Ha a világ gyűlöl titeket

„Emlékezzetek meg arról a szóról, melyet mondottam nektek:

A rabszolga nem nagyobb uránál.

Ha engem üldöztek, titeket is üldözni fognak.

Ha az én szómat megőrizték, a tieteket is meg fogják őrizni.

János 15,20

NE CSODÁLKOZZUNK

„Ne csodálkozzatok azon testvéreim, hogy a világ gyűlöl titeket. 14 Mi tudjuk, hogy átjutottunk a halálból az életre, mert szeretjük testvéreinket. Aki nem szereti, a halálban marad.” (I. János 3,13-14 Csia) Ne csodálkozzunk azon testvéreim, ha a világ gyűlöl minket! Mi „átjutottunk a halálból az életre”, sőt: mi nem vagyunk ebből a világból valók. Jézus Krisztus előre hirdette tanítványainak: „Ha a világ gyűlöl titeket, tudjátok meg, hogy engem előbb gyűlölt, mint titeket. 19 Ha a világból valók volnátok, a világ kedvelné a sajátját, de mert nem vagytok a világból valók, hanem én válogattalak ki titeket a világból, azért gyűlöl titeket a világ. 20 Emlékezzetek meg arról a szóról, melyet mondottam nektek: A rabszolga nem nagyobb uránál. Ha engem üldöztek, titeket is üldözni fognak. Ha az én szómat megőrizték, a tieteket is meg fogják őrizni. 21 Ám de mindezt az én nevemért fogják veletek tenni, mert nem ismerik azt, aki elküldött engem. 22 Ha nem jöttem volna, és nem szóltam volna nekik, nem volna vétkük, így azonban nincs mentségük a vétkükre. 23 Aki engem gyűlöl, Atyámat is gyűlöli.” (Jn. 15,18-23 Csia)

Az ezeréves uralkodás - 08. Rész

Ünnepek az ezeréves birodalomban

Zakariás 14.16-19-ben egy meglepő jóslatot találunk arról, hogy Izraelnek utolsó szabadítása és egybegyűjtése után azok a nemzetekhez tartozó emberek, akik megmaradnak a nagy nyomorúság idején, „esztendőről esztendőre mind felmennek, hogy hódoljanak a Királynak, a seregek Urának, és megünnepeljék a sátorok ünnepét. S majd lészen, hogy aki a föld nemzetei közül nem megy fel Jeruzsálembe, hogy hódoljon a Királynak, a seregek Urának, nem lesz eső”. A zsidóknak három nagy ünnepük volt, amelyeket 8 napig ültek: a húsvét vagy pászka, a pünkösd vagy aratás ünnepe és a sátorok ünnepe, mint harmadik és bezáró

Az ezeréves uralkodás - 07. Rész

Izrael missziója az ezeréves uralkodás alatt

Pál apostol ezt a missziót Izrael korábbi hosszú terméketlenségével szembe állítva így értékeli: „ha az ő elcsúszásuk gazdagságot hozott a világnak és alulmaradásuk a nemzetek meggazdagodását, mennyivel többet jelent majd teljességere jutásuk” (Róm.11,12). Mikor Izrael Messiását elvetette, Isten is elvetette népét, Izraelt, s a többi nemzethez fordult, hogy közülük hívjon ki népet magának: az egyházat. Tehát mi, nemzetbeliek, az ő elcsúszásuk által gazdagodtunk meg. A pogány nemzetek közül kihívott népet Isten egyszer teljességre fogja vinni, s azután visszatér elvetett népéhez, és azt is teljességre viszi. Ez azt jelenti, hogy minden hiányát kipótolja, és képessé teszi arra, hogy hivatását betöltse. Hiszen az egyház teljessége

Az ezeréves uralkodás - 06. Rész

„... Szemed látni fogja a Királyt szépségében ...”

(Ézs. 33,17)

Szobámban a berlini Stuckradnak egy képe függ, amelynek ez a címe. A képen két angyal ragad egy halálon átmentett fehér lelket előre a felhők fölé, és fölötte feltűnik sejtelmes, tiszta ragyogásban a kereszt. A kép gondolata igaz, de Ézsaiás másról beszél, sőt nagyon is földi régiókban mozog. A Király dicsőségét nem a felhők között, hanem a földi Sionon ígéri, Jeruzsálemben (Ézs. 33,20). Hogy nem a mennyei Jeruzsálemről van szó, azt mutatják az olyan vonatkozások, amilyenek az 5., 8., 9., 12. és 14-16. versben találhatók, amelyek a Király szépségének meglátóit

Az ezeréves uralkodás - 05. Rész

Izrael és Júda egybegyűjtése régi hazájába

Isten kiválasztott népének lenni nem csak kellemes érzéseket jelent, hanem sokszor kellemetlen, fájdalmas helyzetet, mert Isten megdicsőíti ugyan magát népében, de választott népéhez sokkal szigorúbb, mint más nemzetekhez. Bűneiket, hűtlenségeiket erősebben bünteti, tőlük többet követel. Izrael a legtöbbet szenvedett nép az összes nép között. A legkeményebb büntetés, amelyet Isten rámért, az volt, hogy a földről, amelyet Isten adott neki, elhurcolták idegenbe, s életét hontalanul kellett töltenie, amikor minden népnek megvolt a hazája. A választott nép

Az ezeréves uralkodás - 04. Rész

A Krisztus ítélőszéke előtt

Pál apostol két helyen is figyelmeztet arra, hogy mindnyájunknak meg kell jelennünk a Krisztus ítélőszéke előtt (Róm. 14,10; 2Kor 5,10). A két hely között némi különbség van, mert a Korinthusi levél szerint „mindnyájunknak állandóan láthatóknak kell lennünk” a Krisztus széke előtt, a Római levél szerint pedig „oda kell majd állanunk a Krisztus ítélőszékéhez” egyszer, amikor ítélni fog. Hogy pedig ez az odaállítás ítélet végett történik majd, arra világosan rámutat a Róma 14,12: „Tehát közülünk minden egyesnek számot kell adnia magáról”. Hogy nem az utolsó ítéletről beszél az apostol, az abból világos, hogy magáról és