Nem minden betegség oka a bűn. Annak lehetőségét, hogy egy betegség előtt az ajtót a bűn nyitja meg, Bibliát nem ismerő, Bibliát komolyan nem vevő, hitetlen emberek fel sem tételezik. Vallásos emberek annál inkább. Törvénykező, rögtön ítélő, irgalmatlan, szeretetlen emberek gyanítanak minden betegség mögött bűnt. A bűn valóban betegséget okoz. Sőt a bűn fizetsége végső soron halál (Róm 6,23). A betegség kóstoló a halálból, mert a betegség az élet hiánya. Azonban előfordul, hogy egy hívő, igaz és istenfélő embert is csapások érnek, és meg is betegedhet.
Nézzünk meg Isten igéjében két esetet. Egyet az Ószövetségből, egyet pedig az Újszövetségből, melyek bizonyítják, hogy nem minden betegség oka a bűn. Fogadjuk el ezt az igazságot, és tudatlanul ne gyanúsítsuk, ne vádoljuk többé betegséggel megtámadott testvérünket bűnnel, farizeusi gőggel ne különüljünk el tőle, hanem szolgáljunk felé: lássuk el a sebeit, és imádkozzunk gyógyulásáért. S ha a testvér bűnt követett is el, Isten megbocsát neki (Jak 5, 14-15). Mi is megbocsátásban járjunk.
Nézzünk meg Isten igéjében két esetet. Egyet az Ószövetségből, egyet pedig az Újszövetségből, melyek bizonyítják, hogy nem minden betegség oka a bűn. Fogadjuk el ezt az igazságot, és tudatlanul ne gyanúsítsuk, ne vádoljuk többé betegséggel megtámadott testvérünket bűnnel, farizeusi gőggel ne különüljünk el tőle, hanem szolgáljunk felé: lássuk el a sebeit, és imádkozzunk gyógyulásáért. S ha a testvér bűnt követett is el, Isten megbocsát neki (Jak 5, 14-15). Mi is megbocsátásban járjunk.
Egy beteg ember felé való szolgálatunk kezdetén teljesen mindegy, hogy az illető miért betegedett meg, a mi dolgunk nem az okok kiderítése, a bűnnel való vádlás, az ítélethozatal, hanem az irgalom gyakorlása (Luk 6,36; Ef 4,32). Az Evangéliumokat tanulmányozva megfigyelhetjük Jézus betegek felé irányuló szolgálatát. Ő a beteget nem kérdezgette a betegségének részleteiről, nem firtatta a betegség okát, a gyógyítás előtt nem szabott feltételeket. Mint a szívek vizsgálója, ismerője, első ránézésre tudott minden hozzá forduló emberről mindent. Azt is előre tudta, ki az aki nem hisz, és ki az aki később sem fog hinni, sem megtérni. Mindezek ellenére, az Ő nagy irgalmából gyógyította az embereket. Mindenkit, aki Hozzá hittel fordult, minden betegségből, és minden erőtlenségből meggyógyított. Ő alapvetően nem a betegség, és erőtlenség elemzésével, megfogalmazásával volt elfoglalva, hanem a megoldást mondta ki. Ő mindig Atyjára figyelt, Aki egyedül tudja a megoldást minden létező emberi problémára. Jézus azt mondta Sátánról, az első tolvajról, hogy azért jön, hogy lopjon öljön és pusztítson. Ő ellenben azért jött, hogy életet adjon, és bőséget (Ján 10,10). Mesterünket tanítványokként követve mi is irgalommal forduljunk testvér és felebarát (embertárs) felé. Ne a probléma kösse le a figyelmünket, hanem a megoldás keresése az Atya jelenlétében, az Igével, az Úrral való közösségben. Most nézzünk meg a két ígért esetet arról, amikor bűntelen embereket ért csapás és betegség!
Jób
Elsőként álljon itt Jób története. A Jóbot ért csapásokat, majd betegségét nem általa elkövetett bűn okozta. „Lőn pedig, hogy egy napon eljövének az Istennek fiai, hogy udvaroljanak az Úr előtt. Eljöve a Sátán is közöttük, hogy udvaroljon az Úr előtt. És monda az Úr a Sátánnak: Honnét jössz? És felele a Sátán az Úrnak, és monda: Körülkerültem és át meg átjártam a földet. Monda pedig az Úr a Sátánnak: Észrevetted-é az én szolgámat, Jóbot? Bizony nincs a földön olyan, mint ő; feddhetetlen, igaz, istenfélő, bűngyűlölő. Még erősen áll az ő feddhetetlenségében, noha ellene ingereltél, hogy ok nélkül rontsam meg őt. És felele a Sátán az Úrnak, és monda: Bőrt bőrért; de mindent amije van, odaad az ember az életéért. Azért bocsásd ki csak a te kezedet, és verd meg őt csontjában és testében: avagy nem átkoz-é meg szemtől-szembe téged? Monda pedig az Úr a Sátánnak: Ímé kezedbe van ő, csak életét kíméld. És kiméne a Sátán az Úr elől, és megveré Jóbot undok fekéllyel talpától fogva a feje tetejéig. És vőn egy cserepet, hogy azzal vakarja magát, és így ül vala a hamu közepette. Monda pedig ő néki az ő felesége: Erősen állasz-é még mindig a te feddhetetlenségedben? Átkozd meg az Istent, és halj meg! Ő pedig monda néki: Úgy szólsz, mint szól egy a bolondok közül. Ha már a jót elvettük Istentől, a rosszat nem vennők-é el? Mindezekben sem vétkezék Jób az ő ajkaival.” (Jób 2, 1-10)
Egy helyzet megítélésében nem vezethetnek minket emberi érzések, vélemények, vagy felekezeti tanítások. Kizárólag Isten látja világosan azt, ami éppen lejátszódik egy ember életében. Mint azt a Jób 2, 1-7-ből láthatjuk, velünk ellentétben Ő nem csak a látható, hanem a láthatatlan, szellemi vonatkozásaival is tisztában van az éppen zajló eseményeknek; s azokat korlátlan hatalmánál fogva, teljes egészében kézben tartja. Csak az Ő kijelentése számít – mely az Ő mindentudásán, és az emberi szívek ismeretén alapszik. Isten véleménye, megítélése Jóbról ez volt: „Bizony nincs a földön olyan, mint ő; feddhetetlen, igaz, istenfélő, bűngyűlölő. Még erősen áll az ő feddhetetlenségében, noha ellene ingereltél, hogy ok nélkül rontsam meg őt.” (3. v.). Isten kijelenti Jóbról, hogy feddhetetlen, igaz, istenfélő, bűngyűlölő, s ezt nem egy baráti beszélgetés alkalmával mondta néhány jóhiszemű angyalnak, hanem nyilvánosan a mennyben, királyi trónszékén ülve tett bizonyságot Jóbról a szent angyalok előtt, a Sátánhoz szólva. Isten állítását Sátán nem tudta megcáfolni. Azt is megtudjuk ebből a versből, hogy már először is ok nélkül érték Jóbot nagyon súlyos csapások, melyekben elvesztette minden földi vagyonát, egzisztenciáját, fiait és leányait is. A vádló folytatta azt, amihez ért: nevéhez, belső természetéhez hűen továbbra is vádolta Jóbot, most azzal, hogy Jób az egészségét, életét fontosabbnak tarja Istenhez fűződő hűségénél, azt állította, hogy ha Jóbot egy komoly betegség éri és veszélybe kerül az élete, hűtlen lesz Istenhez, és meg fogja átkozni Őt szemtől-szembe.
Isten másodszor is engedélyt adott Sátánnak arra, hogy Jóbra támadjon. „Monda pedig az Úr a Sátánnak: Ímé kezedbe van ő, csak életét kíméld. És kiméne a Sátán az Úr elől, és megveré Jóbot undok fekéllyel talpától fogva a feje tetejéig.” (6-7.v.). Ezután Jób a hamuban ülve, rettenetes kínok között egy cserépdarabbal kezdte vakarni testén az iszonyúan égő, viszkető, majd a vakarástól kifakadó, levedző fekélyeket. Sátán ekkor, hogy végső csapást mérjen Jóbra, feleségén keresztül megszólította őt: „Erősen állasz-é még mindig a te feddhetetlenségedben? – majd mielőtt válaszolhatott volna e pusztító kérdésre, azonnal ajánlott neki a helyzetre egy megoldást is –, Átkozd meg az Istent, és halj meg!” (9.v.).
Ne feledjük! Jób feddhetetlen, igaz, istenfélő, bűngyűlölő ember volt. Erről a tényről az egész univerzumban csak két személy tudott biztosat: Isten és Jób maga. Isten ismerte Jób szívét, - „Ismeri a Úr az övéit.” (2 Tim 2,19) – nem volt kétsége hűségével kapcsolatban. Jóbot nem vádolta a szíve, s arról, amilyenné őt Isten formálta, semmilyen körülmények között nem volt hajlandó lemondani. Ezért így válaszolt feleségének, valójában Sátánnak a kísértésre: „Úgy szólsz, mint szól egy a bolondok közül. Ha már a jót elvettük Istentől, a rosszat nem vennők-é el?” (10.v.). Egy végsőkig elkötelezett ember Istenben való hitének, korlátlan bizalmának megvallása volt ez! Megrendítő válaszcsapás volt ez az ellenségre! Elképzelem, amint a vádló Jób válaszát meghallva dühöngve, megszégyenülten elkullog. Jób hűséges maradt Istenhez jóban, rosszban. „Mindezekben sem vétkezék Jób az ő ajkaival.” (10.v.).
Miért engedte Isten, hogy mindez a csapás, tragédia, betegség, és kísértés megtörténjen Jób életében? Mert bűnt követett el? Nem. Ez a hűség, bizalom és ragaszkodás próbája – s egyben megerősítése – volt egy igaz, istenfélő ember számára; valamint Jób koronatanú volt az Isten és Sátán között folyó perben: ő Isten mellett tanúskodott, kiállt amellett, hogy Isten igaz és jó.
Hiszem, hogy ma is élnek a földön Krisztusban, igaz, istenfélő, bűngyűlölő emberek, és olyanok is, akik vágynak azzá válni! Jób bizonyságtétele értünk íratott meg a Bibliában, hogy kövessük őt a tanúk padjára, és tanúskodjunk Isten mellett, Sátán ellen. Soha ne adjuk fel azt az önazonosságot, melyet Isten tulajdonít nekünk nem a magunk, hanem Jézus Krisztus érdemei miatt, és ne engedjük meg az ellenségnek, hogy tőlünk a pálmát elvegye! (Kol 2,18)
A vakon született ember
Másodikként következzen az Újszövetségből, a vakon született ember története. „És amint eltávozék, láta egy embert, aki születésétől kezdve vak vala. És kérdezék őt a tanítványai, mondván: Mester, ki vétkezett, ez-é vagy ennek szülei, hogy vakon született? Felele Jézus: Sem ez nem vétkezett, sem ennek szülei; hanem, hogy nyilvánvalókká legyenek benne az Isten dolgai. Nékem cselekednem kell annak dolgait, aki elküldött engem, amíg nappal van: eljő az éjszaka, mikor senki sem munkálkodhatik. Míg e világon vagyok, e világ világossága vagyok.” (Ján 9,1-5)
A tanítványok kérdéséből láthatjuk, hogy ekkor még ők is úgy gondolták – mint első példánkban Jób barátai –, hogy ha valaki beteg, akkor vagy ő vagy a szülei bűnt követtek el, és annak következménye a betegség, ez esetben a vakság. Furcsa kérdést tettek fel: „Mester ki vétkezett, ez-é?” Ez az ember vakon született. Hogyan vétkezhetett volna születése előtt? Jézus mégis válaszolt a kérdésnek erre a részére is: „Sem ez nem vétkezett,” – mondta Jézus. Tehát határozottan állította, hogy a vakon született ember nem vétkezett. Itt nem az eredendő bűnről volt szó, mely miatt Ádámban mindannyian bűnös emberként születtünk meg, mert akkor Jézus nem így válaszolt volna: „ez nem vétkezett.” Mire utalt Jézus? „A titkok az Úréi, a mi Istenünkéi; a kinyilatkoztatott dolgok pedig a miénk és a mi fiainké mind örökké, hogy e törvénynek minden igéjét beteljesítsük.” (5 Móz 29,29) A vak ember szüleiről azt mondta Jézus, hogy nem vétkesek abban, hogy vakon született a fiuk.
