„Emlékezzetek meg arról a szóról, melyet mondottam nektek:
A rabszolga nem nagyobb uránál.
Ha engem üldöztek, titeket is üldözni fognak.
Ha az én szómat megőrizték, a tieteket is meg fogják őrizni.
János 15,20
NE CSODÁLKOZZUNK
„Ne csodálkozzatok azon testvéreim, hogy a világ gyűlöl titeket. 14 Mi tudjuk, hogy átjutottunk a halálból az életre, mert szeretjük testvéreinket. Aki nem szereti, a halálban marad.” (I. János 3,13-14 Csia) Ne csodálkozzunk azon testvéreim, ha a világ gyűlöl minket! Mi „átjutottunk a halálból az életre”, sőt: mi nem vagyunk ebből a világból valók. Jézus Krisztus előre hirdette tanítványainak: „Ha a világ gyűlöl titeket, tudjátok meg, hogy engem előbb gyűlölt, mint titeket. 19 Ha a világból valók volnátok, a világ kedvelné a sajátját, de mert nem vagytok a világból valók, hanem én válogattalak ki titeket a világból, azért gyűlöl titeket a világ. 20 Emlékezzetek meg arról a szóról, melyet mondottam nektek: A rabszolga nem nagyobb uránál. Ha engem üldöztek, titeket is üldözni fognak. Ha az én szómat megőrizték, a tieteket is meg fogják őrizni. 21 Ám de mindezt az én nevemért fogják veletek tenni, mert nem ismerik azt, aki elküldött engem. 22 Ha nem jöttem volna, és nem szóltam volna nekik, nem volna vétkük, így azonban nincs mentségük a vétkükre. 23 Aki engem gyűlöl, Atyámat is gyűlöli.” (Jn. 15,18-23 Csia)
Ma a földön Jézus Krisztus képviselője, kifejezője a világból, és a vallásból kihívott, megigazított, megdicsőített hívők közössége, akik Krisztus testét, a gyülekezetet alkotják, tehát az igazi egyház tagjai, a kicsinyektől a nagyokig. Az előbb olvasott ige 23. versének értelmében, aki Krisztus testét gyűlöli – melyen keresztül ma Isten munkáit végzi e világban –, az nem csupán a Krisztus hitét valló embereket gyűlöli, hanem a Fiút, és az Atyát is.
TŐRBE NE ESSETEK!
A János 16-ban (Csia ford.) így folytatja Jézus: „Ezeket azért beszéltem nektek, hogy tőrbe ne essetek. 2 Ki fognak vetni titeket a zsinagógából. De jön egy óra, mikor bárki, aki titeket megöl, azt fogja gondolni, hogy az Istennek tesz szolgálatot vele. 3 Azért fognak így cselekedni, mert nem ismerték fel az Atyát, sem engem. 4 Mégis elmondtam e dolgokat nektek, hogy ha majd eljön az órájuk, visszaemlékezzetek, hogy megmondtam nektek.”
„Ezeket azért beszéltem nektek, hogy tőrbe ne essetek.” Ma úgy mondanánk: csapdába ne essetek. Ez nem azt jelenti, hogy ne hagyjátok magatokat elfogni és bezáratni, hanem a csapda, amit el kell kerülnünk az, hogy megpróbáljuk kikerülni a szenvedést, az üldözést. A szenvedés, és az üldözés (ideiglenes!) elkerülése Európában egy keresztyén számára csak a nagy parázna, azaz a hamis, testi egyház tagjaként lehetséges. A szenvedés elkerülésével kapcsolatban azért jeleztem, hogy „ideiglenes”, mert a nagy paráznára a megjövendölt nagy nyomorúság egy bizonyos pontján „egy napon fognak megérkezni csapásai: halál, gyász, ínség. És tűzzel fogják megégetni. Mert erős az Úr, az Isten, ki elítélte őt!” (Jel. 18,8 Csia)
Ha az Isten akarata úgy hozná (és úgy hozza), hogy szenvednünk kell (I. Péter 3,17), s mint a Zsidókhoz írt levél 5. fejezetének 8. versében látjuk, tanulási célból még Jézus életének is része volt a szenvedés, akkor engedelmesen, saját akaratunkról lemondva alá kell vetnünk magunkat Isten akaratának. Megemlékezve arról, hogy Istent szeretőknek minden (a jó és a rossz is) együtt munkálkodik a javukra (Róma 8,28). Mindaddig, amíg el nem távozik belőlünk mindaz, ami Isten akaratának ellen áll, mindaz, ami vétek, mindaz, ami az önző, szeretetlen, hűtlen én testi törekvése, és a világ okozta halálos álomból fel nem ébredünk, addig be kell vennünk a gyógyszert, mely a szenvedés. Az ébrenléttel együtt járó szenvedést azonban Pál apostol II. Korinthus 4,17-ben „pillanatnyinak” és „könnyűnek” mondta. Azért ha ébren vagyunk is, virrasztva (a jeleket figyelve) ügyelnünk kell arra, hogy lámpásaink égjenek, s folyamatosan legyen bennünk égi olaj.
AKI TITEKET MEGÖL
Jézus a János 16,2. versében megjövendöli, hogy azok között, akik meg fogják ölni tanítványait, vallásos emberek is lesznek. Ők egyenesen azt fogják hinni, hogy amikor megölik Jézus tanítványait, akkor ezzel a tettükkel Istennek tesznek szolgálatot. A pogányok hamis isteneik nevében; a zsidók az Ószövetség istenének nevében; a római keresztények pedig az Újszövetség Istenének nevében akarják kipusztítani a földről Jézus tanítványait. A gyilkosok között tehát lesznek/vannak pogány, zsidó és keresztény vallásúak, de istentagadó emberek is. A következőkben röviden ismertetem a gyilkosok néhány módszerét.
KI FOGNAK VETNI TITEKET
„Ki fognak vetni titeket a zsinagógából.” A hivatalos, „történelmi” kereszténység is kiveti magából Jézus igaz tanítványait. A keresztény vallás parázna része, a testi, világi nép, egész eddig történelme folyamán mindig üldözte a Krisztus Szellemétől született szellemi nép tagjait, s a jelen korszakból még hátralevő időben is ezt fogja tenni még durvább formában, mint eddig. A magát kereszténynek álcázó pogány, bálványimádó vallás Krisztus testének tagjait „hagyományos” módszereivel üldözi direkt módon: pl. inkvizíció, és indirekt módon: más vallások, és a világi hatalom felhasználásával. Röviden vegyük át fordított sorrendben tehát világ, más vallások, inkvizíció felhasználása a Jézus Krisztusban, mint Isten feltámadott Fiában hívők megsemmisítésére. Mint azt látni fogjuk, módszereik feltűnően hasonlítanak a Jézus korabeli zsidók módszereire.
A világi hatalom felhasználása
Jézust a zsidók egyszerűen megkövezhették volna – mint ezt később Istvánnal tették (Csel. 7,56-60) –, de a Bárányra, „akit a világ megalapítása óta megöltek” (Jel. 13,8) Isten terve szerint más halálnem várt, melyről Zakariáson át így tett bizonyságot Isten Szelleme: „reám tekintenek, akit átszegeztek,” (Zak. 12,10b), hogy beteljesedjen az Írás, a zsidók Jézust világi hatalommal ölették meg.
Más vallások felhasználása
Pál apostolt a zsidók egész Krisztusnak és a gyülekezeteknek szentelt élete folyamán közvetlenül üldözték, és éveken keresztül városról-városra üldöztették pogány vallásos emberekkel (ApCsel. 13,50; 14,1-5; 19.; 17,5-8; 13.). Ő maga így vall erről II. kor. 11,25-27-ben: „A zsidóktól ötször kaptam negyvenet egy híján. Háromszor megostoroztak, egyszer megköveztek, háromszor hajótörést szenvedtem, éjt-napot a mélységben töltöttem; gyakorta való utazásban, veszedelemben folyó vizeken, veszedelemben rablók közt, veszedelemben népem között, veszedelemben pogányok között, veszedelemben városban, veszedelemben pusztában, veszedelemben tengeren, veszedelemben hamis atyafiak közt; fáradságban és nyomorúságban, gyakorta való virrasztásban, éhségben és szomjúságban, gyakorta való böjtölésben, hidegben és mezítelenségben.”. Majd hozzáteszi: „Ha dicsekednem kell, az én gyengeségemmel dicsekszem (30. vers).” Rómaiakhoz írott levelében pedig ezt olvassuk: „Úgy számítom ugyanis, hogy a mostani idő szenvedései nem érdemlik meg, hogy összehasonlítsuk őket azzal a dicsőséggel, melyről értünk egyszer a lepel le fog hullani.” (8,18 Csia)
Inkvizíció
A római katolikus inkvizíciónak 605 év alatt 60 millió keresztény esett áldozatául. Ne gondoljuk, hogy az inkvizíció véget ért. Nem ért véget, csupán átnevezték. 1965 óta Hittani Kongregáció név alatt működik a római inkvizíció. 2005-től 2012-ig Ratzinger utódja, William Joseph Levada állt a hivatal élén és 2012-től Gerhard Ludwig Müller bíboros vezeti.”
Modernizált inkvizíció
A jelenkori inkvizíció módszereiről olvashatunk a következő idézetben! „Vatikán modernizált inkvizíciót folytat a protestáns egyházak ellen, amelynek fő eleme átmenetileg (de csak átmenetileg!!!) nem az erőszak, a kínzás és gyilkosság, hanem a titkos cselszövés és háttér korrupcióval való tőrbeejtés. Ennek a modern inkvizíciónak a vezető szervezete a jezsuita rend. Eredeti nevén: Jézus társaság. (Alattomos módon Jézus nevét használják lepelként inkvizíciós, gonosz céljaikhoz.) Ez a rend a leggonoszabb esküvel (eskü ITT található) kötelezi el magát arra, hogy minden törvényes, vagy törvénytelen eszközzel, megengedett vagy meg nem engedett eszközzel, csalással, hazugsággal, gyilkossággal, vagy bármivel, ami a cél eléréséhez szükséges, érvényt szerez Vatikán (a pápai hivatal) érdekeinek a világ minden országában, a politika, a gazdaság, az oktatás, a kultúra, a média, a vallás, az államigazgatás, és minden egyéb területen. E globális cél elérése érdekében kezdték megszervezni a különféle titkos társaságok hálózatát, lovagrendeket, jótékonysági szervezeteket, és egyéb féltitkos és nem titkos szervezeteket már a XVIII. századtól kezdve. A jezsuiták modern kori inkvizíciójáról ad egy kis ízelítőt az alábbi videó. Németh Sándor téved és/vagy félrevezeti híveit, amikor azt állítja (ld. alábbi videót: A jezsuita pápaság inkvizíciója 42:16 – 43:13 perc között), hogy „nem az inkvizíció szelleme határozza meg” a protestáns egyházak és Vatikán viszonyát! Ilyet csak az mondhat, aki nincs tisztában a modern inkvizíció létezésével, Vatikán sátáni gonoszságával, vagy tudatosan félre akarja vezetni híveit! Mindkét ok rettentő súlyos felelősséget helyez rá, mert a babiloni hamis egyház alá tereli híveit és egyházát! Fontos tudni azt is, hogy Ferenc pápa az első jezsuita pápa a Vatikán élén.”
NE FÉLJETEK TŐLÜK!
Jézus így szólt tanítványaihoz: „Úgy szólok hozzátok, mint barátaimhoz: Ne féljetek azoktól, akik a testet megölik s azon túl többet nem tehetnek veletek. 5 Megmutatom nektek, kitől féljetek. Féljetek attól, akinek azután, hogy megöl, hatalma van arra, hogy a gyehennára vessen. Igen. Azt mondom nektek, ettől féljetek. 6 Ugye, hogy öt verebet árulnak két fillérért? Mégis, közülük egyet sem felejt el az Isten. 7 A ti fejeteknek meg még a haja szálai is mind számolva vannak. Ne féljetek! Ti sokkal értékesebbek vagytok, mint sok veréb.” (Luk. 12,4-7 Csia)
Pál apostol által is erős bátorítás szavait olvashatjuk: „Mit is fűzhetünk még ezekhez? Ha Isten értünk, ki tehet ellenünk? 32 Aki saját Fiát nem kímélte, hanem érettünk, mindnyájunkért odaadta, hogyan ne adna kegyelemből vele együtt mindent minekünk? 33 Ki emelhet vádat Isten kiválasztottjai ellen? Isten, aki igazságosságot ad? 34 Ki kárhoztat? A Felkent Jézus, aki meghalt, sőt aki feltámadott, aki Isten jobbján van, aki közben is jár érettünk? 35 Ki szakíthat el minket a Felkent szeretetétől? Nyomorúság, vagy szorongatás, üldözés, ínség, mezítelenség, veszedelem vagy kard? 36 Mint ahogy írva is van „Érted egész nap ölnek minket, annyiba vesznek, mint vágójuhokat.” 37 Ám mi mindezekben győzteseknél is többek vagyunk azon keresztül, aki minket megszeretett. 38 Mert meg vagyok győződve, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelmek, sem jelenvalók, sem elkövetkezők, sem hatalmak, 39 sem magasságban, sem mélységben lakók, sem semmi más teremtés sem képes elszakítani minket Isten szeretetétől, melyhez Urunkban, a Felkent Jézusban jutottunk. (Róma 8,31-39. vers Csia)
KIHEZ FORDULUNK SEGÍTSÉGÉRT?
Az eddig elmondottakat szem előtt tartva megállapítható, hogy teljes vakságra utal minden olyan megmozdulás, amelynek keretében egy polgári közösség, emberjogi-, vagy vallásos szervezet, a keresztények üldöztetésből való szabadítása érdekében elküldi képviselőit a kereszténység fejéhez, Ferenc pápához, s rá tekint szabadítóként. (Holott jezsuitaként, esküjéhez híven, neki napjainkban is a Vatikánnak be nem hódoló, igazi keresztyének kiirtásán kell munkálkodnia.) Ezért hozzá fordulni segítségért éppen olyan képtelenség, mintha a jeruzsálemi gyülekezet az akkori főpaphoz menesztett volna küldöttséget azért, hogy Péter apostolt szabadítsa meg Heródes kezéből, aki ki akarta őt végezni. A biblia tanúsága szerint ők ezt nem tették sem akkor, sem a későbbiek folyamán soha. Nem indítottak petíciókat, nem alapítottak polgárjogi szervezeteket, hanem közvetlenül minden hatalom forrásához, Istenhez fordultak: „Péter azért őrizteték a fogságban; a gyülekezet pedig szüntelen könyörög vala az Istennek ő érette.” (Apcsel 12,5.,11) A Csia fordítás szerint: „Míg Pétert a tömlöcben őrizték, az eklézsia kitartóan imádkozott érte az Istenhez.” S tudjuk, Isten olyan csodálatos szabadítással válaszolt a kihívottak közösségének imájára, hogy Péter apostol „nem tudta, hogy való-e az, ami az angyalon keresztül történt vele. Úgy vélte, hogy látomást lát.” Amikor az angyal végül elment és ő magára maradt, így szólt: „Most látom már igazán, hogy az Úr csakugyan elküldötte angyalát, és ő ragadott ki engem Heródes kezéből és a zsidók népének minden várakozása elől.” Korábban, amikor a vallás legfelsőbb vezetői megtiltották az apostoloknak, hogy Jézus nevében tanítsanak: „Azért beszólítván őket, megparancsolták nékik, hogy teljességgel ne szóljanak és ne tanítsanak a Jézus nevében.” (ApCsel. 4,18) azt olvassuk, hogy: „Mikor pedig elbocsáttattak, mentek az övéikhez, és elbeszélték, amiket a főpapok és a vének mondottak nékik. Ezek pedig mikor hallották, egy szívvel-lélekkel felemelték szavukat az Istenhez, és mondták: Urunk, te vagy az Isten, ki teremtetted a mennyet és a földet, a tengert és minden azokban levő dolgot. Ki Dávidnak, a te szolgádnak szája által ezt mondottad: Miért zúgolódtak a pogányok, és gondoltak a népek hiábavalókat? Felállottak a földnek királyai, és a fejedelmek egybegyűltek az Úr ellen és az ő Krisztusa ellen. Mert bizony egybegyűltek a te szent Fiad, a Jézus ellen, akit felkentél, Heródes és Poncius Pilátus a pogányokkal és Izrael népével, hogy véghezvigyék, amikről a te kezed és a te tanácsod eleve elvégezte volt, hogy megtörténjenek. Most azért, Urunk, tekints az ő fenyegetéseikre: és adjad a te szolgáidnak, hogy teljes bátorsággal szólják a te beszédedet, a te kezedet kinyújtván gyógyításra; és hogy jelek és csodák történjenek a te szent Fiadnak, a Jézusnak neve által. És minekutána könyörögtek, megmozdult a hely, ahol egybegyűltek; és beteltek mindnyájan Szent Szellemmel, és az Isten beszédét bátorsággal szólják vala.” (ApCsel. 4, 23-31)
Kihez fogtok fordulni segítségért?
Kedves emberekben bízó keresztények! Csak azt szeretném kérdezni tőletek, hogy: amikor a rövidesen földre szakadó második ég, s annak ura, Sátán által ránk sötétül a megjövendölt antikrisztusi kor; amikor nem a Biblia Istenét tisztelő és szolgáló világvallás – melynek létrejöttén 2015-ben a világot keresztül-kasul átutazó Ferenc pápa minden vallást megmozgatva munkálkodott – fenevad természetű főpapja, a hamis próféta be fogja tiltani az egész földön az evangélium, az örömüzenet hirdetését, Isten igéjének tanítását, a Krisztust igazságosságban követők bizonyságtételét; amikor az emberi történelemben eddig soha nem tapasztalt mértékű és kegyetlenségű üldözés éri majd Krisztus testét (Európában is!); akkor majd az Antikrisztushoz, vagy a hamis prófétához fogtok-e fordulni segítségért, szabadításért?
Nem volna itt az ideje annak, hogy megtanuljuk minden terhünket imában Isten színe elé vinni, és az Ő kezébe helyezni? Nem volna itt az ideje az apostoli első gyülekezet mintájára a helyi gyülekezetekben egy szívvel lélekkel felemelni szavunkat az Istenhez? Amikor ők ezt így, egy szívvel lélekkel tették, Isten akaratának megfelelően, munkájának előrehaladása érdekében, Isten azonnal válaszolt: „minekutána könyörögtek, megmozdult a hely, ahol egybegyűltek; és beteltek mindnyájan Szent Szellemmel, és az Isten beszédét bátorsággal szólják vala.” (ApCsel. 4, 31) Szent Szellemmel betelt emberek minden körülmények között „bátorsággal szólják az Isten beszédét”.
Ő A MI MEGMENEKÜLÉSÜNK OKA
A mi Urunk, Jézus Krisztus nemcsak előre jelezte a tanítványaira váró üldöztetéseket, hanem azzal egy időben imában az Atyához fordult kérve őt, hogy őrizzen meg a gonosztól, és szenteljen meg minket. „Őértük kérlek Téged, nem a világért kérlek, hanem azokért, akiket nekem adtál, mert Tieid. 10 Minden, ami enyém, a Tiéd, és a Tiéd az enyém, én meg bennük jutottam dicsőségre. 11 Én ezentúl nem vagyok a világon, de ők a világban vannak, míg én Hozzád megyek. Szent Atyám, őrizd meg őket neveddel, melyet nekem adtál, hogy egyek legyenek, mint mi. 12 Mikor velük voltam, én megőriztem őket a Te neveddel, melyet nekem adtál, vigyáztam, és senki sem veszett el közülük, csak a veszedelemnek fia, hogy az írás beteljesedjék. 13 Most pedig Hozzád megyek, és ezeket azért beszélem a világon, hogy az én örömömet a maga teljességében birtokolhassák. 14 Igédet nekik adtam. A világ gyűlölte őket, mert nem a világból valók, mint ahogy én sem vagyok a világból való. 15 Nem arra kérlek, hogy kivedd őket a világból, hanem, hogy őrizd meg őket a gonosztól. 16 Nem a világból valók, mint ahogy én sem vagyok a világból való. 17 Szenteld meg őket az igazságban! A Te Igéd igazság. 18 Amint Te elküldtél engem a világba, én is úgy küldöm el őket a világba. 19 Értük szentelem magamat, hogy ők is igazán megszenteltekké legyenek.” (Jn. 17,9-19 Csia)
Teljesen bizonyosra vehetjük, hogy az Atya meghallgatta, és megadta a Fiú kérését. Mert Ő, Jézus Krisztus az, „aki húsban töltött napjaiban erős kiáltásokkal és könnyek között könyörgéseket és esedezéseket küldött ahhoz, akinek hatalma volt arra, hogy Őt a halálból kimentse, továbbá lelkiismeretességéért meghallgatást talált, 8 és noha Fiú volt, abból, amit szenvedett, tanulta meg az engedelmességet. 9 Így lehetett, miután bevégzetté lett, örök menekülés okává mindazok számára, akik engedelmeskednek neki,” (Zsidó 5,7-9 Csia). Ő a mi örök megmenekülésünk oka, Ő a mi egyetlen szabadítónk, ha Neki engedelmeskedünk.
A SZENVEDÉS CÉLJA
A mi Istenünk az, Aki teremtette az eget, a földet, a tengert és mindent ami ezekben él. Ő a mindenható, mindent és mindenkit kezében tartó Isten. Az Ő háztartásában elrendelt eseményeken kívül más nem történhet meg. Ő alkotta a népeket, Ő rendelte el az idejüket, lakásukat, bennük az emberek idejét és lakását, Ő tartja kezében az emberi történelmet, s valamennyiünk élete az Ő kezében van. Gyermekein, mint korábban olvastuk olyannyira rajta tartja vigyázó szemeit, hogy „nekünk még a hajunk szála is mind számolva van.” (Luk. 12,7 Csia) A Szentírást tanulmányozva meg kell látnunk, hogy Isten engedélye nélkül egyetlen gyermeke nem szenvedett/szenvedhet sem üldöztetést, sem mártírhalált céltalanul. Istennek mindkettővel, szenvedésünkkel, s ha úgy kell lennie, mártírhalálunkkal is célja van: 1. szenvedésünkkel az, hogy mint maga a Fiú, mi is azokból tanuljuk meg az engedelmességet; és betöltsük Krisztus szenvedéseinek hiányzó részét testünkben az Ő testéért, ami az egyház (Kol. 1,24); 2. lehetséges mártírhalálunkkal pedig megdicsőítjük Istent, Atyánkat. Péter apostolnak Jézus előre megmondta: „Bizony, bizony, azt mondom neked: mikor fiatalabb voltál, te övezted fel magadat, és oda mentél, ahová akartál. De ha megöregszel, kinyújtod majd kezedet, más övez fel téged, és oda mész, ahová nem akarsz. 19 Ezt pedig azért mondta, hogy jelképesen jelezze, micsoda halállal fogja Istent megdicsőíteni. Miután ezt mondta, így szólt hozzá: Kövess engem!” (Jn. 21. 18-19 Csia) S tudjuk, Péter az előbbiek tudatában, teljes életében Jézus követője maradt. Végül pedig megdicsőítette Istent halálával.
AMÍG EL NEM JÖN AZ AZ ÓRA
Amíg „nem jött el valakinek az órája”, addig Isten az Ő szuverén akaratának megfelelően minden előforduló helyzetből kimentheti, pl.: Pál szabadulásai, a Damaszkuszi „kosaras” meneküléssel kezdve, vagy Péter csodálatos szabadulása, tervezett kivégzésének éjszakáján; de ideiglenesen benne is hagyhatja azokat (az Ő teljes felügyelete és gondviselése alatt) akik benne bíznak. Például József a kútban, majd a börtönben; Jób elvesztette gyermekeit, egzisztenciáját, egészségét; Dániel; István és Jakab vértanúk, az apostolok, kiket Júdás és János kivételével mind kivégeztek; s az utánuk élt, és napjaink üldözöttjei, mártírjai.
Jézust születése napjától fogva üldözték, és földi szolgálata ideje alatt is többször meg akarták ölni, de elfogni, és megölni csak akkor tudták, amikor ennek az Atyától rendelt ideje eljött. Ezt olvassuk János 7,30-ban „Igyekeztek elfogni Őt, de senki sem vetette rá kezét, mert még nem jött el az ő órája.” Majd a János 13,1-ben olvassuk, hogy Jézus tudta, mikor jött el az ő órája: „A pászka ünnepe előtt történt, hogy Jézus, miután tudta, hogy eljött az órája arra, hogy ebből a világból átmenjen az Atyához, azért, mert szerette övéit, akik e világban vannak, mindvégig szerette őket.” Elfogatása éjjelén így tett bizonyságot tanítványainak az Ő órájának eljöveteléről: „Ím eljött már az óra, hogy az embernek Fiát odaadják a vétkezők kezébe.” (Mt. 26,45b; Mk. 14,41b Csia); elfogóinak pedig ezt mondta: „Naponta veletek voltam a szenthelyen, de akkor a kezeteket nem nyújtottátok ki rám. Ám ez a ti órátok. Itt leplezi le magát a sötétség hatalmassága.”(Luk. 22,53 Csia) Az ember Fiának lelke, teste szerette volna elkerülni a „pohár” kiivását, de akaratát, mint mindig most is alá vetette Atyjának: „Szomorúság borult a lelkemre mindhalálig! Maradjatok itt és virrasszatok. Kissé előrement, a földre esett és úgy imádkozott, hogy ha lehetséges, távozzék tőle ez az óra. Abba, Apuka – mondta –, minden lehetséges neked. Távoztasd el tőlem ezt a poharat! De ne az legyen, amit én akarok, hanem amit te.” (Mk. 14,34-36 Csia)
A HATALOM AZ ISTENÉ
Elfogatása után Pilátus kérdéseire Jézus nem válaszolt (Ján. 19,9). „Monda azért néki Pilátus: Nékem nem szólsz-e? Nem tudod-e, hogy hatalmam van arra, hogy megfeszítselek, és hatalmam van arra, hogy szabadon bocsássalak?” (Ján. 19,10) Mielőtt elolvasnánk mit válaszolt erre Jézus, el kell oszlatnunk azt a tévedést, amely alapján Pilátus is azt hitte, és az emberek többsége ma is azt hiszi, hogy a hatalom tulajdonosa a császár, a király, vagy korunkban az állam elnöke, egyszóval ember. Azonban az embernek csak Istentől ráruházott hatalma lehet. Kié a hatalom valójában? A Biblia kinyilatkoztatása szerint: a hatalom az Istené. „Egyszer szólott az Isten, kétszer hallottam ugyanazt, hogy a hatalom az Istené.” (Zsoltárok 62,12) Az I. Krónika 29-ben szintén arról olvashatunk, hogy a hatalom az Istené: „Oh Uram, tied a nagyság, hatalom, dicsőség, örökkévalóság és méltóság, sőt minden, valami a mennyben és a földön van, tied! Tied, oh Uram, az ország, te magasztalod fel magadat, hogy légy minden fejedelmek felett! A gazdagság és a dicsőség mind te tőled vannak, és te uralkodol mindeneken; a te kezedben van mind az erősség és mind a birodalom; a te kezedben van mindeneknek felmagasztaltatása és megerősíttetése.” (11-12. vers) Mint olvassuk ez a hatalom kiterjed a mennyre és a földre, az Úr áll minden „fejedelem felett”, Ő uralkodik „mindenen”, az Ő kezében van minden erő és minden birodalom, mindennek felmagasztalása és megerősítése. Josafát a II. Krónika 20,6-ban hasonlóan magasztalja a hatalom igazi tulajdonosát: „Oh Uram, mi atyáink Istene! nem te vagy-é egyedül Isten a mennyben, aki uralkodol a pogányoknak minden országain? A te kezedben van az erő és hatalom, és senki nincsen, aki ellened megállhatna.” Dániel pedig így áldotta Istent: „Áldott legyen az Istennek neve örökkön-örökké: mert övé a bölcsesség és az erő. És ő változtatja meg az időket és az időknek részeit; dönt királyokat és tesz királyokat; ad bölcsességet a bölcseknek és tudományt az értelmeseknek.” Nabukodonozor szintén kijelentést kapott Isten hatalmáról, miután eltelt rajta „hét idő” (hét év), melyet állati elmével kellett eltöltenie a mezőn legelészve azért, hogy megtanulja kié a hatalom: „És az idő elteltével én, Nabukodonozor, szemeimet az égre emeltem, és az én értelmem visszajött, és áldottam a felséges Istent, és dicsértem és dicsőítettem az örökké élőt, kinek hatalma örökkévaló hatalom és országa nemzedékről-nemzedékre áll. És a föld minden lakosa olyan mint a semmi; és az ő akarata szerint cselekszik az ég seregében és a föld lakosai között, és nincs, aki az ő kezét megfoghatná és ezt mondaná néki: Mit cselekedtél? (Dán. 4,34-35)”
Tárgyunk szempontjából most azt kell kiemelni, hogy az Úr áll minden fejedelem felett; Ő dönt királyokat és emel királyokat; és az „ő akarata szerint cselekszik az ég seregében és a föld lakosai között”. Eszerint Pilátus Jézus fölötti hatalma is Istentől származott. Ezért Jézus így válaszolt Pilátus felvetésére: „Semmi hatalmad sem volna rajtam, ha felülről nem adatott volna néked:” (Ján. 19,11) Amikor Jézust elfogták és átadták Pilátusnak, ezzel ideiglenesen az ő hatalma alá került, Isten terve szerint, az Ő tudtával és engedélyével. De ennek elpecsételése az volt, amit Jézus korábban a Gecsemáné kertjében mondott Atyjának: „De ne az legyen, amit én akarok, hanem amit te.”. Ezzel teljesen kiszolgáltatta magát Atyjának, Istennek, és életét, halálát a kezébe tette le. Mivel minket, tanítványait Jézus úgy küldött el, ahogy Őt küldte el Atyja (Ján. 20,21), így van ez ma velünk is, Jézus minden kistestvérével, Isten minden gyermekével, mindazokkal akik életüket-halálukat az Atya kezébe tették le, akik „hűek maradnak Istenhez mindhalálig” (Jel.2,10). Senki sem kerülhet egy másik ember hatalma alá: fogságba, vagy kivégzésre csak Isten terve szerint, az Ő tudta, engedélye és felügyelete mellett. S amikor ezt történik, ki az az ember „aki az ő kezét megfoghatná és ezt mondaná néki: Mit cselekedtél?”!
KINEK A DOLGAIN JÁR AZ ESZÜNK?
Korábban Péter jóakaratból meg akarta az Urat menteni, azonban Máté 16,23-ban (Csia) így szólt hozzá Jézus: „Eredj a hátam mögé Sátán. Kelepce vagy nekem, mert nem az Isten dolgain jár az eszed, hanem az emberek dolgain.” Ez arra int minket, hogy mielőtt valami „jót” akarunk tenni, gondoljuk meg, hogy Isten dolgain jár-e az eszünk, vagy emberi dolgokon! Ne legyünk Sátán szócsövei! Ne avatkozzunk más dolgába, különösen ne Isten dolgába! Amikor beleavatkozunk más dolgába, életébe, vétket követünk el, mely vétket Péter apostol első levele 4. részének 15. versében egy sorba helyez a „gyilkos, tolvaj, gonosztevő” ember bűnével. Amikor valaki beleavatkozik más életébe, Istennek az illető életére vonatkozó akaratának ismerete nélkül, tehát emberi észjárás szerint, azzal súlyosabb esetben megölheti, vagy meglophatja, gonoszt tehet embertársával. Ne adjon át ilyen kísértésnek, hanem mentsen meg ettől Isten minket!
LELKEK AZ OLTÁR LÁBÁNÁL
„Mikor az ötödik pecsétet felnyitotta, láttam az oltár lábánál azokat a lelkeket, akiket az Isten beszédéért, s a náluk lévő bizonyságtételért megöltek. 10 Nagy szóval kiáltoztak: „Meddig nem ítélsz még mi Parancsolónk, te Szent és Igaz? Meddig nem hozod el a megtorló igazságszolgáltatást a mi vérünkért a föld lakóira?” 11 Ekkor mindegyikükre fehér palástot adtak, és azt mondták nekik, hogy csak egy kis ideig kell még nyugton lenniük, addig, amíg rabszolgatársaik és testvéreik elérik a teljes számukat, azoknak szintén meg kell öletniük, amint az velük is történt.” (Jel. 6,9-11 Csia)
Véssük jól emlékezetünkbe azt, amit a 11. versben olvastunk! Isten akarata szerint az Úr Jézus sok hitvallója, bizonyságtevője fog még ezután is megöletni a földön addig, amíg az „oltár lábánál levő lelkek” el nem érik a csak Isten által ismert teljes számukat. Akkor aztán elkezdődik majd az ítélet, a „megtorló igazságszolgáltatás” a föld lakóin, a gyilkosokon, az Isten beszédét hirdetők, az Isten mellett bizonyságot tevők kiontott véréért. Ám annak, aki „emberi észjárás szerint” beleavatkozik Isten munkájába, tervének megvalósulását akadályozva, akarva-akaratlanul hátráltatva, hogy beteljék azoknak teljes száma, akiknek „szintén meg kell öletniük”, vigyáznia kell, nehogy „Isten ellen harcolónak” bizonyuljon. Van ideje és alkalma az életmentésnek addig, amíg valakinek nem jött el az „órája”. Hogy ez az idő mikor jön el, Isten tudja, s az, akinek Ő megmutatja, valamint az, aki Általa vértanú halálra odaszánta magát azért, hogy Istent megdicsőítse halálával.
Isten Szellemének vezetésére van szükségünk ahhoz, hogy ne csupán emberi „jó”, vagy vallásos holt cselekedeteket végezzünk, hanem Isten végezhesse rajtunk keresztül az Ő munkáit.
A HAZAÉRKEZŐK
Mindazokat, akik minden idők mártírjaiként, vagy a nagy nyomorúságból érkeznek meg mennyei hazájukba, azokat Isten, „aki a trónon ül, sátorával takarja be” (Jel, 7,15), s a Bárány „terelgeti, s az élet forrásvizeihez vezetgeti őket, az Isten pedig eltöröl szemükről minden könnyet.” (17. v.) Óriási vigasztalásban lesz részük, mert maga az Isten töröl majd le minden könnyet a szemükről! „Az Ő népeivé lesznek, s az Isten maga lesz velük. 4 A szemükről minden könnyet le fog törölni. A halál nem lesz többé, sem gyász, sem kiáltás, sem vesződés nem lesz többé. Mert az elsők elmúltak. 5 És szólt a trónon ülő: „Íme mindeneket megújítok.” – „Írd meg!” – mondta azután. – „Ezek a beszédek megbízhatóak és igazak.” 6 Azután így szólt hozzám: „Megvannak hát. Én vagyok az Alfa és az Omega, a kezdet és a vég. Én a szomjazónak az élet forrásából ingyen adok inni. 7 A győzelmes örökrészül fogja kapni ezeket. Én annak Istene leszek, és ő fiammá lesz. 8 De a gyávák, hitetlenek, megutáltak, gyilkosok, paráznák, varázslók, bálványimádók és az összes hazugok részüket a tűzzel és kénkővel égő mocsárban lelik majd, mely a második halál.” (Jel. 21,3-8 Csia)
SZERESSÉTEK ELLENSÉGEITEKET!
Jézus test szerinti fél-testvéreinek ezt mondta: „Az én időm még nincs itt, a ti időtök mindenkor készen áll. 7 Titeket nem gyűlölhet e világ, de engem gyűlöl, mert én ellene teszek tanúságot, hogy az, amin munkálkodik, rossz.” (János 7,6-7 Csia) Az igazi egyház egyik feladata, Jézus munkáját végezve ma is bizonyságot tenni a világnak arról, „hogy az, amin munkálkodik, rossz”. S ezért Jézus követőinek, Isten képviselőinek a Mester előrejelzése szerint a világ gyűlölettel fizet. Nekünk azonban Isten Szelleme által szívünkbe öntött szeretettel (Róma 5,5) kell a tévelygők felé fordulnunk, s kérnünk Istent, hogy bocsásson meg nekik, mert nem tudják mit cselekszenek, amikor ellenünk fordulnak, üldöznek, vágójuhokként öldökölnek minket. Jézus így tanította erről követőit: „De én azt mondom nektek: szeressétek ellenségeiteket, imádkozzatok üldözőitekért, hogy mennybéli Atyátok fiaivá lehessetek, mert ő napját rosszakra is, jókra is felhozza, esőt ad igazságosoknak is, hamisaknak is.” (Máté 5,44-45 Csia). Pál, aki mint láttuk Krisztus testéért (mindenkinél nagyobb mértékben) kivette részét mindenféle szenvedésből, szintén hasonlóan szólt: „Áldjátok az üldözőket, áldjátok, ne átkozzátok, az örvendezőkkel együtt örüljetek, a sírókkal együtt sírjatok, egy célra, egymás javára törekedjetek.” (Róma 12,14 Csia) Ez a Krisztusi, Bárány-természet válasza az üldözésre, nyomorgattatásra: az ellenség szeretete, az érte való imádkozás, az áldás mondás. Jézus szavai szerint így válhatunk mennybéli Atyánk fiaivá.
FELADATUNK
Nem követhetjük az istentelen társadalomjobbítók (folytonos csődben, és kudarcban veszteglő) módszereit, sem jelszavukat: Tegyük jobbá a világot! A világ fejedelme, uralkodója Ádám hűtlensége óta a Sátán (Ján. 14,30; 16,10), s „az egész világ a gonoszságban (a gonoszban) vesztegel” (I. Ján. 5,19). Ha a Sátánt jobbá tudod tenni, akkor a világ is jobbá tehető. A világban rövid ideig továbbra is Sátán rendszere fog működni vallási, politikai, gazdasági, kulturális és minden egyéb területen. Nekünk, Krisztus követőinek nem feladatunk a világ jobbá tétele, bár ahol egy helyi gyülekezet tagjain keresztül Isten királyságának sózó, és világosságot sugárzó hatása megnyilvánul, ott a világ is élhetőbbé válik. Mi, az eklézsia, a világból (értsd: Sátán rendszeréből) kihívottak közösségének tagjai a következő feladatot kaptuk Urunktól, Krisztus Jézustól: „Menjetek el azért, és tegyétek tanítványokká az összes nemzeteket, bemerítve őket az Atyának, a Fiúnak és a Szent Szellemnek nevébe; 20 s arra tanítva őket, hogy őrizzenek meg mindent, amit nektek parancsoltam, íme én minden nap veletek leszek e kor célba érkezéséig!” (Máté 28,19-20 Csia) Akik keresztényekként az istentelen társadalomjobbítók módszereit utánozva próbálják meg jobbá tenni a világot, hozzájuk hasonlóan beleavatkoznak más emberek dolgába, sőt Isten dolgába, akaratába is. Soha ne avatkozzunk bele más dolgába, s ezzel életének folyásába Isten bölcsessége, vezetése nélkül!
VÉGLEGESÍTÉS
Az isteni akarat, többek között a jó és rossz emberek állapotának véglegesítését határozta el: „Aki hamis, ártson ezután is; a mocskos mocskolódjék tovább; az igazságos legyen tovább is igazságos, és a szent szentelődjék meg.” (Jel. 22,11 Csia) Aki most megdöbben az ige első felén, annak emlékezetébe idézem Jézus egyik példázatát, melyet a búza és a konkoly szétválasztásáról mondott: „Hagyjátok, hadd nőjön aratásig a kettő együtt! Aratás idején majd megmondom az aratóknak: először a gyomot szedjétek össze, és kössétek kévébe, hogy megégjen, a búzát pedig csűrömbe gyűjtsétek!” (Máté. 13,30 Csia) Testvéreim! Szilárduljunk meg véglegesen az igazságban, és szenteljük oda magunkat mozdíthatatlanul Istennek!
TÖRTÉNJEN MEG AKARATOD
A világ gyűlöl minket, ha nem vagyunk a világból valók. A világ gyűlöl minket, ha Jézus Krisztus nevét hordozzuk és dicsőítjük. A világ gyűlöl minket, ha a táboron kívül vagyunk Urunkkal, Jézussal. Aggodalomra az adna számunkra okot, ha nem gyűlölne minket a világ. Továbbra is legyen bátorságunk Istenben – a lehetséges személyes következményekkel nem törődve – az Úr Jézus tanítása szerint így imádkozni: „Mennybéli Atyánk... történjen meg akaratod, a földön éppúgy, mint a mennyben!” Történjen meg akaratod az életemben a földön úgy, ahogy a mennyben eltervezted! Isten akaratának szabad utat engedve örvendezzünk az Úrban, és dicsőítsük mennybéli Atyánkat Jézus tanítványaiként gyümölcstermő élettel, s ha az Ő akarata úgy hozná halálunkkal is! Halálra elszánt lelkű népnek kell lennünk! Maradjunk Istenhez hűek mindhalálig, s az Úr nekünk adja az élet koronáját! Ne feledjük! Isten sem a jók, sem a rosszak cselekedeteit nem hagyja fizetség nélkül: „Lám, sietve megyek! A bér velem, hogy kinek-kinek megfizessek aszerint, amilyen a cselekedete.” (Jel. 22,12 Csia)
Istentől származó kiválasztásunk által meghatározott helyünkön megszilárdulva reménység alatt kell szántanunk, kezünket az eke szarván tartva, hátra nem tekintve! Reménység alatt kell vetnünk, és öntöznünk is! Hinnünk kell, hogy Isten adja a növekedést s egy napon elérkezik az aratás, és a búza csűrbe gyűjtésének ideje! Mialatt Urunk jövetelére várakozunk, az oltár lábánál lévő lelkekkel együtt fogadjuk szívünkbe Isten szavát: „Csak egy kis ideig kell még nyugton lennetek.” Ámen.
Megj.: A dőlt betű saját kiemelés.
-<>-
Ha a világ gyűlöl titeket - Ökrös Ferenc
