A megszállottság
A megszállottság általánosságban csak tüneteiben súlyosabb, mint az eladottság, de nem a betegség veszedelmességében és gyógyíthatóságában. Kivéve, ha a megszállottság alapja az eladottság, ami sajnos igen gyakori eset. A megszállottság sokszor csak a magyarázatát adja az eladottság súlyos tüneteinek és makacs fennállásának. De hogy ezt megértsük, tisztába kell jönnünk a megszállottság mibenlétével.
A megszállottság felfokozott alakja egy elég közönséges emberi tüneménynek, melyet enyhébb fokán szuggesztiónak, durvább alakján hipnózisnak nevezünk. Ha egyik ember a másikat szuggerálja, vagy hipnotizálja, akkor a hipnotizáló a hipnotizáltnak a lelkét akarja helyéből kitolni, s annak lelkébe saját lelkét helyezni. A hipnotizáló saját gondolkodását, hangulatát, törekvését igyekszik a másik ember lelkébe bevinni, s ezzel annak gondolkodását, hangulatát és akarását kiütni. A szuggerálásnál megmarad a szuggerált ember tudata, a hipnotizálásnál a hipnotizált ember tudata is megszűnik és amíg a hipnotizálás folyik, a hipnotizált tudattalan. Amikor a hipnotizálás megszűnik, olyan állapot áll elő a hipnotizáltban, amelyben az megtesz, gondol és érez dolgokat, de nem tudja miért, tehát a tudattalanság részben megmarad. Mindenki könnyen beláthatja, hogy mindkét cselekmény merénylet embertársaink szabadsága ellen, s hogy nem félretolnunk kell a másik ember lelkét, hanem azt helyreállítanunk, nemesítenünk. A szuggesztió, de különösen a hipnózis rombolja a másik ember lelki, akarati erejét, tehát képtelenebbé teszi a lelket arra, hogy a veszedelmes hatásokkal maga szálljon szembe. Az az érv, hogy a beteg lélek félretolásával a hipnotizőrnek saját, egészséges felfogását, érzelmét és akaratát van alkalma a beteg lélek helyébe csempészni, több oknál fogva tarthatatlan.
1. A beteg embernek nem a gondolkodását, hangulatát kell gyógyítani, mert ezek csak tünetek, s a tüneti gyógyítás hamis; hanem a lelkét kell meggyógyítani, amely gondolkodik, érez és akar; márpedig a lélek nem gyógyul meg, ha életműködéséből kizárjuk;
2. A szuggesztió is, a hipnózis is azzal zárja ki az idegen lelket a működésből, hogy annak erejét lenyűgözi, megtöri, lerombolja, s így a lelket ellenálló képességétől megfosztja.
Az istentelen világ, melynek célja csak az, hogy kellemesen töltse életét, s a küzdelemből megszabaduljon, nem lát abban veszélyt, hogy a lélek ellenálló ereje gyengül; Sátán még kevésbé, mert hiszen neki éppen az a célja, hogy az emberi akaratot meggyengítse, s a meggyengült embert hatalma alá vegye.
Keresztyén felfogás szerint a földi élet célja Sátánnal, bűnnel, csábító világgal szemben a harcot győzelmesen megvívni, s ebben a harcban az embernek egész lelkére, egész gondolkodására, egész szívére és minden erejére szüksége van. Ilyen harcról az istentelen világ nem tud és nem is akar tudni. Ezen a ponton tehát a hitetlen orvosok és az Istenhez tért keresztyének között áthidalhatatlan szakadék van.
3. Abban a módban, ahogy a tisztátalan és gonosz világ, s ahogy a tiszta, isteni világ az embert meggyőzi s a maga oldalára állítani akarja, lényegi különbség van. A Biblia sokszor hangsúlyozza, hogy Isten felszabadítja a hozzá térő lelket és azt kívánja, hogy a lélek világos tudattal, szabadon álljon melléje. Isten tehát csak szabad lényeket akar maga mellett tűrni, s ha az apostolok magukat Jézus rabszolgáinak nevezik is, tudjuk, hogy percről-percre szabadon választott, önkéntes rabszolgaságról van szó. Sátán azonban csak akkor győzhet, ha követői előtt elhomályosítja a célt, a következő veszélyt; Sátán tehát elkábít, megtöri követőinek akaratát, rabbá tesz. Sátán eszköze az értelmetlenül fogadott propaganda, mely nem igazságával, hanem folytonos ismétléseivel hat, azzal, hogy elkábítja, agyonbeszéli a hallgatókat. Sátán propagandája nem tűri az ellentmondást, az önálló gondolkodást, a kritikát; ehelyett mindig önbírálatot sürget, vagyis az egyén saját véleményének és álláspontjának feladását, mert ezt értik önbírálat alatt. Isten nem haragszik az őszinte ellentmondásért, mint ezt Jób keserves panaszaiból látjuk. Sátán tudja, hogy nincs igaza, ezért szolgái, akik ezt szintén sejtik, a lelkeket elzsongítják, azaz szuggerálják és elkábítják, azaz hipnotizálják. Hogy így bánnak az emberi lelkekkel, azt mutatja, hogy akik a szuggerálás és hipnotizálás eszközéhez nyúlnak, maguk is egy rettentő, kegyetlen és ellenállhatatlan szuggesztió hatása alatt állanak.
4. Ha egy zsebórába egy hozzá nem értő ember bicskájával belenyúl, ott csak károkat okozhat. Az emberi lélek szerkezete sokkal finomabb, mint egy óra szerkezete. Ha Isten nyúl a lelkembe, keze nyomán gyógyulás támad; ha ember nyúl a lelkembe, az csak kárt okozhat ott, hacsak nincs Isten különös vezetése alatt; hacsak imádság nem előzte meg munkáját. Ez az oka annak, hogy a mai idegorvosi kezelés annyi kárt okoz a lelkekben. Amikor különféle sokkokkal, altatással, szuggesztióval, hipnózissal saját lelküket erőszakolják a betegre. Isten őrizzen meg mindenkit az emberektől akkor, amikor Isten gyógyító orvosunk akar lenni, s lesz is Orvosa annak, aki hittel rábízza magát! De mint a testi betegségekben is, az emberek túlnyomó többsége a lelki bajokban is inkább kívánja a kellemetlen tünetek eltávozását, mint a gyökeres gyógyulást, amely esetleg több fájdalommal jár!
A megszállottság sátáni hipnózis és szuggesztió! Ha ember tud szuggerálni és hipnotizálni, mennyivel inkább a hatalmas és az emberi szellemet könnyebben megközelítő szellemek, akár tiszták, akár tisztátalanok. Mégis van valami különbség a tiszta és tisztátalan szellemi befolyás között. A tiszta, tehát az Isten igazságosságának megfelelő szellemi befolyás megfelel a lélek alkatának, mert a lelket is, a befolyást is Isten alkotta. Ő igazítja, így a befolyás természete megfelel a lélek természetének. Tiszta szellemek nem erőltetik rá magukat szellemtársaikra; ők szerényebbek és szemérmesebbek! Ha egy próféta a kijelentő angyallal érintkezik, akit Isten küldött hozzá, a próféta szelleme és lelke megerősödik ebben a találkozásban (Dán. 10, 9-10; 10, 17-19). A tisztátalan szellemek lénye, irányzata szemben áll Istennel, tehát az isteni igazságossággal is; ez a befolyás tehát csak kárára válhat a léleknek; csak rombolólag hathat rá. Csakugyan a spiritiszta médiumok rendesen idegbetegekké lesznek, elmegyógyintézetben végzik életüket, mint azok a betegek is, akik istentelen elmeorvosok kezére kerülnek. Az idegbajnak és elmebajnak oka legtöbbször a bűn, mint Freud kutatásaiból is látszik; a rossz lelkiismeret okozza az ideg és elmebajt. Freud ezt azzal gyógyította, hogy a lelkiismeretet rombolta szét a betegben és a beteget felszabadította arra, hogy nyugodtan vétkezzék; sőt bizonyos ideggyógyászok azzal gyógyítanak, hogy magukba szerelmessé teszik a beteget. Az ilyen gyógyítás eredménye a teljes lelki szétesés. Aki tehát egészséges keresztyén életet keres, Istennel fogja azt keresni, azok közt, akikben az isteni igazságosság lakik és nem oly orvosoknál, akik Istentől el és bűnbe beviszik a betegeket. A lelkiismeret a lélek iránytűje, s az csak Isten közelében gyógyulhat meg, nem az istentelenek mellett, nem az Istentől elfordult világban. Beteg vagy? Menj arra, amerre lelkiismereted iránytűje mutat s akkor megtalálod a gyógyulás Forrását! Ő könyörülő, irgalmas, bűnt megbocsátó Isten!
Isten nem hipnózissal gyógyít! Nem veszi el a beteg öntudatát, akaratát; nem ültet lelkébe zavart, indokolatlan érzelmeket, melyekhez neki alig van köze; ellenkezőleg: azt hozza ki belőle, ami legbensőbb lényege, hogy amit titkon, s rejtett házban gondolt, azt a házak tetejéről, a piacon kiabálják ki. Isten előtt és Isten kezében mindenkinek meztelenre kell vetkőznie és önmagából kiindulva, minden idegen befolyástól szabadon kell döntenie, hogy Isten mellé akar-e állani, vagy inkább ellene fordulni? Ez az, amit Sátán sohasem tud Istennek utána csinálni. Sátánnak éppen azok az emberek kellenek, akiktől Isten elfordul: a nem őszinte emberek. Ezeket persze nem őszinte választás elé állítja, hanem elkábítja őket és hagyja őket abba tetszelegni, hogy ők az igazság bajnokai. Ezért hazug világgal veszi őket körül, s a hazug világban, mely a jót hirdeti s a rosszat teszi, megtanítja őket képmutatóskodni, nemes elveket hirdetni szájjal, s ezerszer elkövetteti velük azt a bűnt, melyet tele szájjal feddenek másoknál. Az emberek védőinek mondják magukat s gyilkolnak; kiuzsorázással vádolnak másokat, s ők könyörtelenül zsákmányolják ki a gyengéket és tehetetleneket. Erkölcstelennek bélyegzik ellenfeleiket, s ők példát adnak az erkölcsi aljasoknak. Hogy jön létre ez a hazug világ? Szuggesztióval. Sátán szellemi úton hív el, sugallással vezet egyeseket; ezek teli torokkal kiabálva propaganda szólamaikat, közvéleményt csinálnak, s mikor a közvélemény korszellemnek bizonyul, az emberek nyugodtan vétkeznek, mert mindenki vétkezik. Mit tesznek orvostársai azzal az orvossal, ki Istenben mer hinni? Kigúnyolják, tudománytalansággal gyanúsítják, félreszorítják, s ugyanez történik minden pályán. Jaj a lelkésznek, aki elhiszi, hogy a Biblia mindenestől Isten kijelentése és jaj a lelkésznek, aki nem hiszi, hogy az emberektől csinált hitvallások megváltoztathatatlanok! Egyes választottak tisztátalan inspirációiból tömegszuggesztió és közvélemény lesz! Akik igazi, belső meggyőződés nélkül együtt üvöltik a tömeggel a sátáni propaganda szavait, azok Sátán szuggeráltjai, enyhébb értelemben megszállottjai.
Mert van Sátánnak egy másik, mélyebbre ható megszállása is. Ebben a megszállásban az ember eszméletét is elveszti, és úgy lesz a tisztátalan szellemvilág megszállottja. Ezeket nevezik helyesen médiumoknak, mert ők a közbensők. Spiritiszta médiumok, pogány jósok és varázslók tartoznak e megszállottak közé. Mivel munkájukat öntudatlanul végzik, a felelősség kisebb rajtuk, mint azokon, akik enyhébb megszállással tudatosan hirdetik Sátán propagandáját. Mennél nagyobb a tudatosság, annál nagyobb a felelősség és gonoszság! De mennél nagyobb a tudatlanság, annál alkalmasabb az egyén sátáni gondolatok közvetítésére. Ezért Sátánnak szüksége van olyanokra, kik a megszállottságnak e második formáját vállalják, sokszor nem is tudva tudatosan, minek állanak a szolgálatában. Az Antikrisztus és Hamis Próféta a megszállottságnak ezen két különböző fajtáját képviseli. De az Antikrisztus a gonoszabb.
Van azután a megszállottságnak egy harmadik fajtája: az ördöngös betegeké. Ezek a nyomait és következményeit viselik az előbbi két megszállottságnak: vagyis mivel vannak emberek, akik tudatosan megengedik, vagy kívánják, hogy Sátán ebben a teremtett világban működhessék, mint tette ezt a megkísértéskor Éva és Káin (I. Mózes 4, 5-8): ezért Sátán jogot nyert arra, hogy egyes embereknek a szellemét elfoglalja, s onnan kiindulva egész lelki világukra ránehezedjék. Az előbbi csoporttal azért nem lehet őket egybefoglalni, mert nem bocsátották magukat tudatosan Sátán rendelkezésére, mint a médiumok, varázslók, jósok, hanem úgy érte őket a megszállás, mint egy betegség. Továbbá nem kijelentő médiumok, hanem csak a megszállottság megnyomorítottai, kik sokszor akaratuk nélkül, vagy akaratuk ellenére kénytelenek a megszállottság következményeit, különböző betegségeket hordozni, mik annak következményei, hogy az emberi lélek nem képes, illetőleg nem mindig egyformán képes tisztátalan szellemek jelenlétét hordozni, s abba különféle módokon, különösen bénulásokban belebetegszik. Ezért az ördögök, vagy ördögi szellemek (daimonia) távozásakor a betegségek is távoznak. Az ilyen ördöngösség sátáni célja az, hogy kezét benn tarthassa az emberi világban. Az alkalom erre a halottaknak félelme attól, hogy a halál birodalmába menjenek, s inkább akarnak a földi élet valamilyen kapcsolatában az élők közt, vagy azok közelében maradni. Ezért akiknél lehet, lakást vesznek emberi szellemekben, félreszorítják az illető megszállottaknak lelkét, s helyettük az illetők testében ők tevékenykednek. E betegekre nézve igen oktatók azok a jelenségek, melyek Jézus ördögűzései alkalmával mutatkoztak. Voltak szellemek, kik még a disznókba is képesek voltak beköltözni, csakhogy a mélységbe ne kelljen alászállaniuk. Ezeken a szerencsétlen megszállottakon keresztül nem folyhat olyan sátáni propaganda, mint azokon át, akik tudatosan teszik ki magukat a tisztátalan szellemvilág szuggesztiójának, vagy hipnózisának. Azonban Sátán ezeken át is tért foglal az embervilágban. Ilyen szánalmas és inkább betegség számba menő esetek ott támadnak és szaporodnak, ahol a sátáni szuggesztiónak az emberek több tért engednek, s ahol az emberek a tisztátalan szellemvilág felé nyújtják ki a kezüket, onnan várva segítséget, mint ezt Saul király tette (I. Sám. 28, 16-18).
Ott van és uralkodik egészséges keresztyénség, ahol az emberek Isten felé fordulnak; Tőle, s nem a liturgiáktól, szertartásszerű imádságoktól várják segítségüket. Mihelyt valahol a keresztyén emberek letérnek az isteni utakról és sátáni utakat választanak, azonnal kapu nyílik sátáni megszállásra. Ehhez egyáltalán nincs szükség arra, hogy valaki Sátánt válassza, vagy hívja, elég, ha Istent nem azon az úton közelíti meg, ahogy azt Isten kívánja. Isten tudatos és szabad közösségbe hívja az embereket. Ahol Isten, vagy éppen Jézus nevét használva az emberek a tudattalant, a megkötöttet, az értelmetlent és okkultat választják, mert azzal összefér a titkos vétkek rejtegetése is, ott minden keresztyén hangzat és hitvallásosság, ortodoxia, pietista imádkozások és énekelgetések, evangélizáció és igehirdetés ellenére sátáni megszállottságok jönnek létre! Ahol úrvacsorából, keresztségből értelmetlen szertartás lesz; ahol a testi cselekményektől szellemi hatást várnak, úrvacsorából bűn-elengedést, keresztségtől újonnan-születést; ahol a liturgiát növelik és dagasztják az igemagyarázat rovására, ahol azt tanítják, mindegy, hogy ki prédikál, csak az a fontos, hogy testileg ott légy az istentiszteleten, ahol a lélek odaadottsága nélkül az ajak imádkozik, s az imádság inkább prédikálássá válik; ahol az éneklés többé nem imádság; ahol az imádságtól várnak gyógyulást és nem Istentől; ahol a golgotai dogma értelmi elfogadását megtérésnek tekintik; és nem követelik a megtérőtől a teljes frontváltoztatást; ahol egy emberi cselekménynek, a megtérésnek olyan hatalmat tulajdonítanak, hogy ez biztosítja a múlt, jelen, jövő vétkeinek bocsánatát; röviden: ahol a lélek nem az élő Istennel találkozik, hanem valamilyen emberi, vagy éppen testi művelettel, vagy tárggyal, ott mindenütt fokozott mértékben fennáll a lehetőség, hogy Sátán az embervilágba behatol és abba lakozást vesz. Ily imádkozás, evangélizáció, úrvacsorázás, vagy keresztelés megszállottakká tehet gyülekezeteket, s azokban egyeseket.
Egészséges keresztyénség ott van, ahol tudatosság, szabadság és teljes odaadottság van! De ez az odaadottság tudatos és szabad s nem foglyul ejtettség, hanem önkéntes rabságba állás. Mindenütt, ahol öntudatlanság, elernyedtség, tétlen felelősségeldobás jelentkezik, megnyílik az út a sátáni bevonulás lehetősége lőtt. Ezért olyan fontos az Úrnak és apostoloknak sokszor hangoztatott intése: Virrasszatok! Legyetek éberek! A sátáni megszállás szörnyű veszedelme enyhébb vagy terhesebb alakjában állandó veszedelmet jelent és különösen ott fenyeget, ahol a keresztyének az éberséget eldobják és alvásba, közönybe, tunyaságba süllyednek. Kicsiny réseken szivárog először be; azután először észrevétlenül, azután mindig szemtelenebbül, állandóan több és több helyet igényel magának a gyülekezetben és az egyes lelkekben; mindazok fertőződnek, akik álszeretetből, hamis kíméletből, gyengeségből, közönyből eltűrik a tisztátalanságot; végül a Sátán a lakás ura lesz (Bálzebul; zöbül lakást jelent). Sátán is, szellemei is lakást keresnek az embervilágban; sőt az egész emberiséget saját lakásukká akarják átformálni.
Ezzel a sátáni törekvéssel szemben áll az egészséges keresztyénség, mely az egyházat Isten templomává, lakhelyévé akarja tenni. Az ótestamentumi szent sátor és templom az Istennek az emberek közt való lakását példázták és jövendölték. Jézus kopogtat a szívek ajtaján és be akar oda menni, hogy azokban lakást nyerjen. (Jel. 3,20) Jézus kopogtat, tehát az ember tudta és beleegyezése nélkül nem akar az emberi életbe bevonulni, s ebben is különbözik a Sátántól, aki nem kopogtat, hanem észrevétlenül vonul be a szívbe és a gyülekezetbe. Minden léleknek a maga szívében ajtónállónak kell lenni és megnyitni annak, aki a Juhok Pásztora; ki „nevükön szólítja juhait”, mert egyénenként tartja őket számon (János 10, 2-3). Sátán tömegeket hajt magával. Neki mellékes az egyén. Beteg minden irányzat, munka, hol az egyén mellékes; ahol tömeghatásokra dolgoznak.
-<>-
Forrás: Csia Lajos – Beteg vallásosság, egészséges keresztyénség © Csia Lajos
A könyvet Csia Lajos 1956-ban írta, de nyomtatásban 2004-ben jelent meg először
a Százszorszép Kiadó és Nyomda Kft. gondozásában.
Saját példányból lejegyezve: 25–33. oldal
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése