Emlékezzünk Jézus Krisztusra

„És minekutána a kenyeret vette,

hálákat adván megszegte, és adta nekik,

mondván: Ez az én testem, mely ti érettetek adatik:

ezt cselekedjétek az én emlékezetemre.” (Luk. 22,19)

Az Úr Jézus arra tanít minket, az Ő követőit, hogy az Úrvacsora vétele során, miközben közösségünk van az Ő testével, emlékezzünk Őreá. Pál apostol, nem volt jelen annál a bizonyos utolsó vacsoránál, de teljes kijelentése volt róla közvetlenül magától az Úrtól. Mint azt 1 Korinthus 11, 23-ban mondja: „én az Úrtól vettem”. S ő nemcsak a kenyér megtörésével, de a pohár ivásával kapcsolatban is hozzá teszi: „ezt cselekedjétek az én emlékezetemre.” (24-25. versek) Fontos tehát, hogy emlékezzünk Jézus Krisztusra. Ezért most az Úrra való emlékezésről szeretnék néhány gondolatot megosztani a következőkben!

Jézus Krisztus arra utasít minket, hogy maradjunk Őbenne, s akkor Ő is mibennünk marad (Jn. 15,4-7). Krisztusban kell lennünk, mert nélküle nem teremhetünk gyümölcsöt az Atya dicsőségére; és nélküle semmit sem cselekedhetünk. Őrajta kívül, saját magunkból merítve ugyanis semmi olyat nem tudunk tenni, ami kedves lenne Isten előtt. Amit nem Jézus Krisztus bennünk lévő életéből, isteni -, és emberi természetéből merítve cselekszünk, az mind holt cselekedet Isten szemében. S Istenhez fordulva, bűneinken kívül éppen ezekből az ó-emberi jó -, és vallásos holt cselekedeteinkből is meg kellett térnünk. Krisztusban kell lennünk, és rá kell emlékeznünk, rá kell figyelnünk, mielőtt cselekszünk valamit. Krisztusban kell lennünk, hogy folytathassuk az általa megkezdett munkát: „Bizony, bizony mondom néktek: Aki hisz én bennem, az is cselekszi majd azokat a cselekedeteket, (ugyanazokat a munkákat fogja tenni) amelyeket én cselekeszem; és nagyobbakat is cselekszik azoknál; mert én az én Atyámhoz megyek.” (János 14,12). Hit Krisztusban, és az Ő munkájának folytatása. Aki Őbenne hisz, az Őbenne marad. Aki saját magában, vagy másvalakiben, vagy másvalamiben hisz, az Krisztuson kívül marad, s Krisztus is azon kívül. Krisztusban kell lennünk, s neki mibennünk. S akkor nemcsak a gyülekezeti úrvacsora alkalmával, a Lukácstól és Pál apostoltól felolvasott ige hallatán fogunk megemlékezni Jézus Krisztusról néhány pillanat erejéig, hanem minden időben, amikor csak Őbenne vagyunk. Emlékezzünk, higgyünk és maradjunk Krisztusban!

Hívlak téged Testvérem, hogy emlékezzünk együtt Jézus Krisztusra most, és minden napon, és minden órában, és minden éberen töltött percünkben, míg csak Ő el nem jön! Leírom ide azt, ami most eszembe jutott Őróla.

Jézus Krisztus az örökkévaló Ige
Ő Isten útjának kezdete
Ő Isten egyszülött Fia
Ő örök időktől fogva fel van kenve
Őérte, és őáltala teremtetett minden
Őbenne áll fenn minden
Ő a világ alapítása óta megöletett Bárány
Őbenne szerkeszti újra egybe Isten a mennyet és a földet
Ő az Ézsaiástól megígért Fiú gyermek, kinek vállán van az uralom, akinek neve: csodálatos, tanácsos, erős Isten, örökkévalóság Atyja, békesség fejedelme
Ő a testté lett Ige
Ő a szűztől született
Ő az emberi testben megjelent Isten
Ő a fájdalmak férfija, és betegség ismerője
Ő a megváltó, a szabadító, a gyógyító, a mester, a tanító
Ő az út, az igazság (a valóság) és az élet, csak Őáltala mehetünk az Atyához
Ő mosott meg minket vérével
Ő mossa meg lábainkat vízzel
Ő az igai szőlőtőke
Ő a jó pásztor, aki életét adta juhaiért
Ő Isten Báránya
Ő a kivetett, a halálra méltónak ítélt
Ő az, aki a táboron kívül szenvedett, hogy megszentelje a népet
Ő a megfeszített
Ő hordozta a mi bűneink jogos ítéletét a kereszten
Ő az, akitől emiatt elfordult mennyei Atyja
Ő és az Atya egyek
Ő a kereszten kihirdette: Elvégeztetett!
Ő meghalt értünk, s vele együtt mi is meghaltunk
Ő legyőzte a halált
Ő elhagyta poklot, ahol kihirdette az örömhírt
Ő a halottak közül az elsőszülött
Ő feltámadt értünk, s vele együtt mi is feltámadtunk
Ő az, aki foglyokat vitt fogva, és ajándékokat adott az embereknek
Ő fegyverezte le Sátánt és gonosz seregét, s diadalmenetbe meghurcolta őket
Ő az, aki megsemmisítette a Sátánt
Ő felment a mennybe, s örökre ült az Isten jobbjára
Ő ott várja, hogy minden ellensége lábai alá vettessen
Ővele együtt mi is fel lettünk ültetve mennyei helyekre
Ő nem szégyell minket testvéreinek nevezni
Ő az Atyához vezet minket
Őáltala el van rejtve az életünk Istenben
Ő ma a megelevenítő Szellem
Ő bennünk él
Őbenne vagyunk, amikor parancsolatait megtartjuk
Ő a mi életünk, kenyerünk, italunk
Ő a mi békességünk, örömünk, boldogságunk, élő reménységünk
Ő a mi mindenünk
Ő az igaz bíró
Ő a királyok Királya, ő az uraknak Ura
Övé minden hatalom
Ő az Alfa és az Omega
Ő az első és az utolsó
Ő a kezdet és a vég
Ő a mindenható (mindent tartó) Isten
Ő a szeretet: Isten szeretet
Ő a Vőlegény, aki sietve eljön menyasszonyáért
Őhozzá a Szellem és a menyasszony így szól: Jöjj el!

Ő végül „átadja az országot az Istennek és Atyának; amikor eltöröl minden birodalmat és minden hatalmat és erőt. Mert addig kell neki uralkodnia, mígnem ellenségeit mind lábai alá veti. Mint utolsó ellenség töröltetik el a halál. Mert mindent az ő lábai alá vetett. Mikor pedig azt mondja, hogy minden alája van vetve, nyilvánvaló, hogy azon kívül, aki neki mindent alávetett. Mikor pedig minden alája vettetett, akkor maga a Fiú is alávettetik annak, aki neki mindent alávetett, hogy az Isten legyen minden mindenben.” (1 Kor. 15,24-28)

Adjunk Istennek, Jézus Krisztus által hálát együtt! Adjuk Neki a dicsőséget, a dicséretet, a tiszteletet, a hódolatot, az áldást és az imádást! Méltó a megöletett Bárány, hogy kapjon erőt, gazdagságot, bölcsességet, hatalmasságot, tisztességet, dicsőséget és áldást!

Emlékezzünk szüntelen Jézus Krisztusra őbenne maradva; és végezzük a benne való hittel „ugyanazokat a munkákat” az Ő követőiként, tanítványaiként Atyánk, Isten dicsőségére! Ámen.

-<>-

Emlékezzünk Jézus Krisztusra - Ökrös Ferenc