Hamis Istentisztelet
Marx Károly állítására, hogy az embert élete folyamán gazdasági okok vezérlik, alaposan rácáfol az elfogulatlan vizsgálat, mert ez azt bizonyítja, hogy az embert az istentisztelete mozgatja. Annyira természetes az embernek, hogy Teremtő Istenét szolgálja, hogy amikor valami gonosz varázslat következtében az igazi Istent elhagyja, megtagadja, akkor teremt magának isteneket, hogy legyen kit szolgálnia. Az ember rendeltetése, ha a ma gyakorlatát nézzük, az, hogy az őt megrontó zsarnokoknak, az őt gyönyörködtető csepűrágóknak, futballhősöknek és varieté isteneknek dicsőségét szolgálja: hogy megszálljon százezreknek épített sportszentélyeket és hajba kapjon egymással amiatt, hogy melyik fél rúgja jobban a labdát vagy az ellenfelét. A sportrajongást és a mozilátogatást tekinthetjük a mai kor istentiszteletének, mert itt találja meg hőseit, kiket imádni, kikben gyönyörködni hivatásának érzi. Amíg az Isten tiszta angyalai megrendülten és szent kíváncsiságtól töltve lesték a betlehemi istállót, állták körül a Golgota halmát, fedezték a mennybe szállót, kísérték figyelemmel az egyháztörténelem fordulatait s gyönyörködtek a szellem diadalában az anyag fölött, s istentisztelet tárgyává tették a teremtett világ nagy színpadát, addig a tőlük nézett ember azt mérte, hogy hősei hány milliméterrel ugrálták túl egymást s hogy az anyag, a hús hogyan győzi le a magasra elhívott szellemet.
Divina comedia! Isteni színjáték! S vele szemben az emberektől körülrajongott sátáni komédia!
Sokan túlzottnak látják ezt az összevetést: az ilyeneket arra kérem, vizsgálják meg, mi áll a mai emberi élet és érdeklődés csúcspontjában, mi lelkesíti, mi vonzza a mai tömegeket. Nem áll-e az embervilág fölött egy gonosz varázsló, aki elrejti előle a nemeset, a valóban nagyot s nem elégíti-e ki moslékkal azt, akit nektárt ízlelni hívott el a világ Teremtője. Mindig így tett-e az emberiség?
Azt lehet mondani, hogy a nagy tömeg mindig durva volt és mindig volt szellemi előkelőség, amely a nemeset kereste. A római császárok idején is enni akart és vérengző színjátékot nézni a római csőcselék, s ehhez a csőcselékhez sokszor a császár is hozzá tartozott. Ugyanakkor kiáltotta a durva zsidó tömeg a „feszíts meg”-et!, s ezt a csőcseléket a főpapok ingerelték erre. Ez mind igaz! De mindkét jelenet két fejlődést zárt le és mindkét jelenetet ugyanaz a vég követte. Jeruzsálem pusztulása s a római birodalom széthordása. Vajon mi fogja követni a mai hősök kultuszát?
Nézzük csak, mit várt ugyanez a tömeg hőseitől a múltban, mely fejlődésben a mát megelőzte!
100 évvel ezelőtt ez a tömeg esőben lelkesedve hallgatta a „Talpra magyart” s a mai színészek magyar ősei valamivel előbb szenvedtek azért, hogy magyarok és szabadok lehessenek. Félezer évvel ezelőtt a tömeg a reformátorok és ellen-reformátorok vitáját hallgatta s az érdekelte, hogy melyik fél hirdeti neki nyomorúságában az igazi vigasztalást. 1000 évvel ezelőtt ugyanennek a tömegnek vezérei templomokkal ajándékozták meg a tőlük vezetett népet s hősei a gyengék védelmét látták feladatuknak. Akkor az emberi élet csúcspontján az égi dolgok álltak: akár őszintén, akár képmutatással, akár megértve, akár megértetlenül a túlvilág kérdései voltak az érdeklődés és megbecsülés csúcspontján. Miképp változhatott ekkorát a világ?
Természetes fejlődés, hogy a dómok helyén ma arénák épülnek s a lovagok helyén elbizakodott és gőgös ugró és rúgó bajnokok állnak?
Természetes fejlődés, hogy a középkori lovagot az újkor tükrében Cervantes már bohócnak s szánalmas gúny tárgyának látja?
Nemesebb lett a világ, melynek a nagy spanyol költő, félig a lovagot, félig az olvasókat gúnyoló költeményét írta?
Nemessé tette az amerikai arany a spanyol népet? Ez az arany lett e népnek istene s az amerikai tengeri utak, az indiánok legyilkolása lett az istentisztelete.
Melyik Wagner volt a nemesebb, a forradalmár vagy a Szent Grál költője? Vagy forradalmár is csak azért lett Wagner, mert kora a szent serleget már kiejtette a kezéből? Ez a kehely ma a szemétdombra került: de nem hatol-e el a szemétdomb oda is, ahol a kelyhet elhajították?
Melyik istentisztelet a nemesebb, az igazabb: az-e, amely Wagnert, Handelt, Bachot lelkesítette, vagy amely a ma divatos dalszerzőket lelkesíti?
Azzal a régi ideállal együtt az emberiség nem veszítette-e el a lelkét is? Mikor megnyerte a világot, nem vallott-e kárt a lelkében? Ezekre a kérdésekre nem nehéz annak felelnie, akiben még él a régi nemes gondolat, de lehetetlen felelnie annak, akiből ezt a gondolatot elkapkodták a példázatbeli madarak. Ne értse félre az olvasó! Távol áll tőlem kifogásolni, hogy valaki szabadidejében labdát rúgjon, teniszezzen, magasat vagy hosszút ugorjék, súlyt, korongot vagy kalapácsot dobáljon – kivéve, ha ez valakinek a fejére eshetik – vagy bármilyen más egészséges és ésszerű sportot űzzön. De értelmetlen és esztelen dolognak tartom, hogy 70.000 ember izgulva nézze, hogyan rúgja 22 ember a labdát, hogyan úszik és fut. Esztelen dolognak tartom, hogy annak komoly értéket tulajdonítsanak, hogy valaki hosszabbat ugrik, mint a másik, vagy jobban rúgja a labdát. Esztelen és vétkes az én látásom szerint, hogy komoly munkára képes ember egész életét arra szánja, hogy az ilyen nem termelő sportot gyakorolja ahelyett, hogy embertársai javára dolgozzék. Esztelenségnek tartom azt, hogy milliók azon izguljanak, hogy néhány ember milyen eredménnyel tornázik. Ebben a lelkesedésben van valami egészségtelen vallásos elem. Az emberhez hozzá van nőve, hogy az istent tiszteletben részesítse, mint természetéhez tartozik, hogy tisztelje atyját és anyját, az öregeket és elöljáróit. Ha valaki az Istennek járó tiszteletet megtagadja, az kénytelen más egészségtelen és értelmetlen rajongással pótolni lelkének ezt a szükségletét s az ilyeneknél változik át a sport, a tudomány, a művészet vallássá, helyesebben vallást pótló pótszerré. Az ilyen ember torzító tükrök előtt áll, melyek Istent, a túlvilágot, utolsó ítéletet, isteni szeretetet kicsinynek mutatják, a sportbajnokot és filmszínésznőt pedig nagyságnak. Valaki ott áll ezek mögött és mondja: Isten, vallás jelentéktelen dolgok – sport, anyag, étel, ruha, élvezet fontosak. Az ember hallja a szuggesztív szavakat és hozzájárul, mert kellemesen érintik, elveszik a lelkiismeret felelősségérzetét, ami kellemetlen. Nemsokára hiszi is az ember, amit azelőtt maga is képtelennek tartott volna. Hozzájárul az elhívés varázslatához a tömegszuggesztió is. Így állnak elő: a sportvallás, a tudományvallás, művészetvallás és színházvallásosság. Az orvos vallásos tisztelettel beszél tudásáról, a művész művészetéről, a színész játékáról, a sportoló teljesítményéről: mindenkinél meghatottság észlelhető, amikor arról beszél – mondjuk rádió előtt –, hogy foglalkozásában mit teljesített és mik a tervei. Érthető volna a meghatottság, ha a beszélőt saját dicsősége hatja meg és tölti be lelkesedéssel. Itt kezdődik a hamis vallás, a hamis istentisztelet! Hamis és hazug, ha valaki önmagának a papja!
Mindezt azért tárgyaltam részletesebben, hogy megmagyarázhassam, hogy ugyanilyen hamis istentisztelet áll elő a templomokban, a Biblia olvasása közben vagy térden elmondott imádságnál, ha az Isten előtt álló ember nem Isten dicsőségét szolgálja, hanem a maga dicsőségére gondol, mint tette ezt a példázatbeli farizeus, ki egyszerre imádkozott a vámszedővel. Jézus a farizeus imádságát értéktelennek mondotta, mert önmagával foglalkozott. A vámszedő imádságát, hatalmasnak, megigazítónak, mert Isten kegyelméhez folyamodott s azt tekintette fontosnak.
Imádkozol és közben a magad erénye jár az eszedben? Hamis az istentiszteleted!
Bibliát olvasol és földi célok zsonganak szívedben? Hamis az istentiszteleted!
Templomba mégy és az emberek személye érdekel, az igehirdető vagy akik ott látnak téged? Hazug az istentiszteleted és jobban tetted volna, ha nem imádkoztál, nem olvastál volna Bibliát és nem mentél volna el a templomba, mert mindez vétkeid számát növelte.
Azt hinni, hogy a sporteredmények az élet nagy dolgai közé számítanak: durva babona.
Azt hinni, hogy bármiféle külső szent cselekmény hasznos a kegyességre: hazug babona!
Íme a babona sokkal elterjedtebb, mint ahogy az emberek gondolják!
Sátán birodalma sokkal kiterjedtebb, mint ahogy azzal rendesen számolnak és sokszor az, amit egyháznak, Isten országának neveznek: Sátán birodalma!
Ha a modern babonák után kutatunk, nem szabad megállnunk a 13-as számnál. A csomót kötő javasasszonynál, a csillagjósnál, ki a vurstliban árulja jóslatait, a spiritiszta szeánsznál, hanem be kell látogatnunk a vallásos egyletekbe, a szektaműhelyekbe és megfigyelnünk, hogy az emberek mitől vannak meghatva, mi foglalkoztatja tudatukat, képzeletüket.
Ahol az emberek Isten és Jézus helyett az „egyház” szót ejtik ki tisztelettel, ott durva babona járja, mert nem a külső egyház szent, hanem az azt megszentelő Isten!
Ahol az emberek a felnőtt keresztséget, vagy a szombatot, a nyelveken szólást vagy a dogmákat, hitvallásokat tartják a menny kapujának, ott hazug babona van az emberi lelkekben, az igehirdetőkben, mert ezek közül egyik sem visz közelebb Istenhez. Ahol megtérni nem azt jelenti, hogy a bűnös Isten kegyelméhez és a Golgota Szenvedőjéhez menekül, hanem azt jelenti, hogy bizonyos emberi törvényeket elfogadunk és követünk, s aki nem dohányzik, moziba nem jár, véres hurkát nem eszik, szombatot ül, fegyvert nem fog, a szent egyletbe jár és tizedet fizet, azt tekintjük megtértnek, ott hamis istentiszteletet folytatnak az emberek.
Megtérni annyit jelent, mint az élő Istent megtalálni s nem annyit, hogy egy egyletbe beiratkozunk s a prédikátornak és papnak magunkat alávessük. Mindaz, ami nem az élő Istenre figyelés és a Neki való engedelmeskedés: üres, gyümölcstelen és káros babona!
A babona lényege abban áll, hogy az istenit kicseréljük az emberivel, mert ez felel meg annak a sátáni ígéretnek, hogy „olyanok lesztek, mint az Isten”, és az istenit ti fogjátok művelni, véghez vinni. Isten Fia meghalt a Golgotán, és egyszeri áldozatával örökre szabadulást szerzett azoknak, akik Bene hisznek, azaz magukat Reá bízzák. Itt a hangsúly azon van, hogy Isten Fia mindent elvégzett s az embernek hozzá tennie semmit sem szükséges és nem is lehet. Sátán kétségbe vonja, hogy Isten mindent elvégzett volna, hogy a Golgotán elhangzott kiáltás – elvégeztetett – igaz volna s arra tanította a vallás vezéreit, hogy a vétkes embereknek meg kell ismételnie azt, amit Jézus tett: vagy saját munkájával és szertartásával ki kell azt egészítenie. A pap megismétli és szolgálatával újra elvégzi a Fiú megáldozását, a protestáns hívő úrvacsorát vesz, hogy megehesse és megihassa, saját cselekedetével hatóvá tehesse a bűnbocsánatot. A bemerítkező a szertartástól teszi függővé üdvösségét, a megtérő arra építi üdvbizonyosságát, hogy ő megtért: mindenütt az a fontos, amit az ember tesz. Ez a babona, ez a hamis istentisztelet!
Néha igen durva formában jelentkezik a kegyes babona. Vannak, akik olyan bűverejűnek tartják azt, amit az ember cselekszik, hogy azt állítják, hogy aki megtért – és ez alatt egy dogma ésszel történő elfogadását vagy szóval történő elmondását értik – annak előre megbocsáttatnak később elkövetendő összes vétkei is. Ez a tétel nem más, mint a bűnös felbátorítása a nyugodt vétkezésre. Íme ilyen eltévelyedésbe visz a hamis istentisztelet, mely nem Isten, hanem az ember dicsőségét szolgálja, mikor az ember cselekvésének és megtérésének több hatalmat tulajdonít, mint Isten tettének. Mert a Golgotának csak arra van hatalma, hogy a megbánt vétket eltörölje, de a megtérésnek a meg nem bánt vétek eltörlésére is hatalma van. Ez ördögi csalás, babona! Mindebből láthatjuk, hogy a babona fogalma sokkal tágabb körű, mint ahogy azt gondolni szoktuk.
Babonának nevezünk minden olyan gondolatot, amely a teremtményt a Teremtő, a teremtmény tettét a Teremtő munkája elé helyezi és azt tanítja, hogy a teremtménynek hatalma van a Teremtő fölött s a teremtmény cselekvése kényszerítheti a Teremtőt valamire.
De ezzel máris átléptünk mai megfigyelésünk utolsó szakaszába, mert a szelleminek az anyagival, a Teremtőnek a teremtmény tettével való kényszerítését nevezzük varázslásnak.
-<>-
Forrás: Csia Lajos – Bálvány, babona és varázslás © Csia Lajos
Százszorszép Kiadó és Nyomda Kft. 2004.
Saját példányból lejegyezve: 17-23. oldal.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése