A Tíz Parancsolat a törvény rövid foglalata, mellyel Isten a Neki szolgálni akaró zsidó néppel akaratát megismertette. Nekünk a törvény nem az üdvözülés útja, hanem az elkárhozásé. Igyekezetünk, hogy a törvényt megtartsuk, kudarccal végződik, mert az elesett embernek Isten törvényének megtevésére nincs ereje. A Tíz Parancsolat tehát csak a magunk elítélésének útjára vihet bennünket; gőgünk megalázásával készít elő a kegyelem hívő elfogadására. Az első parancsolat elítéli a mai idő legfeltűnőbb bűnét, az embermagasztalást s azt a várakozást, hogy földi, bűnös, sokszor istentagadó emberek hozhatnak jobb sorsot a világ meggyötört népeinek. A második parancsolat elítéli az emberek kigondolta hamis vallást, mely a vallást a politika vagy más emberi érdekek, pénzvágy, papi gőg szolgálatába állítja; Isten gondolatait emberi gondolatokkal toldja meg vagy éppen kicseréli s hamis, hazug várakozásra biztat. A harmadik parancsolat megfedd azért, hogy Isten nevének és a szent törvénynek meggyalázása ellen nem emeltük fel szavunkat. A negyedik parancsolat rámutat szívünk nyugtalanságára, mely onnan van, hogy Isten szombatját, a Jézusban való megnyugvást elhagyván, az emberi mozgalmak zűrzavarába vetettük magunkat. Az ötödik parancsolat a családi élet feldúlásáért, a felelősség ellen való lázadásért ítéli el korunkat. A hatodik parancsolat a világban levő gyilkos gyűlöletet s azzal szemben megalkuvó, gyáva hallgatásunkat ítéli el. A hetedik parancsolat a szemérem elvetését, a művészet cégére alatt az erkölcs rombolását s mindezzel szemben közönyünket és megalkuvásunkat dorgálja. A nyolcadik parancsolat a világban levő munkaviszonyt és az ebből folyó rablóvágyat leplezi le. A kilencedik parancsolat a hazug szájat ítéli el, mely könnyen vádolja meg azt, aki útjában áll; a korunkban mind jobban elharapódzó rágalom-propagandát. A tizedik parancsolat minden vétkezés belső forrására, kívánságainkra mutat rá, melyeknek szánalmas rabjai vagyunk. Íme, olyan ez a 10 tanítás, mintha éppen korunkra szabták volna reá! Mikor az őszinte ember ebbe a tükörbe pillant, megszégyenülve Krisztushoz menekül bűneinek bocsánatáért.
-<>-
Részlet Csia Lajos - Bibliai káté című könyvéből
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése