Isten temploma

TEMPLOM AZ ÓSZÖVETSÉGBEN

Egyetlen épület, meghatározott helyen: Jeruzsálemben

Isten az emberiség teljes történelmét tekintetbe véve egyetlen templomot, pontosabban házat építtetett az Ő nevének a Földön az emberrel. Dávid határozott úgy a szívében, hogy házat épít Istennek. „Egybehívatta pedig Dávid Jeruzsálembe az Izrael összes fejedelmeit, a nemzetségek fejedelmeit, a király szolgálatában lévő csapatok elöljáróit, az ezredeseket, a századosokat, a király minden jószágának és marhájának gondviselőit, a maga fiait is, udvari szolgáival, a harcosokat minden erős vitézivel együtt. 2 És felállt Dávid király az ő lábaira, és mondta: Halljátok meg [szavamat] atyámfiai és én népem! Elvégeztem szívem szerint, hogy az Úr szövetsége ládájának nyugodalmas házat csináltatnék és a mi Istenünk lábainak zsámolyt; hozzá is készítettem [mindent] az építéshez.”



De Isten így szólt hozzá: „3 Ne [te] csinálj házat az én nevemnek; mert hadakozó ember vagy, [sok] vért is ontottál [immár.]” (1Kro 28,1-3). Isten erre a feladatra Dávid fiát, Salamont választotta, azért ezt mondta Dávidnak: „Salamon a te fiad építi meg az én házamat és az én pitvaraimat; mert én őt magamnak fiamul választottam, és én is neki atyja leszek; 7 Megerősítem az ő királyságát mindörökké; ha az én parancsolataimat és ítéleteimet szorgalmasan megtartja, amint e mai napon.” (1Kro 28,6-7). Az a Salamon által, Jeruzsálemben épített templom volt az egyetlen legális templom az ő idejétől kezdve napjainkig. Isten azon kívül soha, sehol nem építtetett magának templomot a Földön. Egyszer újra megépíttette Jeruzsálemben a lerombolt templomot Zorobábel vezetésével a babiloni fogságból való visszatérés után. Végül ezt a templomot a rómaiak lerombolták.

Amikor ma a zsidók és némely keresztények Isten templomának újjáépítéséről beszélnek, még mindig ugyan arról az egyetlen templomról van szó. Mivel azonban ezt Isten romboltatta le a rómaikkal, nem kellene erőltetni az újjáépítését. Ha a zsidók újra felépítik a templomot, bár Isten ezt nem rendelte el, az még érthető, mert ők nem hiszik, hogy Jézus a Krisztus, az élő Isten Fia. Azonban azoknak a keresztényeknek, akik a Jeruzsálemi templom újjáépítésében segédkeznek, több dolog is elkerülte a figyelmüket: 1) Isten elvetette ezt a templomot, 2, többé nem helyezi kőből épült templomba a nevét, és jelenlétét, 3) évszázadokkal ezelőtt előre megmondta, hogy népe tagjainak testét választja templomának, és a benne hívőkben lakik a Földön, 4) a mennyben nincs templom (Jel 21,22). Ha mégis felépül a templom, és elkezdenek benne bűnért való áldozatokat bemutatni, akkor azzal Jézus Krisztus egyszeri és tökéletes áldozatát fogják megcsúfolni. Keresztények! Ez lenne Isten szolgálata?

Az Ószövetségi templomban a papok minden nap vittek áldozatokat Istennek. Egy évben egyszer pedig a főpap engesztelő áldozatot, vért vitt Isten elé a szentek szentjébe, a kegyelem fedelére a nép bűneiért. Ez az áldozat egy évre biztosította a nép számára a bűnbocsánatot. Ám „Minthogy a törvényben a jövendő jóknak árnyéka, nem maga a dolgok képe van meg, ennélfogva azokkal az áldozatokkal, amelyeket esztendőnként szünetlenül visznek, sohasem képes tökéletességre juttatni az odajárulókat; 2 Különben megszűnt volna az áldozás, mivelhogy az egyszer megtisztult áldozók többé semminemű bűntudattal nem bírtak volna. 3 De azok esztendőnként bűnre emlékeztetnek. 4 Mert lehetetlen, hogy a bikák és bakok vére eltörölje a bűnöket (Zsid 10,1-4).

Az Ószövetség ideje alatt szólt Isten Zakariáson keresztül egy másik templomépítőről, és egy nem kőből, nem kézzel épített templomról: „Íme, egy férfiú, a neve Csemete, mert csemete támad belőle, és megépíti az Úrnak templomát! 13 Mert ő fogja megépíteni az Úrnak templomát, és nagy lesz az ő dicsősége, és ülni és uralkodni fog az ő székében, és pap is lesz az ő székében, és békesség tanácsa lesz kettőjük között.” (Zak 6,12-13) Istennek ezt az ígéretét a Názáreti Jézus váltotta valóra.

