Az, hogy az ember a felelősséget, vagyis Isten képét vetette el magától. Kain ezt mondta: „Őrizője vagyok-e az én testvéremnek?!” Kain fiai már egyenesen dicsekedtek azzal, hogy embert öltek. A közös dicsőség sem tudta őket egyesíteni, hogy egymás felelősségét viseljék; mikor égig érő tornyot kezdtek építeni, egymást meg nem értve, elfordultak egymástól és elszéledtek a világba. Uralkodóik, akik Isten nélkül akartak uralkodni, letiporták alattvalóikat, mint a fenevadak, s közben embertársaikért lelkiismeretük föl nem támadott. Aztán háborúkat indítottak egymás ellen és felelősség nélkül ontották a vért. Mind világosabban íródott be az emberi történetbe ez a mondat: Őrizője vagyok-e testvéremnek?! Az ember boldogságát ma is a másik holttestére építi fel.
26. Hogyan váltotta meg Isten az embert?
Annak ellenkezőjével, amit az ember cselekedett: felelősséget érzett érte; utána ment; a legdrágábbat adta érte; hozzá hasonló emberré lett s meghalt érte az ítélet fáján. Az ember nem szereti embertársát, testvéreit; az Isten szereti az embert! A Pásztor elment az elveszett juh után és hazavitte az akolba, az atyai házba.
27. Melyik az Istenhez hazavivő út?
A fordítottja annak, amelyen az ember az Istent elhagyta. Az első vétek nem egyszerű bűn volt, hanem sokszoros. Az első lépés volt a hálátlanság, mely Isten szeretetéről elfeledkezett s Isten ellen lázadó szavakat hallgatott meg. A második lépés a könnyelműség volt, mely a lelkiismeret elfolytásának volt a következménye; az ember hitelt adott az első jött-mentnek, ki őt lázította. A harmadik lépés a tisztátalan kíváncsiság volt, mellyel az asszony a bűnt vizsgálta s a kísértő szavára figyelt. A negyedik lépés a nagyravágyás volt, melyet a kísértő ígérete ébresztett: olyanok lesztek, mint az Isten! Az ötödik lépés a testi kívánság ébredése volt, melyet a szellemi kívánság, a nagyravágyás vagy gőg – mint láttuk – megelőzött. A hatodik lépés a nyílt engedetlenség, az engedetlen tett, az Isten ellen való lázadás. A hetedik lépés volt a mentegetőzés, a bűnnek másra hárítása; az ember úgy vélte, hogy vétkét ezzel hozhatja helyre. Az Istenhez visszatérő embernek ugyanezt az utat kell megtennie visszafelé. Első lépése a bűn elvállalása, a bűnvallás. A második lépés a nyilvános engedelmeskedés; ennek jelvénye a keresztelkedés, az Isten mellé állás nyílt megvallása. A harmadik lépés a hús kívánságának megöldöklése, a megszentelődés harca, melyet nem mi vívunk, hanem a bennünk lakó szent Szellem. A negyedik lépés Krisztus gyalázatának viselése, Isten előtt, a koldus helyének elfogadása, magunk megalázása. Az ötödik lépés az Isten igéje után való vágyakozás. A hatodik lépés a könnyelműség ellentéte, szent megkomolyodás, a felelősség vállalása. A hetedik lépés Isten szeretetével, Isten iránt való hálával megtelés, melyet Isten szeretetének szemlélése kelt föl. Ez volt a tékozló fiú útja vissza az atyai házba: ez a keresztyén ember hét stációja.
28. Mi indítja az embert bűnvallásra?
A törvény, melyet Isten háromféleképpen adott az embernek. Először beleírta vádló vagy mentegetőző gondolataiba, melyek azt mutatják, hogy az ember tudja, hogy mi a jó és mi a gonosz. Ennek a belső tudatnak neve: lelkiösmeret. Másodszor beleírta a törvényt a történelembe, mely Isten ítéleteinek elbeszélése. Harmadszor írva, parancsolatokra törve adta az embernek a maga akaratát, ezért nevezik az isteni akarta írott bizonyságát törvénynek. Ennek az írott törvénynek hirdetői voltak: Mózes, ki a Sinai hegyről hozta le Isten törvényét két kőtáblára írva; a papok, kiknek tiszte volt a törvény hirdetése és megtartásának ellenőrzése; sokszor a próféták, kik a zsidó népet bűneiért ostorozták, különösen az utolsó az ótestamentumi próféta Keresztelő János, ki a népet bűnvallásra szólította.
29. Minden embert bűnvallásra indít a törvény?
Távolról sem! A lelkiismeret nyugtalanító hangját sokan okoskodásokkal vagy szórakozással, mulatozással igyekeznek elhallgattatni. Még Isten hosszú tűrése is, mellyel a bűnösök megtérése vár, arra indítja őket, hogy Isten ítéletét ne vegyék komolyan. Az írott törvényt pedig azzal játsszák ki, hogy Isten törvényeit emberi parancsolatokkal toldják meg, s míg ezeket megtartani igyekeznek és másokkal is szigorúan megtartatnak, addig Isten parancsolatait elmellőzik. Mint Jézus mondotta, megszűrik a szúnyogot és elnyelik a tevét. Az emberi parancsolatok szerint nem szabad szombaton beteget meggyógyítani, de szabad az állatot megitatni. Ha valaki szülőjéért áldozatot visz a papnak, annak már nem is kell szülőjét tisztelnie. Mivel az emberi képmutatást összekeverik a kijelentett törvénnyel, ennek a törvénynek komolyságát is aláássák az emberek szemében; így az embereknek kelepcéket készítenek. A képmutatásuk következtében olyan nemzettség nevelődik fel, mely az isteni törvényt megveti. Lázadók támadnak; a bűn özönné lesz. Az Özönné lett bűnt egyszer már özönvíz törölte el a földről, s Isten újabb ítéletei fenyegetnek, de az emberek hamis biztonságban tovább vétkeznek.
30. Mi haszna van hát a törvénynek?
Vannak, akik komolyan veszik Isten törvényét és becsületes próbálkozás után belátják, hogy nem képesek betartani. Sokszor ez az eredménytelen küzdelem a kétségbeesésig sodorja őket. Ezeknek az embereknek aztán Isten az idő teljességében kegyelmét jelenti ki, bocsánatot hirdet, s róluk a bűn felelősségét leveszi. Isten törvényének ösmerete nélkül sohasem jutnánk el magunk teljes és őszinte elítéléséig; hanem saját magunkkal vagy embertársainkkal mérvén össze magunkat, azt hinnénk, hogy a bűn az ember rendes állapota és a piszokban jól éreznénk magunkat. A törvény az embernek önmagával való megelégedését töri széjjel, bűnbánatra indít.
31. Mi az Isten kegyelme?
Isten kegyelme régibb, mint a bűnbocsánat; régibb, mint a vétek. Isten kegyelme az Isten jóságából folyó kedvesség, mellyel teremtményei felé fordul, hogy őket boldogítsa. Ez a kedvesség Isten örök tulajdonságai közé tartozik, akárcsak igazságossága, hűsége. Az isteni kegyelem vagy kedvesség nélkül a paradicsom kertje hideg lett volna. Ez a kegyelem teszi a világ legszomorúbb helyét, a Golgota keresztjét, az üdvösségnek és örömnek forrásává.
32. Miért olyan szomorú s miért olyan örömteljes hely a Golgota?
A Golgota azért olyan szomorú hely, mert itt követtük el a leggonoszabb bűnt, a Kainénál gonoszabb testvérgyilkosságot: itt ölte meg az ember Isten ártatlan Fiát, ki még a keresztfán is érte, a gyilkosért imádkozott. Azért olyan örvendetes hely a Golgota, mert Isten szent Fiát itt szeretetből adta a halálba; itt a Golgotán bocsátotta meg minden bűnünket, úgyannyira, hogy a bűnösnek, – hogy üdvözüljön – nem kell mást tennie, mint egyszerű, őszinte szívvel hinnie a szabadításban. „Aki az ember Fiában hisz, annak örök élete van!”
-<>-
Forrás: Csia Lajos – Bibliai káté © Csia Lajos
Százszorszép Kiadó és Nyomda Kft. Budapest, 2005
Saját példányból lejegyezve: 14–18. oldal
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése