Istenhívőnek mondod magad? Az a megvallásod, hogy „Hiszek Istenben”, „Hiszek Jézus Krisztusban”? Mi alapján állítod ezeket? A felmenőid eljártak valamely úgynevezett történelmi egyház által épített templomba vasárnaponként, és azt állítják, hogy ők ilyen vagy olyan keresztények? Ezért úgy gondolod, hogy beleszülettél a kereszténységbe, és egész életedben ugyanabba a felekezetbe kell járnod, mint a szüleid? Azért gondolod magadat hívőnek, mert a pap a templomban azt mondja, hogy van Isten, és az Isten szolgálatában ezt vagy azt kell tenned, hogy ne juss a pokolra? Hallottál egy evangélistát az utcán, vagy a tévében, vagy az interneten, aki azt hirdette, hogy van Isten, és ha nem akarsz elkárhozni, akkor meg kell térned? Egy ember személyesen bizonyságot tett neked arról, hogy van Isten, és ha nem akarsz elkárhozni, ha a mennybe akarsz jutni, akkor nincs más dolgod, mint elmondani egy megtérő imát, és ezzel minden el van intézve?
Beszéltek neked arról, hogy „Isten igaz bíró; és olyan Isten, aki mindennap haragszik. 13 Ha meg nem tér a [gonosz,] kardját élesíti, kézívét felvonja és felkészíti azt. 14 Halálos eszközöket fordít rá, és megtüzesíti nyilait. (Zsolt 7,12-14)? Mielőtt azt gondolnád, hogy Isten az Újszövetségben, a kegyelem ideje alatt már nem haragszik a hitetlenség miatt, tisztázzuk ezt a kérdést egy újszövetségi ige alapján: „Mert nyilván van az Istennek haragja mennyből, az embereknek minden hitetlensége és hamissága ellen, kik az igazságot hamissággal feltartóztatják.” (Róm 1,18) Meg kell térned, hinned kell, be kell merítkezned, hogy üdvözülj, megmentést nyerj Isten haragja és ítélete alól. Bármilyen nagy, vagy kis keresztény egyházba, vagy gyülekezetbe „születtél bele”, tudd meg: „hústest és vér nem örökölheti Isten országát” (1Kor 15,51). Mi hát a hited alapja? Elgondolkodtál már azon valaha, hogy kinek hiszel? Ha megkérdezne valaki arról, hogy kinek hiszel, mi lenne a válaszod?
Csupán a papod, egy evangélista, vagy egy személy bizonyságtétele miatt hiszel? Isten büntetésétől való félelem az alapja a hitednek? Ha nem megtérésen alapul a hited (Mk 1,15b), akkor még nincs megmentő hited. Azért van benned kétség afelől, hogy meg vannak-e bocsátva a bűneid, és hogy meg vagy-e mentve. Továbbá ha a hitednek nincsenek cselekedetei, akkor halott a hited (Jak 2,26). Azt, hogy valóságosan megtértél-e, hogy élő hited van-e, egyszerűen ellenőrizheted. Ha napról-napra, hétről-hétre, hónapról-hónapra, évről-évre, egyre inkább a Fiú képéhez válsz hasonlóvá (Róm 8,29), az azt bizonyítja, hogy folyamatosan megtérsz és hitben jársz. A megtérésnek gyümölcsei (Mt 3,8; Lk 3,8), a hitnek cselekedetei (Jak 2,26) vannak. Aki nem terem gyümölcsöt és nem hitből cselekszik, annak nem élő a hite. Aki pedig nem hisz, az elkárhozik, ítéletre megy. Sőt, már most is ítélet alatt van. „Aki hisz Őbenne, el nem kárhozik; aki pedig nem hisz, immár elkárhozott, mivelhogy nem hitt az Isten egyszülött Fiának nevében.” – hirdette Jézus Krisztus (Jn 3,18).
Jézus Krisztus evangéliuma
Isten evangéliuma, Jézus Krisztus evangéliuma így szól:
„Betelt az idő, elközelített az Isten országa; térjetek meg, és higgyetek az evangéliumban!” (Mk 1,15)
„És mondta nekik: Elmenve e széles világra, hirdessétek az evangéliumot minden teremtésnek. 6 Aki hisz és megkeresztelkedik (bemerítkezik) üdvözül; aki pedig nem hisz elkárhozik.” (Mk 16,15-16)
Mi az evangélium, magyarul örömhír? Az, hogy: Jézus Krisztus első eljövetelével elérkezett (Mt 12,28; Lk 11,20) minden Földön élő emberhez az Isten országa, az eredeti szöveg szerint Isten uralma. Ebbe az uralomba bárki beléphet, ha megtér, ha hiszi, hogy Jézus a Krisztus, az Élő Isten Fia, ha bemerítkezik bűne bocsánatára, és hiszi, hogy a Krisztusban eljött Isten uralma. Miért örömhír az, hogy az ember beléphet Isten uralmába? Mert 1) a Földet és az embert az első emberpár bukása miatt megátkozta Isten (1Móz 3,17), és 2) a Föld és az emberiség a Sátán uralma alá került és jelenleg is az alatt áll. A földön a Megváltó első eljöveteléig folyamatosan Sátán uralkodott az ember helyett. Az ember helyett? Igen. „És megáldotta Isten őket, és mondta nekik Isten: Szaporodjatok és sokasodjatok, és töltsétek be a földet és hajtsátok birodalmatok alá; és uralkodjatok a tenger halain, az ég madarain, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokon.” (1Móz 1,28) Jézus Krisztus bűnért való keresztáldozata által nemcsak az átok alól váltotta meg az embert, hanem helyre is állította eredeti Istentől származó feladatkörében. Erről a feladatkörről olvastunk az előző igében. De ez a helyreállítás és feladatkör kizárólag a Krisztus Jézusban való hit, és az Őbenne való maradás által vehető birtokba és gyakorolható.
„Mert ha az egynek bűnesete miatt uralkodott a halál az egy által: sokkal inkább az életben uralkodnak az egy Jézus Krisztus által azok, kik a kegyelemnek és az igazság ajándékának bővölködésében részesültek” (Róm 5,17).
Fontos megértenünk! A hívőknek ebben a korszakban nem a világban, hanem az életben kell uralkodniuk az egy Jézus Krisztus által! Ismétlem: a hívőknek ebben a korszakban nem a világban, hanem az életben kell uralkodniuk az egy Jézus Krisztus által! Nincs világi politizálás, nincs politikai szerepvállalás az Újszövetségben! Még akkor sem, ha Ószövetségi példákat hozol fel. Azért nem állnak meg a példáid, mert új szövetségben élünk Istennel lassan kétezer éve. Ebben az új szövetségben Isten máshogyan végzi munkáit a Földön. Istennek minden országban vannak általa személyesen elhívott, népük sorsáért, népük tagjaiért közbenjáró imában foglalatos emberei, férfiak és nők. Isten vezetése alatt egyedül ők tudnak valóságos változásokat előmozdítani Isten akaratának megfelelő imájukkal. Tehát az életben uralkodnak az egy Jézus Krisztus által azok, akik a kegyelemnek és az igazság ajándékának bővölködésében részesültek. A mi mozgásterünk ebben a korszakban Isten királyi uralma alatt maradva az élet, nem a világ. Mi nem vagyunk ebből a világból valók (Jn 17,14. 16). Azért nem szeretjük a világot, sem azokat, amik abban vannak. A világ valami módon felismeri, hogy mi nem e világból valók vagyunk, ezért nem szeret minket. Sőt, ahogy Meseterünket gyűlölte a világ, úgy minket is gyűlöl (Jn 15,18).
A világot, benne az emberiség állapotát szemügyre véve, nem gondolnánk arra, hogy Jézus Krisztus csaknem kétezer évvel ezelőtt megváltotta az embert. Ennek az az oka, hogy a mai napig Sátán e világ fejedelme, s az emberek többsége őt szolgálja a világban általa kialakított bálványimádó rendszer világi vagy vallásos részében. Jézus a János 14,30-ban nemcsak azt jelenti ki, hogy ki e világ fejedelme, hanem azt is, hogy Őbenne ennek a fejedelemnek „nincsen semmije”. Őbenne nem volt semmije e világ fejedelmének, mert Ő ember Fiaként is Isten uralmában élt. Mi akkor tudunk belépni Isten uralmába, ha hiszünk az evangéliumban. Az Isten uralmába való belépés, az abban való élet, tevékenykedés első feltétele az, hogy tudomásul vesszük, hogy elérkezett az Isten uralma. A második, hogy megtérünk a bűnből. A harmadik, hogy hiszünk, és bemerítkezünk. Ezek után, Isten bölcs útmutatása szerint lépésről-lépésre kijöhetünk Sátán bálványimádó rendszerének világi és vallásos részéből, és bemehetünk Isten uralmába. Ez igazi örömhír!
Az evangélium hirdetése
Azt az üzenetet, amely Istentől származik, ember nem tudja közölni egy másik ember szívével, szellemével. A kereszténység vallásos rendszerének elhagyása után hozzám hasonlóan talán többen is hosszabb ideje gyötrődtök azon, hogy a rendszerben maradt testvéreink szabadulásáért láthatólag semmit nem tudunk tenni. Egyszerűen nem tudjuk őket úgy megszólítani, még az Isten beszédére való emlékeztetés által sem, hogy felismerjék valós helyzetüket: azt, hogy a szellemi Babilonban vannak. A napokban azonban megértettem, hogy az isteni megmentő üzenet közlésének az akadályai mi magunk vagyunk. Sem más hívő nem tudja, sem én nem tudom úgy hirdetni az Evangéliumot, hogy azt egy halott ember meghallja. Erre csak Krisztus Jézus képes, mert az Ő szava Szellem és Élet. Ezért a Megváltót magunk elé kell engednünk, hogy hirdethesse az Örömhírt rajtunk keresztül! Aki az Ő szavát meghallja, az él!
Testvérem, ha élni akarsz, akkor először is mostantól fordítsd a szemeidet Krisztusra, a füleidet pedig az Ő szavára! Kizárólag olyan emberek szavára figyelj, akiket Isten küldött! Akiket Ő küldött, azok az Ő beszédeit szólják. Ez elsősorban nem azt jelenti, hogy állandóan a Bibliából idéznek, hanem azt, hogy azt mondják, amit Istentől aktuálisan hallanak. Ezzel arról is bizonyságot tesznek, hogy ők Isten dicsőségét keresik. Másodszor, fordulj el a maguktól szóló, a maguk dicsőségét kereső emberektől, ne hallgasd meg, ne kövesd tovább őket! Krisztust kövesd! Az Úr Jézus ma is ugyan azt a halottakra vonatkozó örömhírt hirdeti:
„Bizony, bizony mondom nektek, hogy eljön az idő, és az most van, mikor a halottak hallják az Isten Fiának szavát, és akik hallják, élnek.” (Jn 5,25) Ámen.
Megtérés a bűnből
Szándékosan mondok bűnből való megtérést. Azt tanultuk, hogy bűn a tízparancsolat megszegése. Bűn az emberölés, a paráználkodás, a házasságtörés, a pénz szerelme, az irigység, a gyűlölet, bűn a meg nem bocsájtás, a mulasztás, utálatos bűn a bálványimádás, és még oldalakon keresztül folytathatnám a felsorolást. Ezek valóban mind bűnök. Előfordulhat azonban, hogy mindezekből évek alatt folyamatosan megtértünk, és el is hagytuk minden bűnünket, és még mindig bűnösök vagyunk. Hogyan lehetséges ez? Úgy, hogy egy bűnt, a bűnt tudatlanságból vagy szándékosan nem vettünk figyelembe, s emiatt nem tértünk meg belőle, és nem hagytuk el azt. Ha ez a helyzet, akkor még mindig bűnben élünk, annak ellenére, hogy minden felismert bűnünkből megtértünk. Ha még a bűnben vagyunk, hitetlenek vagyunk. Hit nélkül pedig lehetetlen Istennek tetszeni (Zsid 11,6), és bűnös embert Isten nem hallgat meg (Jn 9,31). Most már talán kezded sejteni, hogy kevés vagy sok imád ellenére általában miért nincs se hang, se kép az égből.
Az eredendő bűn
Jézus Krisztus hirdette, hogy eljön a Szent Szellem. Elmagyarázta, hogy a Szent Szellem milyen munkát fog végezni a világban, az ember bensőjében. Amit most tárgyunk, a hit szempontjából ki szeretnék emelni ebből a munkából az az, amit első lépésként tesz Isten szent Szelleme:
„És az, mikor eljön, megfeddi a világot bűn, igazság és ítélet tekintetében:
9 Bűn tekintetében, hogy nem hisznek énbennem;” (Jn 16,8-9).
Ki határozhatja meg azt, hogy mi a bűn? Egyedül a szent és igaz Isten. Jézus, a testté lett Isten nem azt mondta, hogy az a bűn, hogy az emberek gyűlölik, megölik, leigázzák, kifosztják, megcsalják, meglopják, stb. stb. egymást. Azt mondta: A bűn az, hogy „nem hisznek énbennem”. Mi volt Ádám és Éva bűne? Nem az, hogy ettek a tiltott fáról. Nem ez volt az eredendő bűn. A fáról való evés csak a bűn megnyilvánulásának módja volt, nem a kiváltója. A bűn az volt, hogy nem hittek Istennek. Mi volt Káin bűne? Hamis áldozatot vitt Istennek, majd mivel Isten az áldozatát elutasította, a testvéréét pedig elfogadta, irigységből megölte a testvérét. Isten figyelmeztette Káint: „És mondta az Úr Kainnak: Miért gerjedtél haragra? és miért csüggesztetted le fejedet? 7 Hiszen, ha jól cselekszel, emelt fővel járhatsz; ha pedig nem jól cselekszel, a bűn az ajtó előtt leselkedik, és rád van vágyódása; de te uralkodj rajta.” (1Móz 4,6-7) Káin bűne az volt, hogy nem hitt Istennek, s hitetlensége gyilkosságban nyilvánult meg. Mi a mi bűnünk? Mindannyiunk bűne az, hogy nem hiszünk Istennek, nem hiszünk Jézus Krisztusban. Az eredendő bűn: a hitetlenség. Jézus azt mondta: a bűn az, hogy: nem hisznek énbennem. Ebből a hitetlenségből kell megtérnünk. A hit, vagyis az Istenbe vetett bizalom hiánya a bűn. Ebből az egy bűnből következik, ennek az egynek a megnyilvánulása bármely tételes bűn. Ha a bűnből még nem tértünk meg, akkor ne gondoljuk, és ne mondjuk magunkat Istenben, Jézus Krisztusban hívőknek. Milliók állítják magukról, hogy hiszik, hogy van Isten. Vannak, akik hiszik, hogy az Isten egy. Jól teszik. De ha csupán eddig jutnak hitükben, akkor jobb lesz ha megtudják, hogy ugyanezt „az ördögök is hiszik, és rettegnek” (Jak, 2,19)
Ha pusztán ember szava, vagy személye iránt érzett tisztelet, vagy szeretet, vagy gyávaság, vagy félelem, vagy a pokoltól-, vagy pokolra jutással fenyegető vallásos szervezettől való félelem miatt, vagy a mennybe jutás reményében lettünk hívőkké, akkor lehet kisebb vagy nagyobb mértékű információnk Istenről, lehet hit a fejünkben, de ezek ellenére még nincs hitünk. Ember egy másik embert képtelen meggyőzni a bűnről. Erre kizárólag a Szent Szellem képes. Ő ezt a meggyőzést Isten beszédének a hallgatása közben végzi. „A hit hallásból van, a hallás pedig Isten igéje (beszéde) által.” (Róm 10,17) Ehhez a munkához a Szent Szellemnek olyan emberre van szüksége, aki Isten beszédét hirdeti. Olyan igaz emberre, aki nem magától szól, a maga dicsőségét keresve, hanem szinte Istenből szól (2Kor 2,17), az Ő dicsőségét keresve. Miután a Szent Szellem egy embert meggyőzött bűn tekintetében, és az illető megtért, hitt, újonnan született Istentől, és új, isteni természet részesévé vált, új természetéből fakadóan felismeri, elutasítja és elhagyja a tételes bűnöket, akár minden emberi tanítás nélkül is. Mert a Szent Szelem megtanítja mindenre (Jn 14,2), és elvezeti minden igazságra (Jn 16,13).
Fontos itt kiemelnem, hogy ahol a Szent Szellem jelen van, ott Jézus Krisztus személye van dicsőítve és felmagasztalva. A János 16,14-ben arról olvasunk, hogy a Szent Szellem Jézus Krisztust dicsőíti, nem önmagát. Tehát ahol a Szent Szellem van folyamatosan középpontba helyezve Jézus helyett, és a Szent Szellemmel való betöltekezést helyezik előtérbe, a Jézusban való maradással szemben, ott már más szellem működik. Azokban a gyülekezetetekben, közösségekben pedig, ahol csak akkor hiszik el az emberek, hogy jelen van az Isten, ha valamit éreznek, hallanak, vagy valamilyen fizikai megnyilvánulást látnak, valójában közönséges szellemidézést, spiritizmust gyakorolnak.
Tudom, kinek hittem
Amikor valaki a Szent Szellem munkája következtében, tehát valóságosan megtér, és hitre jut, akkor személyes bizonysága van arról, hogy kinek hitt. Hite eredetével kapcsolatban bizonyos afelől, hogy az Istentől származik és valóságos. Az ilyen ember gyümölcse, munkája is valóságos, és megmarad az örök életre. Aki tudja, hogy kinek hitt, azt nem bizonytalanítja el az Istennel, az Istenbe vetett hitével kapcsolatban még az sem, ha egy emberként oda áll elé a világ összes hitetlen és istentelen vallásos embere, és azt ordítja a fülébe, hogy: Nincs Isten! Nincs hited! Hitetlen vagy! Eretnek vagy! Nem menekülsz! Pokolra jutsz!
Pál apostollal együtt azt mondom: „tudom, kinek hittem, és bizonyos vagyok benne, hogy Ő az én nála letett kincsemet meg tudja őrizni ama napra” (2Tim 1,12). Ezzel a megvallásommal azt is kijelentem, hogy személyesen ismerem Jézus Krisztust. A személyes ismeretségből következik az, hogy tudom, kinek hittem. A személyes találkozás, az ismeretség előfeltétele annak, hogy elmondhassa valaki: tudom, kinek hittem. Azért szeretett Testvéreim,
„Kísértsétek meg magatokat, ha a hitben vagytok-e? magatokat próbáljátok meg. Avagy nem ismeritek-e magatokat, hogy a Jézus Krisztus bennetek van? Kivéve, ha méltatlanok vagytok” (2Kor 13,5).
-<>-
Kinek hittél? - Ökrös Ferenc
