Második fejezet
Zakariás 2,1-13
Az előbbiekben azt mondottuk, hogy majd látni fogjuk, mit kell értenünk Isten választott népe alatt ezekben a jövendölésekben. Erre a kérdésre a feleletet éppen a második fejezet második verse adja meg. Mindenekelőtt azt kell belőle megállapítanunk, hogy a prófétának megnyílt szeme előtt az angyalok ide-oda közlekedtek az égben, vagyis úgy tünteti fel a látomás ezt a világot, mint amelynek csak az egyik felét látjuk, a másik
rejtve van előttünk. Az egyik fele a mi látható világunk, a másik az angyalok láthatatlan világa, és hogy ez a másik fél nem jelentéktelenebb, mint amit mi látunk, ebből a látomásból kitűnik. Mert mindennek, ami a láthatóban történik, láthatatlan alapja van. Ezek a láthatatlan, közöttünk járó lények intézik a dolgokat. A próféta szeme előtt egy férfi jelenik meg. Tudjuk, hogy az angyalokat nem szárnyas lényeknek ábrázolja a Biblia – kivéve a kerubokat –, és nem szép fiatal leányoknak, hanem férfiaknak, akik szárnyak nélkül jelennek meg: az erőnek, a vitézségnek és az ellenállhatatlanságnak a benyomását keltik. Tehát nem olyan tündöklő lények, amilyeneknek gondolni szokták őket a képek alapján, melyeket érzelmes emberek festenek, és amelyek a Biblia valóságának egyáltalán nem felelnek meg. Egy férfit lát, egy olyan erős, hatalmas férfit, amilyennel Józsué találkozott akkor, amikor az ígéret földjére lépni készült. A próféta tehát egy férfiembert lát, a kezében mérőzsinórral. Ha mérőzsinór van a kezében, világos, hogy építkezésről van szó, mert megkérdi a próféta, hogy hova megy, mire így hangzik a felelet: megmérni Jeruzsálemet. Milyen Jeruzsálemet akar megmérni? Ha azt akarta volna megmérni, amelyik ott volt a próféta előtt, akkor nem értenénk azt a kifejezést, amelyet később olvasunk, hogy az a Jeruzsálem, amelyet az angyalok meg akarnak mérni, falak nélkül való, amelynek határai szinte beláthatatlanok az embereknek és a barmoknak nagy sokasága miatt, amelyet ez a város magába foglal. Márpedig ez a Jeruzsálem, amelyet akkor építettek, nem falak nélkül való volt. Tudjuk, hogy a lerontott falakat nem sokára azután, pár évtizeddel később Nehémiás építette fel. Annak a Jeruzsálemnek a falai épültek, de az a Jeruzsálem, amelyet az angyal megmérni készült, falak nélkül való volt. Valójában azonban helytelen ez a megállapítás, mert azt mondja az Írás, hogy Isten tűzfal gyanánt veszi körül, s bent a városban megjelenik Isten dicsősége. „Az én dicsőségemet helyezem belé” – ez a helyes fordítás. Tehát a városon kívül és a városon belül is jelen van. Kívül az ellenség felé, mint oltalmazó tűzfal, és bent mint ragyogó, csodálatos dicsőség. És ezt a Jeruzsálemet, amelyet kívül tűzfal vesz körül, ezt a Jeruzsálemet megy megmérni az angyal. Érdekes az az ünnepélyesség, amellyel ez a párbeszéd megtörténik. Az angyal siet, de még visszaszól, hogy megyek megmérni Jeruzsálemet, de azután nem ő leplezi le a történést, mert amint az angyal elhalad, a másik angyal, a kijelentés angyala, aki a prófétával állandóan beszél, szólal meg a próféta mellől és követi azt a férfiút, aki elment a mérőzsinórral. Amit tehát a mérőzsinóros angyal végez, ember nem láthatja: ahhoz angyalszem kell, hogy valaki a munkát megláthassa, fel tudja mérni. Amikor a kijelentés angyala – akivel a Jelenések könyvében is találkozunk – elindul, abból az irányból egy másik angyal is jön, és a két angyal találkozik egymással, és a két beszédből, amelyet jól hall a próféta, kibontakozik a valóság. Tehát egészen világos, hogy nem arról a Jeruzsálemről van szó, amely részben felépülve, részben romba dőlve ott volt a próféta szeme előtt, hanem egy másikról, amely ehelyett vagy ennek a helyébe fog állani, s nem lesznek falai, hanem Isten tűzfal gyanánt veszi körül. A templom magának Jehovának a dicsősége lesz, vagyis Jehova állandóan köztük fog lakni. Íme, így bontakozik ki az a választott nép, amelyikről Zakariás ezeket a látomásokat látja. Nem a testi nép, hanem a testi nép helyébe lépő másik nép; nem a testi Jeruzsálem, hanem egy másik Jeruzsálem, amely a testi, küzdő Jeruzsálem helyébe lép. A próféta tehát világosan látja itt, az Ótestamentum idejében azt, amit az újtestamentumi próféta látott, amikor a jelenések adattak Jánosnak. A két próféta találkozott, és így értjük meg a Jelenések könyvének bizonyos helyeit: az Ótestamentum, pl. Zakariás könyve magyarázza az újat, a Jelenések könyvét.
Tehát Zakariás előre látja azt, amit előre látott Ézsaiás, Ezékiel és részben Jeremiás. Zakariás próféta előre látja, hogy itt változás fog a népben bekövetkezni. Ezt az a vers fejezi ki, hogy Isten újra választja az ő népét. Ha tehát újra választja, ez azt jelenti, hogy közben ejti. Bár odaadta idegen népeknek, pogányoknak, Isten ezt a népet újra ki fogja választani. Ám ez azt is jelenti, hogy másképp fogja kiválasztani. Az újraválasztás azt jelenti, hogy eltolódás lesz. Eszünkbe jut a Róma 11, amely arról beszél, hogy Ábrahám szelíd olajfájából kitörnek ágakat, és új ágakat oltanak belé: a kiválasztott szellemi néphez Isten új ágakat csatol, és a régi úton továbbmenve egy új választott népet fog választani magának, amely szintén a Jeruzsálem nevet viseli. Tehát Zakariás előre látja ezt a csodálatos változást, amely történni fog, és ha valaki azt kérdi, hogy Zakariás olyan világosan látott-e, mint János, aki a jelenéseket kapta Pathmos szigetén; vagy azt kérdi, hogy Zakariás éppen olyan világosan látott-e, mint Pál, amikor a Róma-beliek nagy részben zsidókból álló gyülekezetébe írt, akkor erre a kérdésre azt kell felelnünk, hogy korántsem. Ez előtt a próféta előtt nem bontakozott még ki a jövő olyan világosan, mint ahogy a Jelenések könyvének írója látott. Azt kell mondanunk, hogy az a Szellem, amely Zakariás szeme előtt elvitte ezeket a képeket és kibontotta ezeket a csodálatos látomásokat, az a Szellem még most kevesebbet mutatott, mint amit később mutat János vagy Pál által. Mint ahogy valaki mondta: a próféta tusakodik az emberi kifejezésekkel, nem állnak rendelkezésére azok a szavak, kifejezések, amelyek később Jánosnak vagy Pálnak rendelkezésére állottak akkor, amikor Isten országának titkai kinyilatkoztak. De azért a jövőbe belelátott, és ha láthatatlan módon is, mégis világosan ott állott a próféta előtt, hogy egy másik Jeruzsálem fog következni, és Isten újra fogja választani népét, nem úgy, ahogy az előzőt választotta. Tehát ha megsejtette is a jövőt, nem látott világosan. Mi, akiknek kezünkben van az Újtestamentum, látjuk, hogy Zakariás mit látott, és ez csak annak a számára bevehetetlen, aki úgy véli, hogy Zakariás maga gondolta ki, amit leírt. A mi kezünkben ott van a Római levél, a Jelenések könyve és az egész Újtestamentum. Mi a dolgoknak egy részét beteljesedve látjuk, Jeruzsálem új kiválasztása megtörtént. Az új Jeruzsálem választása történeti tény. Ennek az új Jeruzsálemnek nincsenek határai, Isten mégis tűzfallal veszi körül, úgyhogy az ő népéhez nem férhet az ellenség, csak akkor, ha Isten megengedi, hogy próbára tétessék. Isten szeretettel őrzi ezt az új Jeruzsálemet, amelyben ott világít Istennek a dicsősége templom gyanánt. Mert Templom az, külső, látható templomfalak nélkül, az Igében, övéinek hozzá való hűségében, odaadottságában, megtértségében, Istennek adott voltában; ott ragyog az Ige fényében, a kijelentésben, az Istenért szenvedő mártírok bizonyságtételében és hősi énekében akkor, amikor meghalni mennek a cirkuszba és szenvednek a máglyán, a francia vagy a nápolyi gályán. Amikor megjelenik a szenvedésben az a dicsőség, amelyet Isten belehelyezett az egyházba, megépítik az Új Jeruzsálemet, amelynek nincsenek falai, amely sokkal-sokkal nagyobb, mint a régi Jeruzsálem volt, és amelyben ott lakik Istennek a dicsősége.
Még egy módon meg fog ez a prófécia valósulni: amikor az egyház elragadtatik, amikor a földön tényleg ott lesz egy új Jeruzsálem, amikor Isten békét teremt a világban, és ennek fő alkotói Izrael testi fiai lesznek. Ott lesz Isten dicsősége a testi nép között, és Isten tűzfallal veszi körül őket, és Isten uralkodni fog ezen a földön látható alakban. Zakariás előre látott, sejtett dolgokat, amelyek előtte nem bontakoztak ki, de mi az Újtestamentum alapján ma beteljesülését látjuk.
„Fussatok ki én népem belőle!” – az eredeti szövegben nem az a szó van, hogy „jaj, jaj”, hanem az, hogy „huj-huj” – harci kiáltás, amivel a régi kunok indultak csatába. Ez a szó harci riadó, amikor futni kell, nem gyáván, hanem győzelemittasan, mert Isten vezérel minket. Fusson ki az északi országból az ő népe: milyen jelentőségteljes ez a szó! Az északi országból – itt gondol Gógra és Magógra, ami északon foglal helyet. Az északi ország földjéről fusson ki az ő népe, mert Babilon arra van kijelölve, hogy elpusztuljon, mert Babilont el fogja érni Isten büntetése. Ez akkor már jelentéktelen kis városka volt, pár évszázad múlva egy fala sem emelkedett ki a sivatag porából, elfedte a homok, úgy, hogy az emberek azt sem tudták, hol feküdt Babilon. Ezt a Babikont végérvényesen félretette az idegen uralkodó hatalom. Ennek a szónak jelentése azt mutatja, hogy itt szellemi jelentősége van: innen kerül be a Jelenések könyvébe ez a szellemi jelentőségű szó. Babilon és az északi ország azt jelenti, hogy egy föld, amelyet a próféta nem ismer, amely messze, a távoli jövőben fog megnyilvánulni, amely Istennek a népét fogságban tartja – Isten népét, amelyhez hozzátartozik a megtért hívő pogány és a megtért hívő Izrael –, tehát egy olyan ország, amely Istennek népét támadja és fogságban tartja, egyszer meg fogja kapni Istennek a büntetését, és mielőtt ez a büntetés lecsap, a népnek futni kell ebből az országból. Hogy Zakariás jövendölése beteljesült, ahhoz olvassunk el a Jelenések könyvéből egy szakaszt.
A Jel. 11,7-9-ben olvashatunk arról az ellenséges városról, amelyben Istennek a népe szenvedni fog. A 18,4-ben Babilonról van szó. Így teljesül be Zakariás próféta jövendölése. Vagyis, ha a prófétákat meg akarjuk érteni, akkor azokból a határokból, amelyet az akkori testi Izrael és a próféták vontak, ki kell jönnünk egy másik látóhatárba, egy másik, távolabbi látókörbe, és ebben a magasabb, szellemi látókörben lehet csak a prófétát megértenünk. Ez nagyon fontos, ha a későbbi jövendölését meg akarjuk érteni. A Zakariás könyvében a két Jeruzsálem közötti különbség áll előttünk: az a Jeruzsálem, amelyben Zakariás élt és az, amelyet az angyal meg akart mérni. Ebből láthatjuk azt, hogy az Istennek tettei megváltoztatják a történelemnek és a földnek a képét, valamint azt, hogyan tolódnak lassan széjjel a határok; hogy a külső, testi vonalról hogyan jut át a próféta a magasabb, szellemi vonalra, és anélkül, hogy a próféta világosan látná a különbséget, hogyan emelkedik a jövendölés egy magasabb körbe, mint amiben az ember él: a láthatóból hogyan lépünk a láthatatlanba. Tehát akkor, amikor a mi látókörünk egy földi és korlátolt, körülhatárolt birodalomba köt bennünket, ugyanakkor az angyalok egy másik birodalomban működnek és dolgoznak. Ez a másik birodalom Jeruzsálem – bár a messze jövőé még –, annyira valóságos Zakariás korában, hogy az angyal elmehet és megnézheti ezt a Jeruzsálemet. Istennek tervei, ígéretei olyan valóságok, hogy bár a messze jövőhöz tartoznak, az angyalvilág látja őket, és úgy számol velük, mint a valósággal. Mintha mi azt mondanánk, hogy nem látásban élünk, hanem hitben: mi azzal számolunk, amit hiszünk és nem látunk. Isten azt ígérte – s ez az igazság, a valóság, és nem az, amit a fülünkbe kiált ez a világ. Így mér meg az angyal egy várost, amely még nem volt ott, de olyan valóságos, hogy el lehet menni és egy mérőzsinórral meg lehet mérni ezt a várost. Mikor Isten ilyen ígérettel, dicsőséggel közeledik az emberhez és meglebbenti a fátylat, akkor egyszer csak azt mondja a figyelmeztető angyal: „pszt, csend legyen!” A test hallgasson el akkor, amikor a szellem beszél. Csitt! Hallgasson el a test, hallgasson el az ember, most Isten felkelt a maga rejtekéből és cselekedni fog. Most hallgass el, ember, várd azt, amit Isten cselekszik. Csitt! Ne szóljon az ember, hallgasson minden indulat, ami bennünk van, az ember minden vágyakozásával, hitetlenségével, mert Isten felkelt, hogy cselekedjék. Milyen csodálatos, amit a próféta átélt és látott! Csitt! Csend legyen! Hallgasson el minden, mert eljön az Isten és cselekedni fog!
-<>-
Forrás: Csia Lajos – Zakariás könyvének magyarázata © Csia Lajos
Új Berea Kiadó és Nyomda Kft. Budapest, 2008
Saját példányból lejegyezve: 18–21. oldal
