Beteg vallásosság, egészséges keresztyénség - 2. Rész

A szervező betegség

Általában isteni adománynak és erénynek szokták nevezni azt a tehetséget, hogy egyesek ott is meg tudják szervezni a munkát, ahol semmi munka nincs, sőt munkás sem található. Fiatal koromban beszéltek egy lelkészről, aki minden keresztyén munkamódszert meghonosított községében, amely­ről hallott. Persze csak addig volt a munka meg, ameddig az iránta érdeklődő vendég ott tartózko­dott. Bizonyos, hogy ehhez a szervezéshez is tehet­ség kell, mint annak a múlt korszakbeli püspöki ren­deletnek a végrehajtásához, mely előírta, hogy mi­lyen munkamódoknak kell lenni minden egyházköz­ségben. Akinek bátorsága volt a jelentések írásához is, azzal meg is volt a felső hatóság elégedve. Az ilyen kiváló szervezőket arról is meg lehetett ismer­ni, hogy az istenfélő munkásokat, lelkészeket igye­keztek elüldözni, mert ezeknek nem volt lelkiisme­retük a szervezéshez. Az okoskodás helyesnek lát­szott: ugyanazon játszmakártyákból igen különböző játszmákat lehet játszani, csak jól kell tudni keverni és okosan osztani. Egészséges keresztyén gyülekeze­teket ellenben arról lehet felismerni, hogy nagyon lassan halad előre a külső szervezkedés, mert min­denütt egy láthatatlan belső szervezés megy előtte, melyet a kegyelem-ajándékok szétosztásával szent Szelleme által az egyház Ura végez.! Nem alkalmaz­nak sok munkamódszert és rendszert, annál több az odaadás és az Istenre való várás. Sok szervezet akadálya az ébredésnek. A sok szervezet rendszerint takarja az isteni Szellem munkájának a hiányát s így hazugság, mely látszólagos gazdagsága mellett sze­génységet takar. Sok szervezetről sok a jelentés. Istenre váró emberek nemigen beszélnek magukról és munkájukról. Annál hangosabb az öntelt és magukat dicsérő szőlőmívesek propagandája. A propaganda a szervező betegség egyik tünete. Csaló, látszatvilágban élünk, ezért a látszatnak igen nagy hatalma van az emberi lelkekre. Látszatok feltüntetésével lehet-e e világ felett az uralmat megnyerni és fenntartani? De meddig tart az így szervezett hatás? Ameddig a látszat le nem lepleződik. A világ történelme állandó lelepleződés. Egyik csalódásból a másik csalódásba való átlépést haladásnak nevezik. Mindennek a hitele addig tart, amíg meg nem valósul. A világi remény­ség addig kecsegtet, ameddig el nem érjük: akkor szertefoszlik, mint a délibáb. Még elmés, költői meg­állapításokat is tesznek erről. Amikor az egyház szer­vezkedésben és propagandában e világot követi, e világ sorsát is kénytelen megosztani: a csalódást, sőt, sokszor a hazugként való lelepleztetést. Istennél dicsérete annak az egyháznak van, amelyik nem e világi látszatnak dolgozik; amelyik Isten megelégedését keresi, Isten tetszésére vágyik.

A külső látszathoz és szervezettséghez tartozik a világi gazdagság és pompa. Pompás templomok, világi előkelőségekből összeállított presbitérium, gyü­lekezeti termek, díszes papi ruhák, arany és ezüst „kegyszerek”, drága térítők nem nagyon illenek a za­rándok egyházhoz, mely a Megváltó véres nyomait követi e világban. De aki a látható világ bűvkörébe kerül, az előnyöseknek látja ezeket a világi kincse­ket. A szervező betegség egyik tünete, hogy szüksé­gesnek látja e világ elismerésének és bámulatának megszerzését. De ami növekszik e világ szemében, fogyni kezd Isten szemében. Az égiek szomorúan néznek arra, ki gazdagodik e világ kincseiben, mert elszegényedni látják égi hatalomban. A földi látszat lefogja az imádság erejét, megbénítja szárnyát. Aki a látásnak dolgozik, az nem tud a hit láthatatlan világában mozogni, nem tud a tavon járni. A léggömb csak üres gondolával tud égnek repülni. E világ tehetségével nem lehet legyőzni e világ urát, mint Dávid Saul fegyverzetében nem harcolhatott.

Mikor olyan intézményeket lát a mai kor gyerme­ke, amilyenek Müller György árvaházai, a hallei árva­ház, Rämismühle házai s a többiek, vagy maga is részt vesz az ilyen intézmények életében, vagy olyan gondolat támad benne, hogy ezeknek a nagyszerűen működő otthonokban maga is otthont találjon. Az épületek tömege, felszerelése, a vagyon hatása le­nyűgöző hatással van a nézőkre. A néző rendszerint nem ismeri azt a sok lelki küzdelmet, az imádság-tö­meget, amelyek ezek mögött az épületek mögött vannak. De szívesen beülne a készbe; az nem isme­ri továbbá az intézetek jövőjét, hogy a küzdő hősök helyét hogy foglalják el kényelmes utódok, kik azt hi­szik, hogy az ilyen intézményben minden magától gördül tovább. Ebben a világban minden megromlik, elhitványul, elsekélyesedik, küzdő, hittel viaskodó emberek kezéről felületes, kényelmüket kedvelő emberek kezére kerülnek a hit harcával szerzett va­gyonok; a pompás intézmények megüresednek, bel­ső tartalmukat vesztik. Ambrosius és Ágoston egyhá­zában született meg az inkvizíció, a reneszánsz pá­paság; Aranyszájú János utóda a tudatlan, szertartá­sokat végző, babonás pópa; Kálvin nevét viselik ma­gukon a Bibliát megtagadó, „felvilágosult” papok; Is­ten akarja ezt így, hogy világosságra jöjjön az embe­ri szív minden rejtett gondolata. Szentek székébe dőzsölő kéjencek, gyilkosok és rablók ülnek; ettől a sorstól sem a történeti régiség, sem a reformáció lu­theri lendülete nem menti meg az egyházat. Beteges vallásosság tehát az az igyekezet, hogy a keresztyé­nek a régi keretekhez ragaszkodnak, s mint monda­ni szokás, azokat akarják betölteni új élettel. Az új bornak új tömlő kell, s Isten királyságát nem lehet el­használt emberi keretek Prokrüsztész ágyába bele­kényszeríteni. Ahol Isten szelleme fúj, ott Isten Szellemét kell követni s nem beteg, temetői keresztyénséggel a múlt romjain keseregni. Némelyek szinte bálványozzák a régi kereteket, a házat, a papi ruhát. Az emberektől kitalált szervezeti formát tartják egyháznak, nem az újonnan, felülről szült lelkeket. Ne­vezhetnénk ezt a betegséget polinéziai kórnak is, mert valóban igen durva eltévelyedés kell ahhoz, hogy valaki külső, testi formákban lássa Krisztus szellemi közösségét. Ezzel a „szervező-betegséggel” szemben áll az egészséges keresztyénség, mely az egyházban Istent keresi és Isten teremtő munkáját akarja megpillantani és imádni. Az egészséges keresztyén szem mindenen átsiklik ami az egyházban emberi munka, emberi alkotás és tudja, hogy csak az bírja ki az ítélet tüzet, mely ítélet már elkezdődött az egyházon és szüntelenül tart. Az isteni ítélet állan­dóan leválasztja az egyházról az emberi mulandó elemet, hogy hozzászoktassa a tekintetet ahhoz, hogy csak az istenit nézze. Mert van az egyházban egy másik szervezet is, mint amit az emberek csinál­nak; ezt a másik, láthatatlan szervezetet Isten alkotja azzal, hogy az embereknek kegyelmi ajándékokat ad, s ez ajándékok által egymáshoz csatolja az egyház tagjait. Ez a kapocs, következőleg a vele előálló szervezet túléli a testi halált, túlél minden sátáni támadást s diadalmasan dacol az üldözéssel. Szellemi szemű emberek ezt a lassan kiépülő belső szervezetet nézik és imádják azt, aki örök hatalmával azt építi. Ez az egészséges látás!

-<>-

Forrás: Csia Lajos – Beteg vallásosság, egészséges keresztyénség © Csia Lajos
A könyvet Csia Lajos 1956-ban írta, de nyomtatásban 2004-ben jelent meg először
a Százszorszép Kiadó és Nyomda Kft. gondozásában.
Saját példányból lejegyezve: 11–14. oldal.