ nem ismeri, nem érti, akkor megszokott, mindennapos kenyér lesz.

MEDVE, l. fenevad.

MENYASSZONY vagy FELESÉG a választottak egyházának jelképes neve; tehát nem a külső, hanem a belső egyházzal azonos. A férfi és a nő egy lélekké válik, hogy szeretetükből egy harmadik lélek váljék ki. A házasságban a Teremtő egy szent titkot, meg nem értett csodás gondolatot helyezett, s az életnek, s minden új élő személynek szeretetből kell születnie. Minden tiszta földi szeretet forrása a Szentháromság-Isten, s abban a Fiú helyzete a szeretetből születés isteni ősképe. További szent titok, hogy Isten egy néppel, kiválasztott szent közösséggel szeretetben egyesül, hogy ebből a közösségből az egész emberiség számára a szeretet megmentő ereje folyjék. A testi néppel kötött házasság a „földi” feleség házasságtörésével, tehát szellemi paráznasággal végződött; a testi nép idegen isteneket keresett. A szellemi népet, az egyházat egyelőre menyasszonynak tekinti a szent Szellem; égi Vőlegényét várja, hogy Vele szent lakodalomban egyesüljön. Felkészülése abban áll, hogy minden idegen isten iránt való vonzódást kidob szívéből, s a felkészülésnek neve: megszentelődés. Jézus visszajövetele Reá váró egyházához: a Vőlegény érkezése a lakodalomba, tehát örömünnepély; a világ számára való érkezése: idegen isteneken tartandó ítélet, a Sátán tekintélyének ledöntése, a Sátán megkötözése; a fenevad híveinek számára: a veszedelem és rémület napja. A Vőlegény és a menyasszony egyesüléséből új üdvösség születik e világ részére; tehát Krisztus és az egyház házas élete csak az Úr visszajövetelével kezdődik. A menyasszony szépségét a Báránytól fogja kapni, s ez szolgáló szeretet lesz.

MENNY vagy ÉG kettős fogalom, sőt Pál harmadik égről is beszél, mely úgy látszik, a paradicsom fogalmával egy (II. Kor. 12,1-4), 1. A fizikai ég, a Mózestől említett boltozat vagy kiterjedés (rakia) azokhoz a testi valóságokhoz tartozik, melyek szellemi fogalmak visszatükröző képei, s így egyszerre maguk is valóságok, jelképül is szolgálnak. Ilyen jelképül szolgáló valóságok a teremtés és bűnbeesés eseményei, melyek valóban megtörténtek, s mégis mély apokaliptikus értelmük van. Jézus először a fizikai égbe ragadtatott fel, s onnan a felhő közbejöttével tért vissza a szellemi világba, a szellemi értelemben vett mennybe. A testi égbe ragadtatás volt a szellemi égbe ragadtatás előzménye és képe. Visszatértekor a láthatatlan mennyei világból a látható fizikai ég birodalmába fog jönni a felhőkön (Jel. 1,7), s a testi égben, vagyis a levegőben egyesül elébe ragadott menyasszonyával, mint ezt Pál kifejezetten mondja (I. Tessz. 4,17). Az egyház tehát nem ragadtatik a szellemi égbe, mert szellemi eredete és jellege még nem teszi őt az angyalokkal egyenlőkké; megdicsőülése feltámadás lesz, az „első feltámadás”; 2. A szellemi ég (I. Móz. 1,1) az angyalok világa. Nyelvét, közlekedését nem ismerjük, de az eddig ismert jelenségek és értesülések szerint ebben a világban nem testi mozgással történik a közlekedés vagy távolodás, és így Jézus útja a felhőn túl még rejtett és számunkra felfoghatatlan marad. János is testen kívül, a Szellem erejével ragadtatott el ebbe a világba (Jel. 4,2). A fizikai égbe való repülés csak jelképes mozgásnak tekinthető a szellemi ég közlekedésével szemben; azt mondhatjuk, hogy Jézus, ahogy a felhő mögött eltűnt, azonnal a mennyei trónteremben volt. Jelenleg megoldhatatlan rejtély, hogy mi lett testével; mivel azonban sem az „anyag”, sem a „szellem” mibenlétéről a leghalványabb sejtelmünk sincsen, efelől aggodalmakat nem kell magunknak csinálnunk. Hiszen azt sem tudjuk, hogy Emmausban mi történt testével, amikor tanítványai szeme elől eltűnt (Luk. 24,31), s azt sem, hogy bezárt ajtón át hogyan lépett tanítványai körébe (Ján. 20,19). A szellemi ég valóságai csak jelképekben jelenhetnek meg a földön; ezek a jelképek azonban, míg egyfelől a mennyei valóságok vonásait, törvényeit hordozzák, másfelől maguk is valóságok lehetnek az anyagi világban. Így jelennek meg Jánosnak a mennyei valóságok azonnal földi képekben is; 3. A „harmadik ég”, úgy látszik, Isten közvetlen szemlélete, ami nem zárja ki, hogy az Istenben még belsőbb titkok és rekeszek nem volnának. Az első emberpár a Paradicsomban közvetlenül érintkezett Istennel (I. Móz. 3,8. skk.), bár valószínű, hogy az Isten megjelenése már ekkor is jelképekben történt, mint a kígyóé is. Az Édenben ültetett kertet Paradicsommá nem a kert szépsége, hanem Isten jelenléte tette, s ahogy Isten jelenléte eltűnt, eltűnt a kert gazdagsága is. Az elveszett Paradicsom ma ott van, ahol Isten jelen van: Isten trónusánál. Mikor a „Paradicsom” elragadtatott a földről, kerubok állták el a visszavágyó ember útját, ami körülbelül azt jelenti, hogy az élet magasabb mértékének megvonásával az ember alkalmatlanná lett a „paradicsomi” életre, azaz Isten látására. A büntetés áldás is volt, mert Isten meglátása a bűnös embernek halált jelentett volna. Isten látása még az angyaloknak sem teljesen, s nem egyforma mértékben áll rendelkezésére. Erre mutat, hogy a kerubok Isten jelenlétében szárnyukkal fedezik testüket (Ézs. 6,2; Ez. 1,23). Míg János csak a szellemi égig ragadtatott el, addig Pál a harmadik égig, a Pradicsomba. De amíg János majdnem mindenről beszámolt, amit látott, s hallott és csak a hét mennydörgés képez kivételt, mely úgy látszik, Istennek közvetlen benyúlása a világ történelmébe (Jel. 10,1-4), addig Pál nem beszélhette ki tapasztalatait. A harmadik ég és Paradicsom azonban nem marad örökre zárt és láthatatlan. Az Új Jeruzsálemben a Paradicsom vagyis Isten jelenléte érkezik a földre alá (vö. Jel. 1,7-t 22,1; 2-vel). Falak, függönyök nem fogják itt Istent a város lakóitól elválasztani többé (Jel. 21,22; 23). De a ki nem választottak, kiknek még gyógyulniok kell (22,20), nem vesznek azonnal részt az Isten közvetlen szemléletében, ők egyelőre a falakon kívül maradnak, bár a város kapui számunkra csukva nem lesznek, s az új város fénye az egész „új földet” bevilágítja (Jel. 21, 24-27), l. udvar.

MENNYDÖRGÉS mint a villámlás, a fizikai égnek a jelensége; mindkettő fizikai valósága mellett szellemi valóságok jelképéül is szolgál, azoknak a mennydörgéseknek és villámlásoknak szimbolizálására, melyek Isten trónjából jönnek elő, amelyeknek egyik megnyilatkozása a fizikai dörgés és villámlás. A mennydörgés megrázó hangja alkalmas annak a megrendítő hatásnak kifejezésére, melyet Istennek a fizikai világban való beavatkozása kihív. Úgy látszik azonban, hogy Isten a szellemi világba is megrendítő módon fog belenyúlni, s ennek következménye lesz Sátánnak és angyalainak a mennyből való letaszítása. Ahogy Isten tanúbizonyságai, az egyház választott tagjai bizonyságtételükkel a mennyben megjelennek (Jel. 11,12; 12,5), Isten kitörő haragja a sárkányt és híveit onnan leveti (Jel. 12,9); ennek a régóta elfojtott, s a Sátán levetésekor kitörő haragnak megjelenése az a hét mennydörgés, melynek tartalmát Jánosnak nem volt szabad elmondania (Jel. 10,1-4).

MÉCSLÁB a szövetség sátorának s a templomnak világítására szolgált; utóbbiban tíz mécsláb volt. Hét ága, s hét mécsese a szentség számát mutatja és szent eredetére vall. A világító olaj a szent Szellem jelképe, az olajat tartó láb a gyülekezet képe, mely éppen úgy Isten Szellemétől ég, mint Mózes csipkebokra. De míg az ótestamentumi gyülekezetre csak várt a hivatás, hogy a népek sivatagába világító mécslábbá legyen és sötétséggé lett, mert Messiását megölette, addig az egyház a szent Szellem ereje által azzá is lesz.

MÉLYSÉG a föld titokzatos, az elfojtott tűz örök forrongásában emésztődő belseje. Szellemi vonatkozásban az Istennek ellenálló szellemeknek sötétségbe süllyedése, visszafojtott, lázadó dühüknek önemésztődése. Görög neve: abyssos, ami feneketlen mélységet jelent, s arra mutat, hogy a mélységben lévő szellemeknek nincs talajuk; talajtalanul, tartás, bizonyosság nélkül örök zuhanásban süllyednek alá. Ez a vonzás húzza a halál sötétségébe alá az öngyilkosokat, kik támaszpontot többé nem tudnak találni. A mélységből feltörő szellemek sokszor öngyilkosságra biztatják azokat, akiket megszállnak (Jel. 9,1-6). Ezeknél az egyszerre gyötrődő, s gyötrő szellemeknél is mélyebb kín és lázadóbb düh ingerli magát Sátánt, kinek szellemi lénye a többi szellemre ráül, azokat maga alá hajtja, s új céllal hadsereggé szervezi (Jel. 9,11). Sátán mélységéből örök lázadás, tagadás, árulás, vád, rágalom száll föl Isten és szentjei ellen; az Istennek engedetlen szellemi mozgalom, a spiritizmus is e sátáni mélységekből meríti tanításait (Jel. 2,24). Sátán mélysége gonosz távlatban Isten harmadik egének felel meg.

MÉRŐVESSZŐ, l. vessző.

MIHÁLY főangyal, a Sátán és Isten között folyó harc részese. Nevének jelentése: „Ki olyan, mint Isten?” Tehát Sátánnal szemben Isten egyedülállóságát, Isten szentségét védi, s e küzdelemben Sátán legyőzője (Jel. 12,7) és a választott nép szellemi vezetője (Dán. 10, 13; 21).

MOCSÁR a tüzes és kénköves, inkább megfelel a magyar pokol szó mögött rejtőző fogalomnak, mint a holtak lakóhelye, a Hádész (l. ott); csakhogy ez a mocsár csak az egyetemes feltámadás után kezdi meg teljes működését; mibenlétét megérteni csak akkor fogjuk, ha a test és szellem összefüggését szemtől szembe való látással fogjuk ismerni. Abból, hogy a fenevad és hamis próféta elevenen vettetnek bele; hogy az istentelen halottak feltámadnak előbb, hogy aztán a tüzes, kénköves mocsárba vettessenek, azt kell következtetnünk, hogy a mocsárnak bizonyos testi jellege van. Abból ellenben, hogy Sátán is odavettetik, azt kell következtetnünk, hogy ez a testiség éppen úgy, mint a választottak új teste, szellemi természetű lesz, nem olyan, mint a mi mostani hús testünk. (Jel. 19,20; 20,10; 14; 15; I. Kor. 15,35-55). A tűz az élet égő, ki nem elégített szenvedélyét példázza; a kénkő a bűn undorát, melyet a bűnös önmaga iránt is érez; a mocsár a céltalan, tevéketlen lét tespedését. A tüzes, kénköves mocsár tehát már most készül az Istennek ellenálló lelkekben, s ami bent készül, az az általános feltámadáskor kívül is megjelenik; mint ahogy Isten országa is láthatatlanul készül a lelkek mélyén, s egyszer meg fog jelenni (vö. Jel. 14,10-11).

NAP fizikai valóságában a világosság és élet forrása, de a perzselő, égető, pusztító ítélet is; szellemi jelkép gyanánt az élet és világosság forrása, mely azonban a bűnöst égeti. A napba öltözött asszony az egyház, mely Isten éltető szeretetét, szent Szellemét, mint ruhát veszi magára; a nagy parázna ellenben skarlátjával és bíborával sem tudja elrejteni mezítelenségének rútságát, s részeg szajhaként kínálja kábító borát (Jel. 12,1; 17, 1-4; 3,18).

NÉGYSZÖG, illetve kocka a régiek legtökéletesebb idoma, a szabályosság legnagyobb foka, persze egyenlő oldalú és derékszögű, tehát négyzet vagy kocka alakjában. A kör vagy gömb, melyek az építészetben nehezebben használhatók, s melyeknél a felosztásnak és mérésnek ugyanolyan lehetőségei nem nyílnak, számukra nem jöttek tekintetbe. Az Új Jeruzsálem kocka alakja (Jel. 21,16) semmiféleképpen nem érvényesíthető fizikai kiterjedésben, hanem csak szellemi arányosságra mutat, az isteni kiszámítottság és belső összhang legteljesebb fokára. Ugyanez a szabályosság már most megvan az egyház első valójában, s azoknak az isteni ajándékoknak kiosztásában nyilatkozik, melyek az egyház belső fölépítését, a Vőlegény számára való elkészítését munkálják (I. Kor. 12; Ef. 4,11-16). A szimbolikus mértanban a kocka vagy négyzet ugyanazt fejezi ki, mint a szimbolikus számtanban a 12.

NÉV a régi embereknél megfelelt a jelzendő tárgy természetének, kifejezte az elnevezett egyén tulajdonságait, szóval a meghatározandó fogalom ellenértéke, belső lényegének összege volt. 1. Istennek neve úgy helyettesítette Istent, mint a távol lévő királyt a pecsét, melyet küldötte fölmutatott; ennél fogva Isten neve jogot, hatalmat jelent; kimondója, ha Isten meghatalmazásából beszél, oly hatást ér el, mintha Isten maga szólana. Jézus nevével imádkozni annyi, mint Jézus hatalmával imádkozni; 2. Jézus új neve (Jel. 2,17; 3,12; 22,4) emberi módon szólva az istenségben elfoglalt új helyét jelenti, melyet halálával és feltámadásával szerzett, melynek következményeit azonban a Jézustalan világ nem ösmeri, így az Úr új nevét sem ösmeri. Emberileg szólunk, mert az istenségben változás nincs, mert a Bárány helye az istenségben mindig ugyanaz volt és lesz, s a harmadik égben (l. menny) a Bárány már a világ fundamentumának fölvettetése előtt megfeszíttetett (Jel. 13,8). Akire vagy amire tehát Jézus új nevét ráírja, az a bűntől megrontott teremtés átka alól kiszabadul, s az isteni kegyelem szabad, korlátlan érvényesülésének tárgya lesz; 3. Káromlás nevei: annak a fejnek tartalma, melyre írva vannak; a sátáni vádak nyílt hangoztatása és érvényesítése, l. Antikrisztus.

-<>-

Forrás: Csia Lajos – A Jelenések könyve a mai kor tükrében © Csia Lajos
Új Berea Kiadó és Nyomda Kft. Budapest, 2008.
Saját példányból lejegyezve: 354–363. oldal.