Jézus sebeivel meggyógyultunk - Bizonyságok 1. Rész

Az itt következőkben a megtérésünket követő években személyesen átélt gyógyulásokról osztok meg néhány bizonyságot, azzal a reménységgel, hogy olvasásuk által felbuzdulsz kedves Olvasó, és ha gyógyulásra van szükséged, talán először, vagy újra bizalommal oda fordulsz a nagy Doktorhoz, Jézus Krisztushoz! "Aki a mi bűneinket maga vitte fel testében a fára, hogy a bűnöknek meghalván, az igazságnak éljünk: akinek sebeivel gyógyultatok meg." (I. Péter 2,24)

Nátha

„Karácsony és szilveszter között feleségem, Bernadett hirtelen nagyon náthás lett. Szokás sze­rint éjjel is olvastam, és egyszer csak feltűnt, hogy Bernadett mellettem ülve alszik az ágyban. Csak így tudott annyi levegőhöz jutni, hogy aludni tudjon. Nagyon megszántam helyzetében, és bosszantott, hogy a nátha miatt nem tud normális testhelyzetben, nyu­godtan pihenni éjszaka. Ekkor valahogy eszembe ötlött, hogy amikor Isten népe a Bib­liában valami aka­dályba ütközött, mindig Istenhez fordultak segítségért. Hogy is van­nak ezek a dolgok? Kezdett felderengeni bennem, hogy Isten gyógyította is az embere­ket. Igen! Amikor Mózes nővére Miriám leprás beteg lett, Mózes Isten elé állt és így ki­áltott: „Isten, kérlek, gyógyítsd meg őt!” (IV. Mózes 12,13) S az Úr meggyógyította Miriá­mot.

Isten maga mondta egy helyen; én vagyok az Úr, a te gyógyítód. Ezt én teljesen el is hittem, így nem volt más hátra, mint megkérni Őt, hogy gyógyítsa meg Bernadettet a náthából. Megkértem Istent: „Isten, kérlek, gyógyíts meg Bernadettet!” Olvastam to­vább.

Reggelre ébredve látom ám, hogy szegénykémből csak úgy ömlik az a bizonyos vá­ladék. Ezen egy pillanatra meglepődtem. De most már nem igazán zavart a dolog, mivel megkértem éjjel Istent, hogy gyógyítsa meg Bernadettet, ezzel számomra lezárult az ügy. Csak idő kérdése – gondoltam. Neki nem is szóltam semmit a dologról. Bernadett elment dolgozni, én folytattam a Biblia olvasást. Olvastam, olvastam és olvastam. Csak ak­kor álltam le az olvasással, amikor Berna­dett a szokott idő előtt hazaérkezett a munká­ból. Elmondta, hogy reggel a munkahelyén be is lázasodott, és nagyon rosszul érezte magát. Ezért délelőtt megkérte a főnökét, hadd jöhessen haza kúrálgatni magát. Emiatt indult el valamivel korábban aznap. Ám mialatt jött hazafelé, hirtelen sokkal jobban lett. És mire hazaért, gyakorlatilag meggyógyult. El­múlt a láza is. Ezután még egyet- kettőt fújt az orrán és vége lett a náthá­nak. Nem tudta mire vélni a dolgot. Elmondtam neki, hogy még éjjel, látva az állapotát, megkértem Istent, hogy gyógyítsa meg őt. Ez az eset komoly bizonyság volt számunkra arról, hogy Isten valóságosan beavatkozik a dolgokba azok oldalán, akik Őt hittel segítségül hívják. Nagyon örültünk. Olvastam tovább." (1993)

Egy „műtét”

 

„Eközben tavasszal csodálatos dolog történt velünk. Szokásunk szerint kettesben is az Úr elé járultunk imában. Egy ilyen közös ima alkalmával az volt a szívemben, hogy imádkozzak Bernadett hátrahajló méhének helyreállásáért.Az agyamban meg ez volt: – Még csak három hónapja tértél meg és ilyen gyógyu­lásért akarsz imádkozni? Ez nem csak egy nyavalyás kis nátha. Hát ki vagy te? – Erre már a szívem válaszolt. Isten gyermeke vagyok. Újonnan született, új életben járó, Krisztus Szellemével felkent ember vagyok. „És nektek kenetetek van a Szenttől” (I. János levél 2,20/a) – jött segítségemre az Ige. Jézus nevét jogosan használó hívő vagyok. „Mostanáig semmit sem kértetek az Atyától az én nevemben: kérjetek és megkapjátok, hogy a ti örömetek teljes legyen”. (János 16,24) – jött még egy ige. Meg van írva – folytattam magamban a harcot – „Azokat pedig, akik hisznek, ilyen je­lek követik: az én nevemben… betegekre vetik kezeiket, és meggyógyulnak.” (Márk 16,17–18) Meg van írva: a hitnek elég ennyit tudni. Nincs más hátra a hitetlenség számára, csak a teljes vereség. Megszűnt bennem minden kétely és bizonytalanság. Aki hisz, vagyis ebben az esetben én, teljes bizonyossággal imádkozhat gyógyulásért Istenhez. Jézus Krisztus nevében most azonnal imádkozni fogok Bernadett méhének gyógyulásáért, helyreállásáért! – erősítettem meg magamban.

Az van a szívemben – szóltam Bernadetthez –, hogy imádkozzak a méhed helyreál­lásáért. Örömmel beleegyezett az imába. Most már nem csak magamban, de őbenne is hitet „éreztem”. Letérdeltünk Isten elé. Miközben rajta tartottam a kezemet a méhe fö­lötti területen, kértem az Urat, hogy – „Kérlek, Uram, most gyógyítsd meg őt Jézus Krisztus nevében!” Szinte azonnal megszólalt Bernadett – „Olyan fura mozgást érzek a méhem terüle­tén.” Nem is tudva, hogy mit mondok – „Szent Szellem most teszi helyére a méhedet. Halleluja!”

Ezt a kijelentésemet mindketten az Úrnak tulajdonítottuk és valós tényként kezeltük ezután mindig, ha szóba került ez a „műtét”. Hálát adtunk Istennek, és dicsértük Őt, amiért Ő a mai napokban is ugyanúgy gyógyít, mint majd kétezer évvel ezelőtt, amikor itt járt a földön testben, a Názáreti Jé­zus emberi formájában.

Ez a csodálatos gyógyulás új lendületet adott a gyermeknemzés ránk tartozó részé­nek betöltéséhez.

Na de hol van ennek a gyógyulásnak az orvosi igazolása? – kérdezheted. Amikor az ima elhangzott és a természetfölötti kijelentés jött a gyógyulásról, a méh helyreállításáról, Bernadett és én, hit által átvettük Isten áldását. Ez mindig így megy. Először a hit, amely mindig a nem láthatóra irányul, mert amit lát az ember, abban nem kell hi­tet gyakorolni. Azután következik a fizikai megvalósulás; a hitre válaszul Isten a láthatóba szólítja a dolgot.

A hit pedig a remélt dolgoknak valósága, és a nem látott

dolgokról való meggyőződés. (Zsidó 11,1)

A méh fizikai helyreállítása azonnal, az ima közben megtörtént, de fizikailag akkor vált láthatóvá, amikor Bernadett másodszor szült. Ugyanis kérdésére válaszolva nőgyó­gyászunk megerősítette, hogy Bernadett méhe teljesen normális módon, és helyzetben foglal helyet hasüregében. Dicsőség ezért Istennek!” (1993)

Gyógyulásom

„Mint korábban felsoroltam mániás depresszió, tömegiszony, pánikbetegség, döfés­szerű szívfájás, egész fejfelületet szaggató fejfájásrohamok néha döfésszerű fájdalom­mal a fej belsejében, alig elviselhető szélgörcsök gyengítették, keserítették életemet.

A Bernadett előbb említett gyógyulását követő hetekben jöttem rá, hogy mind ezek eltűntek az életemből. Anélkül, hogy bármilyen formában kerestem volna a fenti tünetekből való gyógyulást, meggyógyultam. Nem imádkoztam kifejezetten egyik be­tegség ellen sem, de mindennapos közösségben voltam Isten Igéjével, bibliám által, amely beszédben benne van Isten élete. Jézus Krisztus így tanít erről:

A szellem az, aki megelevenít, a test nem használ semmit:

a beszédek, amelyeket én szólok nektek, szellem és élet.

(János 6,63)

Hetente kétszer, de ha adódott rá alkalom, többször is részt vettünk Istentiszteleten a gyülekezetünkben, ahol hittel hallgattuk Isten beszédét s a prédikált ige közvetítette felénk Isten életét, kenetét, gyógyító, szabadító erejét. Ahogy a gyülekezetben, és a hétköznapokban is gyakorolt új, hívő életem folyamán áramlott belém nap mint nap az isteni élet, a beteg­ség úgy szorult ki belőlem. Végül néhány hónap leforgása alatt teljesen tünetmentes let­tem.

Minden előző nyavalyából teljesen és végleg kigyógyultam Isten szellemet, és éle­tet tartalmazó beszéde által. Dicsőség Istennek, a Gyógyítónak!” (1993)

Egy imakérés

„Szinte szokásunkká vált Bernadettel, hogy az Istentiszteletek végén, a záró ima és pásztorunk elbocsátó áldása után, még egy kicsit nézelődtünk az istentiszteleteknek he­lyet adó sportcsarnok lelátója fölötti közlekedőn megállva. Nehezünkre esett elhagyni a helyet, ahol rendszeresen beléphettünk Isten valóságos jelenlétébe, hallgathattuk a prédikált Igét és közösen dicsérhettük testvéreinkkel együtt az Urat.

Egy ilyen alkalommal szólított meg egy kedves testvérem András azzal, hogy len­ne hozzám egy kérése. Tudtam róla, hogy házas ember, felesége azonban nem volt vele.

Feleségemmel együtt szeretném, hogy gyermekünk szülessen, de természetes mó­don nem lehet gyermekünk – kezdett bele mondandójába. Ezért részt veszünk egy prog­ramban egy ideje. A program részeként voltunk már többször különböző intézetekben és genetikusnál. Több hétvégét töltöttünk egy intézetben, de eddig nem jött létre terhesség. Neked már van egy fiad. Szeretném, ha imádkoznál értünk, hogy legyen nekünk is gyer­mekünk!

Együtt éreztem testvéremmel, hiszen nekünk is meg volt a magunk harca, mire Ná­tán megfogant és megszületett. Kérése annyira meglepett, hogy körül néztem, biztosan hozzám beszél–e egyáltalán. Majd a pulpitus és a még ott lévő pásztorok és szolgálótestvérek felé mutatva megkérdeztem.

– Én imádkozzam érted? Ott lenn, a színpad előtt, több pásztor és szolgáló testvér most is éppen imádkozik más testvérek szükségeivel kapcsolatban?

– Igen. Azt szeretném, ha te imádkoznál értünk!

– De hát miért én?

– Mert jó szíved van.

– Ezt meg honnan veszed? Nincs énbennem semmi jó!

– Jó szíved van. A hétfő hajnali imaalkalmon hallottalak imádkozni.

– Hát, ha van bennem jó, az csak az Úrtól lehet. Egyedül Isten jó.

– Szeretném, ha imádkoznál azért, hogy legyen nekünk is gyermekünk!

Nyilván kértek már mástól is imát – gondoltam át a dolgot –, de ha arra van hite, hogy én (mint laikus, „jó szívű” hívő) imádkozzam, nem tagadhatom meg a kérését. Vé­gül is – ötlött fel bennem egy gondolat – a Bibliában az van megírva, hogy imádkozzunk egymásért, hogy meggyógyuljunk. Az Úr Jézus Krisztus a betegekért történő ima egyet­len feltételeként a hitet szabta meg.

„Azokat pedig, akik hisznek, ilyen jelek követik: az én nevemben…

betegekre teszik a kezeiket és azok meggyógyulnak.” (Márk ev. 16. 17–18)

– Rendben. Nagyon szívesem imádkozom érted és a feleségedért, hogy megáldjon az Úr ­ ben­neteket egy gyermekkel.

