A Jelenések könyve a mai kor tükrében - 23. Rész

Hetedik látomás: Jöjjön el a te országod

Folytatás

Sátán megkötöztetése

„Azután láttam! Egy másik angyal szállta alá az égből, akinél a feneketlen mélység kulcsa volt, és kezében egy lánc. 2 Ez uralma alá kerítette a sárkányt, amaz ősi kígyót, aki Vádló és Sátán, megkötözte ezer esztendőre, 3 és bevetette a feneketlen mélységbe. Azután bezárta a mélységet, és pecsétet tett rá, hogy ne tévelyítse tovább a nemzeteket, míg az ezer esztendő végéhez nem érkezik. Azután kevés időre fel kell őt oldozni.” (Jel. 20,1-3)



Sátán egyelőre nem kerül az Antikrisztus és a hamis próféta sorsára; még szükség van rá Isten világkormányzatában. Egyelőre félreteszik. Eddigi munkáját azonban nem folytathatja a földön, ahogy megelőzőleg az égből, most a földről is kivetik. A földön helyét az egyház foglalja el. A Sátán alább megy még egy fokkal. Előbb az égből a földre vetették, most a földről a feneketlen mélységbe. A föld az ég és a mélység között foglal helyet. Az ég a korlátlan lehetőség hazája: a föld a korlátolt lehetőségek színhelye, a feneketlen mélység tömlöc, amelyben semmit sem lehet tenni. Az ég világít, a föld meg van világítva, a mélységben sötétség van. Sátán a korlátlan lehetőségek helyérő a korlátolt tevékenységbe jutott, aztán a teljes tétlenségbe. A földről vagy lefelé süllyedünk, ahol megszűnik a cselekvés és a cselekvő gondolkodás, vagy fölfelé emelkedünk, ahol kitágul a látótér és kibővül a cselekvés lehetősége. Isten így rendezte be a teremtést arra az időre, amíg a lázadással és vétekkel leszámol. Ha ez megtörtént, az ég leszáll a földre és a föld nem lesz más, mint az ég. Az új teremtésben szellemi testet kapunk, mely a hústest korlátozottságának nincs alávetve. Krisztus visszajövetelével még nem szűnik meg az ég, föld és feneketlen mélység között lévő hármasság. De változások történnek, melyek a földi élet lehetőségeit alaposan megváltoztatják. Egyelőre két nagy változással kell számot vetnünk. Az egyik változás Sátánnak a földről a feneketlen mélységbe vettetése, a korlátolt lehetőségek helyéről a fogságba.

Sátán szellemi lény, nem úgy, mint a fenevad és a hamis próféta. Láncokra ez utóbbiaknál nem volt szükség, hogy ártalmatlanokká tegyék őket: elég volt egy szó a Fehér Lovon Ülőtől, hogy tehetetlenségük egyszerre nyilvánvalóvá váljék. Hiszen az erőt, a lélegzetet, és értelmet egyaránt Isten adja az embernek és minden teremtménynek és ha megvonja ezek áldását, összecsuklik az erő, lehanyatlik a test. A szellemlény, Sátán esetében nincs hát szükség anyagi láncokra, hogy megkötözhessék, lánc alatt valami szellemi fogalmat kell értenünk. Júd. 6. szerint Isten az elítélt angyalokat a nagy nap ítéletére láthatatlan láncokkal homály alatt őrizteti, 2 Pét. 2,4. szerint pedig homály köteleivel megkötözve vetette őket a Tartaroszba, mi a feneketlen mélységgel azonos fogalomnak látszik.

Ezeknek a szellemeknek a megkötözése tehát abban áll, hogy Isten nem adja nekik az értelem világosságát, elsötétülnek, nem látnak, csak magukba befelé mélyednek el, magukban mintegy összezsugorodnak.

Sátán az ezeréves uralkodás alatt nem fog látni semmit, nem lesz tudomása a történésről, ezért nem is avatkozik belé.

A Sátán e kényszerű nyugalmának felmérhetetlen következményei lesznek. Megszűnik az egész mindenséget átfogó gonosz szellemi hatás, megszűnik a tisztátalan szellemvilágnak a földön lakókra gyakorolt hatása, amelyet Sátán szervezett meg. Nem lesz többé kísértő a földön, legalább szellemi kísértő nem. A búza és konkoly rendkívül tanulságos példázata szerint az 1000 éves uralom kezdetén a földön összeszedik a kelepcéket, vagyis eltüntetik azokat a kísértő alkalmakat, amelyeket Sátán és hívei évezredeken át a társadalmi életben, az egymással való érintkezés alkalmaiban, az állami és jogviszonyokba, művészetbe és a vallásba belehelyeztek, hogy azok a gyanútlanokat megfogják és a gonoszra kényszerítsék. Mert úgy rendezték Sátán hívei ezt az életet, hogy ha valaki a közösen elkövetett gonoszságokra nem vállalkozik, azt kizárják a társadalomból, meggyanúsítják, megbélyegzik, nyugtalan, férhetetlen embernek tekintik, vezető helyre nem bocsátják, stb. Ezek azok a botránkozások, melyekbe a gyanútlanok belebotlanak s melyeket Isten angyalai az új uralkodás elején el fognak távolítani, vagyis befolyásukkal megszüntetnek. A földön megszűnik a sárkány befolyása. Dühödt, vad természete nem fogja az embereket és állatokat tovább elvadítani. Nem fog ordító oroszlánként széjjeljárni, keresve, kit nyeljen el, kit rettenthet, s kényszeríthet, hogy eszköze legyen a rosszra. Nem fogja tovább az embereket hazugságra tanítani, hogy a földet rágalmakkal és gyanúsításokkal töltsék meg. Nem fog Sátánként ellenkezni, minden jó munka elé hívein keresztül akadályit gördíteni, üldözést kelteni. A földön zavartalanul kifejlődhetik a jó.

Sátánnak feneketlen mélységbe vetése tehát a tudatlanság tájékozatlanságába, homályba való taszítása. Ennek a mélységnek lezárása az érintkezés megszüntetése Sátán és hívei között. A mélység lepecsételése Isten akaratának, Isten ítéletének kimondása, mely szerint Sátánnak Krisztus e földi uralkodása alatt mozdulnia nem szabad. Isten határozata ellen angyal nem kelhet föl, sem tiszta, sem tisztátalan. De ha az 1000 éves uralkodás eltelik, Isten akarata megváltozik és Sátánra még szerep vár. Ennek elvégzésével a fenevad és hamis próféta után megy.

Az 1000 éves uralkodás viszonyát megváltoztató másik nagy változás a választottak egyházának fölemelkedése lesz. Erről szólnak a következő versek.

-<>-

Forrás: Csia Lajos – A Jelenések könyve a mai kor tükrében © Csia Lajos
Új Berea Kiadó és Nyomda Kft. Budapest, 2008.
Saját példányból lejegyezve: 298–299. oldal.