TEMPLOM AZ ÚJSZÖVETSÉGBEN

Egy vagy több ember teste, bárhol a Föld felszínén

A megígért „csemete” eljött, új szövetséget szerzett Isten és ember között, felépítette Isten templomát (Jn 2,18-22). Isten megkoronázta Őt dicsőséggel és tisztességgel, Isten jobbján ül és uralkodik, örökkévaló főpapként szüntelenül esedezik, közben jár értünk az Istennél, Atyánknál. Az a templom, melyet Jézus Krisztus épített, nem kőből épült, fizikai szemmel nem látható. Az a templom nincs helyhez kötve. Az a templom személyhez van kötve. Aki megtért bűneiből, aki hiszi, hogy Jézus a Krisztus, az élő Isten fia, aki befogadta Őt (Jn 1,12), aki bemerítkezett bűnei bocsánatára, az Atya, a Fiú, és a Szent Szellem nevére, aki újonnan született, az a benne lakó Szent Szellem temploma. Az ilyen ember teste az Isten temploma, az Úr háza. Az Úr Jézus Krisztus elmondta, hogy mi a feltétele annak, hogy ez a templom ne álljon üresen: „Ha valaki szeret engem, megtartja az én beszédemet: és az én Atyám szereti azt, és ahhoz megyünk, és annál lakozunk” (Jn,14,23).

Ha keresztényként úgy mész el a templomba, vagy a gyülekezeti házba, hogy azt gondolod, hogy az az Isten háza, és csak ott van jelen az Isten, akkor hadd emlékeztesselek ma Pál apostolnak a korinthusi testvéreihez intézett intésére: „Avagy nem tudjátok-e, hogy a ti testetek a bennetek lakozó Szent Szellemnek temploma, amelyet Istentől nyertetek; és nem a magatokéi vagytok?” (1Kor 6,19) A ház, mint olvassuk nem a miénk. A testünk nem a miénk, hanem Istené. Isten a testünket választotta templomául, és templomában lakik. Isten és mi ugyanabban a testben, házban lakunk a földön. A házat, mivel Ő a tulajdonosa, nem használhatjuk akárhogyan, nem használhatjuk akármire. Ennek a háznak szentnek, azaz az Ő céljára és kizárólagos használatára elkülönítettnek kell lennie. Ezért Isten templomában nem lehet bűn, nem lehetnek benne bálványok.

Testünk a Szent Szellem temploma. Nekünk nem kell fizikailag elmennünk egy templomba, vagy egy gyülekezeti házba, mert ott van az Isten háza, ott van a szent hely, ott van a szentek szentje, ahol éppen testileg vagyunk, akár egyedül, akár testvéreinkkel közösségben: mi szüntelenül Isten házában lakunk, együtt Istennel. Dávid így szólt: „Szent templomod felé hajlok” (Zsolt 138,2). Kóráh fiai pedig így énekeltek: „Boldogok (áldottak), akik laknak a te házadban, dicsérhetnek téged szüntelen.” „Mert jobb egy nap a te tornácaidban, hogysem ezer [másutt;] inkább akarnék az én Istenem házának küszöbén ülni, hogysem lakni a gonosznak sátrában!” (Zsolt 84,5. 11) Ők vágyakoztak Isten háza felé, vágyakoztak arra, hogy Isten házában lakjanak, és nem lakhattak ott nyilvánvaló okok miatt. Mi, akik isten házában lakunk, sőt mi, akik magunk vagyunk az Isten háza, vágyakozunk e ház után? Vagy már teljesen közönséges dologgá silányult számunkra, hogy a Szent Szellem templomai vagyunk? Nem kellene ennek így lenni! Istené legyen minden dicsőség, a miénk pedig az arcunk pirulása! Hálás szívvel áldjuk és magasztaljuk Istent minden nap azért, hogy az Ő házában lakhatunk és dicsérhetjük Őt szüntelen! Testvéreim! Mi áldottak vagyunk, mert Isten házában lakhatunk és dicsérhetjük Őt szüntelen. Mi a legjobb helyen lakhatunk földi életünk minden napján.

Ebben az újszövetségi templomban nem kell sem napi bűnért való áldozatokat, sem évenkénti bűnért való áldozatot bemutatni Istennek. Ha valaki az Újszövetség ideje alatt keresztényként bűnért való áldozattal járul Isten elé, az Jézus vérén tapos. Ezzel pedig elveszti a bűneinek bocsánatát (Zsid 10,26-27). Az ilyen még nem ismerte fel, hogy: 1) egyszer s mindenkorra megszenteltettünk Jézus Krisztus testének megáldozása által (Zsid 10,10), 2) Ő „egyetlen áldozatával örökre tökéletesekké tette a megszentelteket” (Zsid 10,14). Az Úr Jézus kereszten kifolyt vére, a bikák és bakok vérével ellentétben (Zsid 10,1-4) valóban eltörölte bűneinket, megtisztított, megszentelt minket, és a korábban elkövetett bűneink miatt gyötrő bűntudatunkat valóságosan eltörölte.

Mi a királyi papság tagjaiként (1Pét 2,5. 9) habár szellemi áldozatokkal áldozunk, de nem áldozó papok vagyunk. Nekünk például nem kell dicséretnek áldozatát hoznunk az Úr házába. Mi nem áldozatként, hanem örömünkben énekelünk: „Öröme van-e valakinek? Dicséretet énekeljen.” (Jak 5,13) A mi papi szolgálatunk az Isten házában, melyet Ő imádság házának nevezett (Mk 12,17), a Szent Szellemtől indított, Isten akarata szerinti imádkozás, könyörgés, és közbenjárás.

-<>-

Isten temploma - Ökrös Ferenc