Az ezeréves uralkodás - 07. Rész

Izrael missziója az ezeréves uralkodás alatt

Pál apostol ezt a missziót Izrael korábbi hosszú terméketlenségével szembe állítva így értékeli: „ha az ő elcsúszásuk gazdagságot hozott a világnak és alulmaradásuk a nemzetek meggazdagodását, mennyivel többet jelent majd teljességere jutásuk” (Róm.11,12). Mikor Izrael Messiását elvetette, Isten is elvetette népét, Izraelt, s a többi nemzethez fordult, hogy közülük hívjon ki népet magának: az egyházat. Tehát mi, nemzetbeliek, az ő elcsúszásuk által gazdagodtunk meg. A pogány nemzetek közül kihívott népet Isten egyszer teljességre fogja vinni, s azután visszatér elvetett népéhez, és azt is teljességre viszi. Ez azt jelenti, hogy minden hiányát kipótolja, és képessé teszi arra, hogy hivatását betöltse. Hiszen az egyház teljessége

Az ezeréves uralkodás - 06. Rész

„... Szemed látni fogja a Királyt szépségében ...”

(Ézs. 33,17)

Szobámban a berlini Stuckradnak egy képe függ, amelynek ez a címe. A képen két angyal ragad egy halálon átmentett fehér lelket előre a felhők fölé, és fölötte feltűnik sejtelmes, tiszta ragyogásban a kereszt. A kép gondolata igaz, de Ézsaiás másról beszél, sőt nagyon is földi régiókban mozog. A Király dicsőségét nem a felhők között, hanem a földi Sionon ígéri, Jeruzsálemben (Ézs. 33,20). Hogy nem a mennyei Jeruzsálemről van szó, azt mutatják az olyan vonatkozások, amilyenek az 5., 8., 9., 12. és 14-16. versben találhatók, amelyek a Király szépségének meglátóit

Az ezeréves uralkodás - 05. Rész

Izrael és Júda egybegyűjtése régi hazájába

Isten kiválasztott népének lenni nem csak kellemes érzéseket jelent, hanem sokszor kellemetlen, fájdalmas helyzetet, mert Isten megdicsőíti ugyan magát népében, de választott népéhez sokkal szigorúbb, mint más nemzetekhez. Bűneiket, hűtlenségeiket erősebben bünteti, tőlük többet követel. Izrael a legtöbbet szenvedett nép az összes nép között. A legkeményebb büntetés, amelyet Isten rámért, az volt, hogy a földről, amelyet Isten adott neki, elhurcolták idegenbe, s életét hontalanul kellett töltenie, amikor minden népnek megvolt a hazája. A választott nép

Az ezeréves uralkodás - 04. Rész

A Krisztus ítélőszéke előtt

Pál apostol két helyen is figyelmeztet arra, hogy mindnyájunknak meg kell jelennünk a Krisztus ítélőszéke előtt (Róm. 14,10; 2Kor 5,10). A két hely között némi különbség van, mert a Korinthusi levél szerint „mindnyájunknak állandóan láthatóknak kell lennünk” a Krisztus széke előtt, a Római levél szerint pedig „oda kell majd állanunk a Krisztus ítélőszékéhez” egyszer, amikor ítélni fog. Hogy pedig ez az odaállítás ítélet végett történik majd, arra világosan rámutat a Róma 14,12: „Tehát közülünk minden egyesnek számot kell adnia magáról”. Hogy nem az utolsó ítéletről beszél az apostol, az abból világos, hogy magáról és

Az ezeréves uralkodás - 03. Rész

Mit beszél a Biblia az ezeréves uralkodásról?

Félreérthetetlen szavakkal s az ezer évet megemlítve tulajdonképpen csak egy helyen szerepel: a Jel. 20,1-6.ban, ahol a látnok azt látja, hogy egy mennyből leszálló angyal Sátánt, aki a sárkány, régi kígyó és vádló (diabolos) – rágalmazó – nevet is viseli, egy lánccal lekötözi, azután a feneketlen mélységbe (abüssos) zárja, az abüssos ajtaját le is pecsételi, hogy ezer esztendeig Sátánnak ne legyen módja eltévelyíteni a nemzeteket. Az ezer év kezdetén a látnok trónokat pillant meg, amelyekre egyesek leülnek, akiknek az ítélkezés jogköre adatik, ami a régi világban az uralkodók jogköréhez tartozott. Azután lelkeket pillant meg a látnok,

Az ezeréves uralkodás - 02. Rész

Milyen lesz és hol lesz az egyház Jézus visszajövetelekor?

Az igaz egyháznak kifejlődéséhez időre van szüksége. Fejlődésének ideje alatt tisztul és nevelődik. Tisztulása alatt azt kell értenünk, hogy kiveti magából azt, amit Isten szentsége nem visel el. Ez a megszentelődés kétféleképpen történik: az igazi egyházban minden lélek kiveti magából azokat a törekvéseket, meggyőződéseket, nézőpontokat, terveket, célokat, felfogásokat, amelyek Isten igazságával és igazságosságával ellenkeznek; amellett az egész egyház kiveti magából azokat a lelkeket, akik nem akarnak megszentelődésen átmenni.