Miután imádkoztam értük az Úrhoz, elköszöntünk és örömmel indultunk hazafelé, ki–ki az ő útján. Úgy alakult, hogy egy ideig nem találkoztam újra Andrással, de nagy várakozással voltam az ima eredményét illetően. Egy ideje már Bernadettel mi is kerestük az Urat, következő gyermekünk megfoganása érdeké­ben, és nagy örömmel tettük a mi részünket.

Nőgyógyászunk azt javasolta, hogy első gyermekünk, Nátán születésétől, második gyer­mekünk megfoganásáig teljen el egy teljes év. Mi ezt a tanácsot olyan mértékben meg­fogadtuk, hogy Nátán születése után egyáltalán nem használtunk semmilyen fogamzásgátló módszert. A magyarázat: egyértelmű volt ugyanis számunkra, hogy az orvosunktól kapott tanács az Úrtól van, tehát a fogamzásgátlással nem terheltük Berna­dett szervezetét.

Néhány hét elteltével újra találkoztam Andrással. Ahogy közeledtünk egymás felé, láttam rajta, csak úgy ragyog az örömtől.

– Az Úr áldjon meg! – köszöntött. – Képzeld, a feleségem áldott állapotban van!

– Dicsőség az Úrnak! – kiáltottam fel.

– Miután imádkoztál velem, néhány nap múlva megfogant a gyermek! Emlékszel? Mondtam neked, hogy az orvosok szerint nem foganhatott gyermekünk természetes úton. Az ima után, az otthonunkban teljesen szokott módon éltünk házas életet, és terhes lett a feleségem.

– Ez nagyszerű! Gratulálok! – szorítottam meg András kezét. Hála és dicsőség az Úr­nak! Az én feleségem is terhes lett időközben.

– Halleluja! Dicsőség az Úrnak! – gratulált most András nekem.

Amikor emberek kijelentik valamivel kapcsolatban, hogy lehetetlen, „Az orvosok szerint nem foganhat gyermekünk természetes módon.” – mondta András –, ez csupán annyit jelent, hogy nincs emberi megoldás. Nincs emberi segítség. Ez így is marad mindaddig, amíg teljesen kihagyjuk a probléma megoldásából az Élő Istent. De az Isten­ben hívő ember számára éppen ekkor nyílik meg az Út a csoda felé; amennyiben Is­tenbe veti a bizalmát és Őhozzá fordul segítségért. Álljon itt erre két Igei bizonyíték ar­ról, mire képes az Úr.

„Íme, én az Úr, Istene vagyok minden testnek, vajon
van–e valami lehetetlen nekem?” (Jeremiás 32,27)
Erre a válasz, természetesen az, hogy:
„Az Istennél semmi sem lehetetlen.” (Lukács 1,37)

Íme, a teljes kijelentés arról, hogy az Úr képes megoldani egy az emberek oldaláról nézve megoldhatatlan helyzetet:
„És íme, Erzsébet, a te rokonod, ő is fogant fiút az ő vénségében;
és ez már a hatodik hónapja neki, akit meddőnek hívtak:
Mert az Istennél semmi sem lehetetlen.” (Lukács 1,36–37)

Dicsőség Istennek!

Mindkettőnk feleségénél rendben lefolyt a terhesség. A szülések után egyeztettük fiaink születési idejét. Kiderült, hogy András fia két héttel idősebb második fiunknál, Leventénél. Vagyis az értük mondott ima után megfogant gyermekük és mintegy két hétre rá, Bernadett is áldott állapotba került.
Ez számomra azért is figyelemre méltó, mert azt is látom a történtekből, hogy ha az ember vet, akkor idővel arat is. Ha valaki ad, akkor neki is adnak. Ebben az esetben az ima által vetés, adás történt, és a fizikai aratás, két gyermek lett. Dicsőség az Úrnak!” (1995)

Idézetek az általam írt, Meddőből Szülő – Hogyan született mégis gyermekünk? című bizonyságtevő könyvből.

-<>-

Ökrös Ferenc - Jézus sebeivel meggyógyultunk 1. Rész © Ökrös Ferenc