Bibliai káté - 04. Rész

33. Mi a hit jelentősége?
Az emberek nagy többsége lenézi a hitet. „Hát olyan egyszerű az üdvösség útja, hogy oda a hit is elég?!” mondják. Nem veszik észre, hogy éppen ezzel árulják el, hogy nem képesek hinni. Csak abban tudunk bízni, akit szeretünk. Nincs semmi, amivel a jó és a kegyelmes Istent annyira megtisztelnők, mint azzal, hogy hiszünk Neki. A hívő rábízza magát Istenre, hogy amit ő nem tud elvégezni, azt Isten vigye véghez. A hívő megfogja Isten kezét, hogy ő vezesse. Így, a hit az engedelmesség útja, az igazságosság útja, az egyetlen út, amelyen a bűnös ember Istenhez eljuthat. Az ember többre, mint hitre, nem képes, de ez elég!

Dániel könyvének magyarázata - 03. Rész

Második rész

Folytatás

22. vers. A történelemnek, a múltnak és a jövőnek rejtett dolgait Isten tárja fel az emberek előtt, ha jónak látja, s az előtt, akinek a bölcsességet rendeli. Erre a világra, nem a fizikai világra, hanem az emberek erkölcsi világára szellemi sötétség borul, éjszaka van! Dániel és három társa bent éltek a pogány éjszakában, titkok között, emberi bizonytalanságban; de ebben az emberi bizonytalanságban, a pogány éjszakában egyszerre világosság támadt, amikor Isten a királytól látott álmon keresztül belépett abba; Isten világosságot hozott magával, Istennel világosság lakik együtt!

Bibliai káté - 03. Rész

25. Mi mutatja legjobban az emberi romlottságot?
Az, hogy az ember a felelősséget, vagyis Isten képét vetette el magától. Kain ezt mondta: „Őrizője vagyok-e az én testvéremnek?!” Kain fiai már egyenesen dicsekedtek azzal, hogy embert öltek. A közös dicsőség sem tudta őket egyesíteni, hogy egymás felelősségét viseljék; mikor égig érő tornyot kezdtek építeni, egymást meg nem értve, elfordultak egymástól és elszéledtek a világba. Uralkodóik, akik Isten nélkül akartak uralkodni, letiporták alattvalóikat, mint a fenevadak, s közben embertársaikért lelkiismeretük föl nem támadott. Aztán háborúkat indítottak egymás ellen és felelősség nélkül ontották a vért. Mind világosabban íródott be az emberi történetbe ez a mondat: Őrizője vagyok-e testvéremnek?! Az ember boldogságát ma is a másik holttestére építi fel.

Dániel könyvének magyarázata - 02. Rész

Második rész

1. vers. Az első nevezetes alkalom, melyben a próféta bölcsessége ország-világ előtt nyilvánvalóvá lett, igen rövid idő múlva következett be. A könyv ezt az évet Nabukodonozor király második esztendejének mondja. E között az esztendő között és a fogoly ifjak elhurcolásának éve között azonban majdnem 3 esztendőnek el kellett múlnia, még ha a király a kitűzött időnél előbb ki is vette őket az iskolából, pedig Jer. 25,1 az elhurcolás évét mondja Nabukodonozor első esztendejének, egyúttal Jójákim negyedik évének; harmadik adatul vehetjük Dán. 1,1-et, mely szerint Nabukodonozor Jeruzsálem szorongatására Jójákim harmadik esztendejében vonult ki. (A héber „bó” ige nemcsak jövést, megérkezést, hanem menést, kivonulást is jelent.)

Bibliai káté - 02. Rész

13. Hogyan teremtette Isten az embert?
Kettős természetűnek teremtette; a föld porából formált neki testet és a leheletéből lehelt belé szellemet (I. Móz. 2,7), hogy a földhöz is, a mennyhez is tartozzék; amazon uralkodjék, ennek engedelmeskedjék; hogy Isten természetét hordozza az anyagi világban, a szellemi világ akaratának végrehajtója legyen a földön.

14. Mi hát az ember, anyag e vagy szellem?*
Az ember sem nem anyag, sem nem szellem, hanem kettős, (anyagi és szellemi természetet) hordozó élő lélek, azaz személyiség. Az ember testi érzékei és tagjai útján a testi világban tájékozódik és

Dániel könyvének magyarázata - 01. Rész

Első rész

1. vers. Dániel története Jójákim júdabeli király harmadik esztendejével kezdődik, amely éveb Nabupolasszár babiloni királynak fia és uralkodótársa Egyiptom ellen hadjáratot vezetett, és útközben Jeruzsálemet is megszállta. Jójákim második elődjének, Jósiásnak, a reformátor-királynak fia volt, s közvetlen elődjének, Joakháznak, kit az egyiptomi király, Nébó letett, testvéröccse. Jeruzsálem szorongatásának volt egy isteni oka: a nép és királyok hűtlensége miatt Isten magára hagyta a vétekre csábított népet. A II. Kir. 23,4-20-ban lévő hosszú felsorolás mutatja, hogy Jósiás királynak a