A Jelenések könyve a mai kor tökrében - 17. Rész

Ötödik látomás: Az antikrisztusi birodalom ítélete

Folytatás

 Az ötödik csésze tartalma

„Az ötödik a fenevad trónjára öntötte kis csészéjét, úgyhogy annak királysága elsötétedett. A nyelvüket harapdálták kínjukban, 11 a mennyeknek Istenét káromolták kínjaik és fekélyek miatt, de nem tértek új felismerésre és nem hagyták el tetteiket.” (Jel. 16,10-11)

Úgy látszik, mintha a negyedik trombitaszó csapása az ötödik csésze csapásában ismétlődne meg. De ez csak látszat, mert a negyedik trombitaszó világosan megnevezi az égitesteket, amelyeket a csapás érintett, s a csapás hatását a nappalon és az éjszakán, úgyhogy kétségtelen a csapás fizikai jellege. Ellenben az ötödik csésze tartalma a fenevad trónjára hull, ami ez esetben nem lehet fizikai szék, mert igen különös volna, ha a támadó sötétség éppen csak a székét borítaná be árnnyal. Egészen más a dolog értelme, ha a fenevad trónját éppen úgy képes jelentésnek vesszük, mint Isten mennyei trónusát. Ha Isten trónját angyalai, kerubok alkotják, akkor a fenevad trónját legfőbb miniszterei, tanácsosai, papjai, hadvezérei, tudósai, művészei képezik, szóval az az értelmi kör, mely a fenevad új világrendjét kigondolja, vagy sugallatként kapja, és annak véghezvitelét irányítja. Erre az értelmi körre hullott az ötödik csésze tartalma. Mivel pedig elképzelhetetlen, hogy az egész világbirodalomban csak ezek az emberek járnának sötétségben, a többire pedig vígan sütne tovább a fizikai nap. Tehát nem fizikai csapásról, nem fizikai sötétségről van szó, említettem több ízben is, hogy a csapássorozatokban az első négy mindig fizikai természetű, az utolsó három első megjelenésében szellemi természetű; ez pedig az ötödik csapás, tehát a szellemi csapások közül való. Értelmi sötétséget, és erkölcsi sötétséget fog Isten a fenevad főembereire borítani.

Értelmi sötétség alatt az elme elborulását értjük; nem az értelem munkájának megszűnését, hanem annak eltévelyedését, tébolyt, tudathasadást. Ilyen esetekben a beteg értelme tovább dolgozik, csak a gondolkozót hamis utakra vezeti. Az antikrisztusi tábor tovább termeli az okosnak látszó terveket, de ítélő, mérlegelő képességük hamis lesz, rosszul számítanak, magukat túlbecsülik, az ellenfelet kevésre, erejükben elbizakodnak, az akadályokat nem értékelik, hamis reménységgel áltatják magukat. Vakon menni előre álomvilágban, ez az értelem homálya. Az erkölcsi homály alatt az érzékek elvesztését kell értenünk. Közösség ebben a teremtésben csak az erkölcsi alapon élhet meg; dicsérni kell a szorgalmat, áldozatkészséget, vitézséget, bátorságot. A fenevad és bizalmasai ezeket az erényeket meg fogják vetni, maguk nem fogják gyakorolni, de másoktól maguk iránt meg fogják követelni, azért a legtüzesebb agitátorok lesznek. Egyszerre elhomályosul erkölcsi látásuk, mely némely elmebetegnél figyelhető meg, vagy az alkohol mámorában el fogják árulni gondolataikat, magasztalni fogják az erkölcsileg aljasakat, az ifjúságot arra tanítják, hogy indulataikat ne fékezzék, a nők szemérmét elveszik. Jól tudjuk, hogy az értelmi erkölcsi látást még az istentelen emberekben is Isten bennük lévő lehelete tartja fenn, amikor Isten ezt a leheletet visszavonja, beáll az elsötétülés. Jó tudnunk, hogy Isten annyira jó teremtményeihez, hogy még akkor is nyújtja nekik az értelmi és erkölcsi erőket, amikor ezek ellene lázadnak, amikor ezeket az erőket ellen használják fel. Istennek éppen ez a hűsége kelti ezekben a teremtményekben azt a látszatot, hogy ezek az Istentől ajándékozott erők az övék, s azok őket dicsőítik. Egyszer azonban eljön egy határ, amelyen túl Isten nem hajlandó az embereknek az életleheletet adni. Amikor a fenevad és tanácsosai az emberiség teljes megrontására, leigázására és önző kihasználására az utolsó intézkedéseket meg akarják tenni, Isten elveszi tőlük az értelem és erkölcsi látás világosságát s azok egyszerre a maguk igazi mivoltában tűnnek fel: őrülteknek és aljasoknak. Ez lesz az ötödik csésze tartalma.

Ennek az elsőtétülésnek sajátos hatása lesz a fenevad birodalmára. Vak intézkedések történnek majd, amelyek képtelensége és esztelensége mindenkinek látható lesz, akit a csapás nem ért. Erkölcsi felbomlás fogja a birodalom lakosságát munkára alkalmatlanná tenni. A birodalom szekere feldűlni készül, s akik benne ülnek gondtalanul, nem látják majd a veszélyt. De még nagyobb lesz a gyűlölet, az emberek egymást fogják rontani, még nagyobb lesz az éhség, mert a kötelességteljesítés abbamarad, még nagyobb lesz a betegségek ereje, mert féktelenebb lesz az élet, eltűnik a lelkiismeretesség, megszűnik a felebaráti segítség és szaporodnak a betegségek okozói. Az emberek kínja növekszik. A csapások tartanak vagy felújulnak (fekélyek), minden együtt és folyton zúdul az emberiségre. Az emberek mégsem a fenevadat fogják okolni, hanem a mennyei Istent, aki ezt eltűri. Nem veszik észre, nem akarják meglátni, hogy a bajok vétkeiknek következményei, mert jólesik nekik vétkezni. A fenevadnak és minisztereinek elerkölcstelenedése nem fogja őket kiábrándítani, ellenkezőleg, így még szívesebben látják őket. Ünnepelni fogják a szabadságot, amelyben minden aljasság szabad, nem fognak megtérni gonosz cselekedeteikből, amikor kínjaik fokozódnak, még inkább káromolni fogják a menny Istenét.

A hatodik csésze tartalma

„A hatodik a nagy Eufrátesz folyamra öntötte ki csészéjét, úgyhogy annak vize kiszáradt, hogy a napkeleti királyok útja elkészüljön. 13 Ekkor láttam, hogy a sárkány szájából és a hamis próféta szájából három tisztátalan szellem jött elő, melyek olyanok voltak, mint a békák. 14 Ördögi szellemeknek csodajeleket tevő szellemei ezek, akik szétmennek az egész lakott föld királyaihoz, hogy összegyűjtsék őket a mindeneken uralkodó Isten nagy napjának ütközetére. 15 Lásd! Tolvajként megyek el. Boldog, aki ébren lesz, és megőrzi ruháit, hogy mezítelenül ne járjon, és meg ne lássák torz alakját. 16 S összegyűjtötte őket a héberül Harmagedónnak nevezett helyre.” (Jel. 16,12-16)

Ha az első csapás nem fizikai természetű, hanem a fenevad trónját képes értelemben kell vennünk, az utolsó világuralkodó birodalmaira magyarázzuk, úgy annyira értelmetlen dolog volna a hatodik csészének az Eufrátesz folyamra való kitöltését egyenes értelemben vennünk, azt képzelnünk, éppen csak a folyam áll útjában az úgynevezett napkeleti királyoknak. Az Eufrátesz szó kétszer fordul elő a Jelenések könyvében. Második előfordulásának, 9,14 magyarázatakor már láttuk, hogy a partján felépített Babilon városa helyett áll, mely város az első világbirodalom kiindulópontja, majd székhelye volt. Dániel világbirodalmai a második babiloni birodalommal veszik kezdetüket: így Babilon, Eufrátesz a világ birodalma s a világbirodalmi eszme megtestesítője. Péter, kora világbirodalmának székhelyét, Rómát, Babilonnak nevezi, 1 Pét. 5,13. A Jelenések könyvében a Babilon szó hatszor található és mindannyiszor az utolsó világbirodalmat jelenti, éspedig az utolsó napokba fennálló világbirodalmat, mint konkrétumot. A világbirodalmi eszmék, mint fejlődő s történelmen átfolyó absztrakt fogalmak allegorikus neve: Eufrátesz. Mostani helyünkön is az Eufrátesz szó a világbirodalommal összekapcsolt gondolatkört, eszmekört jelentik, a kiszáradása képesen azt fejezi ki, hogy ez az eszme valahogy vérszegénnyé lett, elszáradt, vele foglalkozó emberi gondolatok kiapadtak. Ez a csapás szorosan összefügg az előző csapással, míg az a világbirodalom vezérkarának értelmi s erkölcsi elhomályosodását jövendölte meg, a hatodik csésze a világbirodalmi törekvések politikai vonalának elsorvadását jósolja.

Ha ez a magyarázat helyes, azt mondanánk, hogy az ötödik, s hatodik csapás tulajdonképpen ugyanannak az egy csapásnak két különböző képpel való ábrázolása. Ez azonban nincs így. Az ötödik csésze az utolsó világbirodalom vezetőit fosztja meg józan látásától és ítéletétől; a hatodik csésze ellenben egy eszmekör kiapadását jövendöli, mely nem egy korhoz van kötve, hanem az emberi történelem majdnem egész idején át fejlődött és nagyobbodott.. Igaz, hogy ennek az eszmekörnek a kiapadása össze fog esni az utolsó birodalom főtanácsának értelmi és értékelő tehetségbeli kimerülésével, mégsem lehet mondani, hogy ennek, vagy legalább csak ennek lesz a következménye. Amellett az eszmekör kiapadása a hatodik csapásban csak előzménye és feltétele egy másik csapásnak, mely a csapás főtartalma, s ez a napkeleti királyok előretörése. A hatodik csésze tehát egészen más csapást fog a földre zúdítani, mint az ötödik csésze.

Mint mondottam, a világbirodalom eszméje majdnem az egész emberi történelmen áthalad és csak egy másik eszmének az emberi történelembe való behatolása által szenvedett halálos sebet, amely azonban időközben meggyógyult. Ha világbirodalom nem is volt az özönvíz előtt, mert Nimród az özönvíz után alapította az első babiloni birodalmat, Kain városalapítása, melynek oka a félelem volt, az istentelenség kényszere, melyet embertársain, kiváltképpen az istenfélőkön fejtett ki, hozzátartozott annak a gondolatnak a megszületéséhez, előkészítéséhez és részben való megvalósításához, hogy az embereknek egy emberi vezetés alá való kényszerítésével az ember védekezhetik egy sejtett, de sohasem tisztázott veszedelem ellen. Hogy ennek a védekezésnek a hiúság kérdése, a hatalomvágy, az uralkodás vágya mindenkor hozzátette a maga igényeit, az kétségtelen. A Bábel tornya építésénél ez a gondolatkör már egészen kialakultnak volt tekinthető, ennek részei voltak először az emberiségnek egy birodalomba való összetartása, másodszor hírnévszerzés, harmadszor az éggel való vetélkedés. Ha a keresztyén egyház fejlődésének két évezredén át a világbirodalmi gondolat vissza is volt szorítva, az teljesen félre nem szorult, sőt éppen a külső keresztyén egyház fejlődésének egyik fontos faktora volt. Nagy Károly a római püspökség kifejlődése, pápaság és német-római császárság vetélkedése, felekezeti türelmetlenség, a zsinati dogmák erőszakos rákényszerítése az egyházra, felekezetek versengése a hatalomért, egyházi irányzatok és személyek vetélkedése a kölcsönös szolgálat helyett, az egyház és az állam versengése, stb. A keresztyén egyháznak az a része, melyet csak érintett, de át nem alakított a Bárány-gondolat, mindig kacérkodott a világbirodalom gondolatával és kívánta annak megvalósítását. A keresztyénség félretolásával ennek az eszmekörnek nem kellett újra kifejlődnie; mint lefojtott kívánság tört elő. Mikor aztán semmi korlátja nem lesz többé, hanem szabadon megvalósulhat, tehát teljes kifejlődése korában egyszer el fog sorvadni, üressé válik, kiszárad, mint egy folyónak a vize. Hogy kell ezt érteni?

Ha a világbirodalmi gondolat tartalmának azt a három alkotórészét nézzük, amely Bábel tornya építésekor kifejezetten megjelent, mindháromról be kell látnunk, hogy azok a kifejlődés, vagy megvalósulás pillanatában üresekké fognak válni. 1.) Mennél inkább megvalósul az egyházbirodalom eszméje, annál ingatagabb lesz annak az alapja; az ember nem tud abba belenyugodni, hogy embertársa fölébe kerekedjék, elnyomja s mennél nagyobb s kiterjedtebb lesz az elnyomás, annál nagyobb és általánosabb lesz az elégületlenség. Jól látta Nabukodonozor, az utolsó világbirodalom vas és cserép összetétele lett... 2.) A hit vagy dicsőség a fenevad birodalmának egyik fő törekvése lesz, s ez két irányban fog megnyilvánulni: Isten hírnevét meg fogják rontani és a fenevadat isteni tiszteletben részesítik. Mikor azonban a fenevadnak a hozzá fűzött reményeket be kell váltania, s e helyett tehetetlenségét árulja el, egész uralkodása az ellenfél gyalázatával telik el és a közös boldogság felépítése elmarad. Ez az erőszakkal szerzett hírnév és közbecsülés szét fog olvadni; a kikényszerített magasztalások üresek lesznek, mert hazugok lesznek. 3.) Az éggel való vetélkedésben a fenevad alul fog maradni. Sikerülni fog neki az ég Istenét meggyűlöltetni, de nem sikerül semmiféle csapást elhárítania, melyet az ég küld a lázadó emberiségre. Az ég sértetlen és hatalmas marad, amikor a fenevad már kimerül és tehetetlennek bizonyul. Ez a hármas kudarc előbb nem következik be, mint ahogy az antikrisztusi világbirodalom teljesen ki nem fejlődik. Ezért kell Istennek megengednie, hogy ez megtörténjék. Az ember sohasem hinné el a valóságot, ha saját szemével nem látja azt. Amikor a világbirodalom gondolatának ez a belső hazugsága kiderül, s az egész eszmekör üressé válik, vagyis amikor az Eufrátesz folyamvize kiszárad, akkor készül el a napkeleti királyok útja.

De kik ezek a napkeleti királyok? Izrael és Juda országának első hódítói, mind keletről jöttek. Velük azonban a még keletibb megjelölés új hódítók feltűnését jelentheti, kikre a történelemben eladdig nem került sor. Azt mondhatnánk, hogy a megvalósulás meg fogja adni a kérdésre a feleletet. Ám valamennyire a történelem máris megadta a feleletet, a jövendölés megvalósulása épülni látszik. Az évezredeken át csendben várakozó népek mozogni kezdenek, s a figyelem mind erősebben rájuk irányul. Láttuk, hogy a hamis próféta a keresztyén egyházból áll az Antikrisztus mellét, szarva olyan, mint a Bárányé, a fenevad tehát a keresztyén kultúra és a civilizáció helyén építi fel birodalmát, és annak erejét szívja ki. Lehet, hogy a keresztyén országok hegemóniáját a többi országokban örökölni fogja. Ekkor ellenfele és uralmának veszélyeztetői az ún. keleti királyok közül kerülnek ki. Amint uralkodása felfelé ível, ezek a királyok hódolói lesznek, amikor belső gyengülése kitűnik, vagyis az Eufrátesz folyam vize kiszárad, elkészül a napkeleti királyok támadásának útja, azaz megnyílik a lehetősége. Ezek a királyok éppen olyan istentelenek lesznek, mint a fenevad maga. Nem látszik kizártnak, hogy amikor ellene támadnak, az utolsó világuralkodó mesterugrással békét köt velük, megnyeri őket és közösen fordulnak egy harmadik ellen. Ebben a kibékítésben egy titokzatos szellemi hatalom is segítheti a fenevadat, ki földi megtestesülését könnyen nem ejti el: a sárkány.

Ezt a sátáni megsegítést a látomás így írja le: Ekkor láttam, hogy a sárkány szájából, a fenevad szájából és a hamis próféta szájából három tisztátalan szellem jött ki, olyanok, mintha békák lettek volna. Ezek tudniillik ördöngösök szellemei, melyek jeleket tesznek. Az egész földkerekség királyaira mennek szét... hogy harcra összegyűjtsék őket. Ez a jóslat először is azt tényt állapítja meg, hogy amikor a fenevad tudománya és képessége fölmondja a szolgálatot, a sátán túlvilági beavatkozással segítségére fog jönni. Másodszor ez a segítés abban fog állni, hogy a földkerekség királyait ördöngösökké fogja tenni, azaz megszállottakká, s ebben a megszállottságban őket befolyásolja, hogy olyan harcra gyülekezzenek, amilyen a Sátán céljának felel meg. Harmadszor a spiritiszta befolyás ugyanaz lesz, amely korábban a fenevadon is, a hamis prófétán is érvényesült, mert az ezeket megszálló szellemek is részt vesznek a szellemi hadműveletben.

Ez a mondat: Ezek tudniillik ördöngösöknek szellemei, melyek jeleket tesznek, az eredetiben így hangzik: eisin gar pneümata daimonion poiunta sémeia. A daimonion szó nem démont, ördögöt jelent, mert annak a daimon a görög megfelelője, hanem démoni (ördögi) hatás alatt levő szellemet jelent, halottak szellemeit, esetleg alsórendű angyalokat, kik a démonvilág uralma és befolyása alatt állnak, kik a spiritiszta üléseken a médiumban azok lelki erejével rendesen megjelennek. Ez a bibliai hely világosan elárulja, hogy a Antikrisztus is, a hamis próféta is megszállottá lesz, s bennük (médiumitás útján) megnyilatkozó sötét szellemi erővel hajtják végre a rájuk bízottakat. Mikor aztán a fenevad ereje kifogyóban lesz (minden médium egyszer kimerül), az ő szellemi töltésük átmegy az először ellenük felvonuló, majd velük egyesülő királyokba, kik valószínűleg azonosak az egész földkerekség királyaival; így az egész Isten ellen lázadó emberiséget ugyanaz a tisztátalan szellemvilág fogja megtölteni és vezetni. Hogy ezeket a megszálló szellemeket János béka alakúaknak látja, az egyrészt alacsonyságukat, másrészt utálatosságukat mutatja. Sátán csak Istentől megengedett alakokban jelenhetik meg, s ez az engedelem a paradicsomban sem ment feljebb a kígyó alakjánál. A jelek sem lesznek magasabbak, mint amire a spiritizmus képes. Bár az utolsó napokban ez a képesség lehet, hogy valamennyire fokozódik. Az egésznek összegzése ez: az Antikrisztus napjaiban a spiritiszta mozgalom a legmagasabb fokát éri el, eljön az idő, amikor a világpolitikát a spiritiszta üléseken döntik el. Az emberiség kifárad, minden túlvilági isteni segítség nélkül, fáradtan fognak azután nyúlni, ami szívesen ajánlkozik, a sötét szellemvilág felé, mint ezt hasonló körülmények között Saul király tette. S az utolsó napok politikusainak vége ugyanaz lesz, mint ami Saul királyé volt: harcra gyűlnek, amelyben életüket fogják veszíteni

Az a harc, melyre a békaszellemek a földkerekség összes királyait össze fogják gyűjteni, a mindent tartó Isten nagy napjának harca lesz. Ez azt jelenti, hogy a Fenevad-Antikrisztus elmezavarában, mely az ötödik csészéből hullott rá, azt fogja képzelni, hogy a mennybéli Isten ellen viselhet harcot. A menny gyűlölt Istenét, aki csapásaival tönkretette az emberi életet és a Fenevad birodalmának felépítését megakadályozta, a békaszellemek sugallatai szerint minden nép és minden király közös ellenségének tüntetik fel és azok közös szándékkal ellene fordítják seregeiket. A seregeket magukat is démoni szellemek szállják meg. Akiben még lesz istenfélelem, távol marad ettől a harctól. Nemcsak vezetője és szervezője a hamis próféta, nemcsak a királyok és seregeik, hanem a Sátán és démonai is vakok lesznek és vesztükbe rohannak. Azt hiszik, hogy az a harc az ő harcuk lesz. Pedig ez a harc a Mindenttartó Isten nagy napjának harca lesz! A Mindenttartó Istené, aki ezt a elvakult sereget is kézben fogja tartani annyira, hogy a napot is előre ő maga jelölte ki, melyen a világ erre a merénylete elkészül. Akarta, hogy minden szív szándéka napvilágra jöjjön és ezért engedte meg, hogy ez az esztelenség valósággá váljék. A hadjáratnak földi célpontja is lesz. Ez a földi célpont nem tűnik ki világosan a jövendölésből. Némelyek szerint Jeruzsálem lesz a cél, hol megtérő zsidó hívők gyülekeznek, s hová a visszatérő Krisztust várják, s hová a keresztyén világ figyelme akkor fordulni fog. Vagy talán egy új, mindennek véget vető keresztyénüldözésre kell gondolnunk. Vagy félelem, egy közeli veszedelem érzete vaktában gyűjteti össze a seregeket, s várni fogják a bizonytalan helyről jövő támadást. Ezek az emberek nem lesznek már egészséges és józanul számítani tudó lények, hanem megszállottak, ördöngösök, vágóhídra szánt állatok.

Az bizonyos, hogy ez a sereg nem Jézust fogja várni. Hogy ez a várakozás agyrém, hogy a Názáreti eszelős és világi életre, a föld kormányzására alkalmatlan fantaszta ki csak a gyengéknek és az életre hasonlóképpen alkalmatlanoknak való vezérnek: annyiszor elmondott és elcsépelt közhely lesz, hogy komolyan szégyen lesz majd vele foglalkozni. Mégis valami kényelmetlen érzés, valami bizonytalanság lesz úrrá az istenteleneken. Nem Jézust fogják várni és mégis Jézus fog megjelenni. Már a 6,16-17, tárgyalásánál láttuk ezt a félelmet, amely az embereken úrrá lesz. A félelem azonban nem fogja mérsékelni a terrort, sőt növeli azt. A keresztyénektől már mást vár az Úr, minthogy virrasztva várják a szabadítást, szívüket ne engedjék megfélemlíteni, hanem minden igyekezetük azon legyen, hogy ruhájukat megőrizzék, azaz Isten bocsánatához és megőrző kegyelméhez ragaszkodjanak. Az általános önteltség, az embermagasztalás és elbizakodottság közepette nekik arra kell állandóan ügyelniök, hogy mezítelenül ne járjanak és mezítelenségük szégyenét ne mutogassák. Vajon mit jelent mezítelenül járni és miért szégyenletes és miért rút az ember mezítelensége? Világos, hogy nem testi mezítelenségről van szó, hanem a testi mezítelenség csak kép, mely egy belső, lelki mezítelenséget példáz. Ha a ruha, a fehér ruha, amely mezítelenségünket eltakarja, Isten igazságossága, amely részben a bűnbocsánatból, részben Isten szent Szellemének bennünk végzett munkájából tevődik össze, akkor a mezítelenség abban áll, hogy vétkeinkre bocsánatot nem keresünk és azt képzeljük, hogy a magunk erején is kielégítő életet élhetünk. Mezítelenségünk rút volta akkor látszik ki, ha az emberek minket látnak és nem a bűnbocsátó Istent, kiben bizodalmunk van, és nem a Szellem újonnan szülő munkáját, ki a mi bölcsességünket és jóságunkat, azaz ó-emberünket félreszorítva maga végzi bennünk azt, amit mi rosszul csináltunk, vagy elvégezni egyáltalán nem tudunk. Hiszen ez lesz az utolsó napok nagy bizonyságtétele is, ami minden időben is volt, hogy a Keresztyének Jézusra fognak rámutatni, mint Megváltójukra, igazságosságukra, s azt vallják, amit Páli vallott: Én nem élek többé, Krisztus él bennem! És éppen ez lesz az, amit a világ mindig gyűlölt, s az utolsó napokban legjobban gyűlölni fog, hogy ne az ember maga legyen csodálandó, az imádásra méltó. A keresztyének virrasztása tehát abban fog állni, hogy fehér ruhájukra állandóan őrködnek, vagyis arra, hogy ne magukban keressék a tisztaságot, az erőt, az életet, abban fog állni, hogy szövétnekük meg lesz gyújtva, vagyis állandóan az ige fényére figyelnek és derekuk fel lesz övezve, azaz állandóan Krisztust várják. Hozzá akarva menni, s tudják, hogy ez a világ nekik semmit sem adhat, ami nem szemét, hanem igazi kincs volna. A világ és az egyház között ez a különböző látás sohasem volt oly végletes, mint ebben az utolsó időben lesz.

Mint refrén tér vissza a mondat: És összegyűjtötte őket arra a helyre, amelyet héberül Harmagedonnak neveznek. Harmagedon magyarul Megiddó hegyét jelenti, a Kármelt. A Kármeltől keletre elterülő Jezréel síksága évezredeken át sokszoros csatahely volt. Itt esett el a zsidók hű királya, Jósiás is. Harmagedon megint olyan kép, mint az Eufrátesz, vagy Egyiptom, vagy Sion, vagy akár a szent város; egyszerűen csatahelyet jelent, hogy itt lesz az utolsó nagy csata helye is, vagy csak egy még ismeretlen csatahelyet példáz, annak eldöntését a beteljesülésre hagyhatjuk. Itt az fontos, hogy bár az istentelenek vezérei azt gondolták, hogy ők választották ki azt a csatateret, az, aki összegyűjtötte őket, az a titokzatos Isten lesz, akiről ez a 16. vers olyan rejtélyesen beszél. Az istentelenek játékszerek lesznek az Isten kezében. Akaratuk ellenére, tudtuk nélkül úgy vezeti őket, hogy az ő akaratát hajtják végre. A végképp megátalkodottakat, a békíthetetlen lázadókat, a vakmerő istenkáromlókat egy seregbe fogja összegyűjteni, összevezérli és a többi embertől elválasztja az Isten és amikor erejüket érezve együtt lesznek, amikor azt gondolják, hogy a fenevad erejével senki sem veheti fel a harcot: akkor fog rájuk sújtani az isteni büntetés. Ezek az utolsó napok már, ami még hátra van, csak a végső csapás, mely az isteni törvény ellen lázadókat, az anomos-t lesújtja.

A könyörülő Isten azonban a végső tett előtt még egyszer megingatni próbálja őket, az istentelenek önbizalmát, s erre eszköz a hetedik csésze tartalma.

A hetedik csésze tartalma

„A hetedik a levegőre öntötte ki csészéjét. Ekkor a templomból a tróntól hatalmas szózat tört elő: „Meglett!” 18 S erre villámlások, szózatok és mennydörgések támadtak, és nagy rengés keletkezett, amilyen nem támadt, mióta ember lett a földön, nem támadt soha ekkora nagy rengés. 19 Erre a nagy város három részre szakadt, és a nemzetek városai leomlottak. Az Isten előtt megemlékeztek a nagy városról, és az Isten haragos indulatának borával telt poharat adtak neki. 20 Erre minden sziget eltűnt, s a hegyekre nem találtak rá többé. 21 Tálentomnyi jegekből álló nagy eső zuhogott az égből az emberekre. A jégeső csapása miatt az emberek káromolták az Istent, mert igen nagy volt a csapás.” (Jel. 16,17-21)

Mivel ingathatná meg jobban a Teremtő az ember bizalmát, mint azzal, ha egyszer csak elkezd alatta mozogni a föld. Láttuk, hogy minden csapássorozat ezzel a fenyítéssel végződött, hogy a 6. pecsét leszakításakor az égből kiinduló rezgés rázta meg az egész mindenséget, s végül az emberi kedélyeket is, úgyhogy az emberek nagyjai és kicsinyjei egyaránt a sziklák és barlangok rejtekét keresték, s inkább a halált választották, minthogy a Bárány kezébe essenek. Akkor még csak annyi eredménye lett a rezgésnek, hogy minden sziget és hegy elmozdult. A 7. csésze kitöltésekor a szigetek elfutottak és a hegyek nem voltak találhatók. A 7. trombitaszóra szintén rengés támadt, s ennek következtében a mennyben meginog a Sátán helyzete, s onnan mint hazugot alávetik a földre: annak további következményei a földi viszonyok átalakulása, eltolódása, az Antikrisztus birodalmának hirtelen kifejlődése. A 7. csésze tartalmaképpen ennek a birodalomnak vége jön el, a Sátán helyzete a földön is meginog s befolyásával együtt összeomlik mindaz, amit a földön a sátáni szellem alkotott, nagy Babilon és a fenevad birodalma, benne a hamis próféta alkotásaival.

Hogy a csésze tartalmát az agyal a levegőbe öntötte, annak az a jelentősége, hogy a csapás egy része a levegőben megy végbe, a kőeső, továbbá az egész csapás eredete a föld felett a csillagok világában keresendő, onnan indul ki a rengés és a meteorkő. Ám még egy jelentősége is van ennek a helymegjelölésnek. AZ Ef. 2,2 a Sátánt a levegőbeli fennhatóság fejedelmének nevezi, s ez alatt valószínűleg az értendő, hogy a tisztátalan szellemvilág is felülről befolyásolja az embert, továbbá szellemi valójuknál fogva a levegőbeli elhelyeződés az anyag törvényei alól való mentességet, a könnyű és szabad szellem-mozgást érzékelteti. Tudjuk, hogy a feneketlen mélység kútjából előtörő sáska-szellemek a levegőt fogják először megtölteni, s onnan szállnak majd az eberekre. Azt is tudjuk 1 Tessz. 4,17-ből, hogy a győzelmes gyülekezet a levegőbe ragadtatik az Úr elé, s ott találkozik vele, s ott az addig onnan uralkodó tisztátalan szellemi fennhatóság helyét foglalja el. Mialatt a tisztátalan szellemvilág az Antikrisztus országának vezetőit és polgárait befolyásolja, a velök érintkező emberek előtt úgy tűnnek fel, mint égi hatalom, pedig csak levegőbeli hatalom lesznek és csakhamar onnan is ki fognak vettetni, hogy helyüket az 1000 éves országlás idején Krisztus és választottai foglalják el. Mielőtt egy hadsereg egy elfoglalandó területet bevenne, bombázza azt. A levegő kőesőjének az lesz a hivatása, hogy megmutassa, hogy a levegő égben nem a Sátán az Úr, íme Isten csapása abban is hat és a Sátán saját székhelyén sem tudott Isten hatalmának ellenállni.

Mikor az égből kivetett Sátánt Isten keze a levegőben utoléri, a templomból a trónustól (tehát trónterem és templom egy) nyilván a trónt alkotó kerubok ajkáról egy erős hang hatol ki és bezúgja a mindenséget, mint egykor a keresztről elkiáltott szó: Elvégeztetett! A kifejezés majdnem ugyanaz, mégis más: Meglett! Az elvégeztetett Jézus munkájának bevégzését jelenti, sőt általában a váltság munkájának bevégzését, melyben az Atya és Szellem is részt vettek. A meglett szó az ember munkájának bevégzéséről szól, melyhez ugyanaz az isteni Háromság is hozzájárult, úgy, mint ahogy a seregek Harmagedonnál való összegyűlése történt: azt hitték, maguktól gyűlnek össze, nem vették észre, hogy Isten gyűjtötte őket egy helyre, a pusztulás helyére. Meglett azt jelenti, hogy az ember munkája véget ért, Isten nélkül akarta felépíteni a békesség országát és a legborzalmasabb pusztulásba vitte az emberiséget. Meglett azt jelenti, hogy miután az emberi próbálkozások ideje lejárt, az emberi erőlködést Isten az útból félredobta, most már Isten léphet a porondra, most már az ő cselekvése következik. Hogy Isten csakugyan cselekedni kezd, annak jele, hogy a Meglett kiáltás után villámok, szózatok, mennydörgések jöttek ugyanonnan, ahonnan a Meglett szó hangzott a trónustól. Isten szolgálattevő angyalainak osztja a parancsot, s ezek a parancsok jelennek meg villámlásban, mennydörgés hangján. Még mielőtt azonban az Úr építő munkáját elkezdené, a régi hazugságot kell lerombolnia s az új munkahelyét tisztává tennie. Dűljön hát össze a régi! Ezért támadt nagy földrengés. Voltaképpen itt is csak rengés áll az eredetiben, tehát égrengésre is kell gondolnunk. A rengés, mely a tengert is megrázza, oly erős, hogy szigetek merülnek el és hegyek lapállyá lesznek, fordítottja annak a műveletnek, mely korábban alkotta őket. A nagy világvárosokban nyilván az utolsó időbeli Babilonban a rengés következtében meghasadt a föld és a támadó árkok három részre szakítják a várost. Szigetek alatt természetesen nagy területeket kell értenünk, mint Madagaszkár, a két India szigetei, melyek inkább elsüllyedt világrészek darabjai, hanem a kisebbeket, amelyeket egy tenger alatti rengés könnyen elsüllyeszthet. Oly fokú lesz a rengés, hogy ezek nem tudnak kiemelt helyzetükben megmaradni. A világrengés következménye lesz a még soha nem látott mértékben kifejlődő kőeső, vagy meteoreső. Egy talentum súlya kb. 50 kg.

Mindezek a rengések azonban csak eszközei lesznek egy másfajta rengés előidézésének, s ez a lelkek rengése lesz. Mert a lelkekre gondol a kijelentés, mikor azt mondja: a nagy Babilonról is emlékezés történt Isten előtt, hogy haragja indulatának boros poharát adják neki. A hamis biztonságérzetet akarja Isten elvenni az emberektől, s őket megtérésre bírni. De nem csak a rengés célja keresendő a lelkivilágban, hanem a rengés oka is. A rengés oka Istenben van! Isten haragszik a föld megrontása miatt, haragszik a lelkiismeretlen emberekre, akik könnyelműen csábították az emberek milliárdjait egy hazug és veszedelmes útra, haragszik az önhitt gonosztevőkre, kik elbizakodottságukban istenekké tették magukat, a hatalomvágynak feláldozták embertársaikat.

Ez a harag fogja rázni a világot, mintha bor mámorában imbolyognának. Azért aki Isten földrengető indulatából érez valamit, olyan lesz, mint aki boros pohárból iszik.

A csapás igen nagy lesz, az embereket rettentő aggodalom fogja gyötörni, reszketve fognak a holnap elé nézni. De a gonoszságban való kitartásban nem fogja őket megingatni a borzalmaknak napja. Káromolni fogják a menny Istenét. Ezzel Isten minden kísérlete hiábavalónak bizonyult az engedetlen emberiség meggyőzésére. Kijelentette törvényét s azt lábbal taposták, hazugul kijátszották. Kijelentette szeretetét, Egyszülöttjének szeretete, véres szenvedése mellett közönnyel mentek el, szeretetét gyöngeségnek állították. Kijelentette haragját, ítéletét s még fogcsikorgatva is átkozták, hogy gonosz útjukon háborgatta őket. A fáraó fölött felemelt isteni kard most újra fel van emelve, haragvó, végső csapásra lesújtani kész isteni kard. Eljött a pillanat, amelyben az isteni türelemnek vége, eljött a határ, melyen túl megtérésre nem vár Isten.

-<>-

Forrás: Csia Lajos – A Jelenések könyve a mai kor tükrében © Csia Lajos
Új Berea Kiadó és Nyomda Kft. Budapest, 2008.
Saját példányból lejegyezve: 245–254. oldal.