Akkor hát miért született vakon ez az ember? Azért, „hogy nyilvánvalókká legyenek benne az Isten dolgai.” (3.v.). Semmi egyéb oka nem volt annak, hogy ez az ember vakon született, mint az, hogy nyilvánvalókká legyenek benne az Isten dolgai. Ezen dolgok vagy munkák közül az egyik az, hogy Isten a vakokat látókká teszi.
Nem minden betegség oka a bűn. Megnéztünk ennek bizonyítására két Bibliai történetet. Mindkét esetben olyas Valaki tanúskodott amellett, hogy nem a két személy bűne okozta betegségüket, Akinek szavahihetősége minden kétségen felül áll. Jób és a vak ember mellett is maga Isten tanúskodott arról, hogy betegségüket nem bűn elkövetése okozta.
Az ár megfizetése
Amikor hívőként betegség ér minket, vizsgáljuk meg az ige tükrében Isten előtt a szívünket! Ha megvallatlan bűn van az életünkben, akkor a szívünk vádol minket, és a rossz lelkiismeret miatt nem tudunk bízni Istenben. Ebben az esetben – azért, hogy helyre álljon Istennel a személyes közösségünk, és újra bizalommal tudjunk Őhozzá fordulni –, azonnal ítéljük meg magunkban a felismert bűnt, valljuk meg azt Isten előtt, térjünk meg belőle! Isten megbocsát, és meggyógyít minket. (Jak 5, 13-16)
„Ha a szívünk nem vádol minket, bizodalmunk van Istenhez.” (1 Ján 3,21) Bármi történik is éppen az életünkben, forduljunk bizalommal Istenhez! Ne a láthatókra, hanem a Láthatatlanra figyeljünk! Fogadjuk be és tartsuk meg az Ő beszédét, parancsolatait, és megmaradunk az Ő szeretetében! (Ján 15,10) Ő ismer, és örökkévaló szeretettel szeret bennünket. Ha Krisztusban maradunk, Ő is bennünk marad. Isten templomai vagyunk, és Ő bennünk lakik (1 Kor 3,16). Mivel Isten szent Szelleme bennünk lakik, a szó legszorosabb értelmében együtt érez velünk csapás alatt, betegségben, fogságban, éhségben, szomjúságban, fájdalmainkban, számolja és gyűjti a könnyeinket, énekel nekünk (Sof 3,17), folyamatosan beszélve hozzánk vigasztal, bátorít, vezet, megerősít, megújít és a kimenekedést is megadja majd a gonosz kezéből, mint azt Jóbbal is tette. Ő elvégzi bennünk az Ő dolgait, munkáit – mint a vakon született emberben –, látóvá tesz minket.
Testvérek! „Áron is megvegyétek az alkalmatosságot, mert a napok gonoszak.” (Ef 5,16) – parancsolta Pál apostol. Az egész világ a gonoszban vesztegel. (1 Ján 5,19) Gonoszak a napok, s az utolsó napok, melyekben most élünk, rövidesen még gonoszabbak lesznek a próféciák előrejelzései szerint. Ezért kérjük Isten kegyelmét arra, hogy (mint Jób) se az ellenség, se barátok szavára; és semmilyen körülmények között, még az életünk árán se adjuk fel az Úr Jézusba vetett hitünket! Ne dobjuk el a Benne való bizalmunkat, melynek nagy jutalma van! (Zsid 10,35) A királyok Királyának gyermekei vagyunk, ne adjuk fel fiúságunkat! Mindent tekintsünk hazugságnak, ami ellentétben áll Isten beszédével, mely Igazság! Ragaszkodjunk erősen a mi írott Krisztusunkhoz! Ne hagyjuk abba a bizonyságtételünket Isten mellett! Jézus megbízatása alapján végezzük a Tőle ránk szabott munkát, ki-ki a maga helyén családunkban, Krisztus testében, és világi munkánkban is, gyümölcsöt teremve az Atya dicsőségére, Jézus tanítványaiként! Maradjunk hűek Őhozzá mindhalálig, s Ő ígérete szerint nekünk adja majd az életnek koronáját!
-<>-
Nem minden betegség oka a bűn - Ökrös Ferenc
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése