A Jelenések könyve a mai kor tükrében - 25. Rész

Hetedik látomás: Jöjjön el a te országod

Folytatás

Góg és Magóg

„Ha aztán végéhez érkezik az ezer esztendő, eloldják tömlöcéből a Sátánt. 8 Az elmegy majd, hogy a föld négy sarkán lévő nemzeteket, Gógot és Magógot eltévelyítse, s harcra összegyűjtse őket, azokat, akiknek száma annyi mint a tenger fövenyéé. 9 Ezek felmenetek azután a föld térségére, s körülvették a szentek táborát és a szeretett várost. De az égből tűz szállta alá, és megemésztette őket. 10 ekkor s Vádlót, aki eltévelyítette őket, belevetették a tüzes és kénköves mocsárba, ahol a fenevad és a hamis próféta voltak. Ott fognak kínlódni nappal és éjjel az örök korok korain át.” (Jel 20, 7-10)

A Jelenések könyve a mai kor tükrében - 24. Rész

Hetedik látomás: Jöjjön el a te országod

Folytatás

Az ezer éves uralkodás

„Trónokat láttam! Voltak, akik rájuk ültek, s azokra ítélethozatalt bíztak. Láttam azután azokat a lelkeket, akiket Jézus bizonyságtételéért és az Isten Igéjéért lefejeztek, akik nem borultak földre a fenevad előtt, sem annak képmása előtt, akik nem vették sem homlokukra, sem kezükre a bélyeget: ezek megelevenedtek és a Felkenttel együtt királyságra léptek ezer évig. 5 A többi halott nem elevenedett meg, amíg az ezer esztendő véget nem ért. Ez az első feltámadás. 6 Boldog és szent az, aki részt kap az első feltámadásban. Hozzájuk nincs joga a Második halálnak, hanem az Isten és a Felkent papjaivá lesznek, és vele fognak uralkodni ezer esztendőn át.” (Jel. 20,4-6)

A Jelenések könyve a mai kor tükrében - 23. Rész

Hetedik látomás: Jöjjön el a te országod

Folytatás

Sátán megkötöztetése

„Azután láttam! Egy másik angyal szállta alá az égből, akinél a feneketlen mélység kulcsa volt, és kezében egy lánc. 2 Ez uralma alá kerítette a sárkányt, amaz ősi kígyót, aki Vádló és Sátán, megkötözte ezer esztendőre, 3 és bevetette a feneketlen mélységbe. Azután bezárta a mélységet, és pecsétet tett rá, hogy ne tévelyítse tovább a nemzeteket, míg az ezer esztendő végéhez nem érkezik. Azután kevés időre fel kell őt oldozni.” (Jel. 20,1-3)

A Jelenések könyve a mai kor tükrésben - 22. rész

Hetedik látomás: Jöjjön el a te országod

Az Úr megérkezése (a parousia)

„Láttam! Megnyílt az ég, és egyszerre egy fehér ló tűnt fel, a rajta ülőt Hűségesnek és Igaznak nevezik. Igazságosan ítél és hadakozik. 12 Szeme tűzláng, fején sok korona. Írott név van rajta, melyet senki sem ismer, csak ő. 13 Köpeny burkolja be, mely vérben ázott. Neve így hangzik: az Isten Igéje. 14 Fehér lovakon követték, fényes, tiszta gyolcsba öltözötten a mennyei seregek. 15 Szájából éles pallos jön ki, hogy azzal vágja a nemzeteket. Vasvesszővel fogja őket terelgetni. Ő tapossa majd a mindenen uralkodó Isten haragos indulata borának sajtóját. 16 Köpenyére és tomporára egy név van írva: Királyoknak Királya és uraknak Ura.” (Jel. 19, 11-16)

Emlékezzünk Jézus Krisztusra

„És minekutána a kenyeret vette,

hálákat adván megszegte, és adta nekik,

mondván: Ez az én testem, mely ti érettetek adatik:

ezt cselekedjétek az én emlékezetemre.” (Luk. 22,19)

Az Úr Jézus arra tanít minket, az Ő követőit, hogy az Úrvacsora vétele során, miközben közösségünk van az Ő testével, emlékezzünk Őreá. Pál apostol, nem volt jelen annál a bizonyos utolsó vacsoránál, de teljes kijelentése volt róla közvetlenül magától az Úrtól. Mint azt 1 Korinthus 11, 23-ban mondja: „én az Úrtól vettem”. S ő nemcsak a kenyér megtörésével, de a pohár ivásával kapcsolatban is hozzá teszi: „ezt cselekedjétek az én emlékezetemre.” (24-25. versek) Fontos tehát, hogy emlékezzünk Jézus Krisztusra. Ezért most az Úrra való emlékezésről szeretnék néhány gondolatot megosztani a következőkben!

Jézus Krisztus arra utasít minket, hogy maradjunk Őbenne, s akkor Ő is mibennünk marad (Jn. 15,4-7). Krisztusban kell lennünk, mert nélküle nem teremhetünk gyümölcsöt az Atya dicsőségére; és nélküle semmit sem cselekedhetünk. Őrajta kívül, saját magunkból merítve ugyanis semmi olyat nem tudunk tenni, ami kedves lenne Isten előtt. Amit nem Jézus Krisztus bennünk lévő életéből, isteni -, és emberi természetéből merítve cselekszünk, az mind holt cselekedet Isten szemében. S Istenhez fordulva, bűneinken kívül éppen ezekből az ó-emberi jó -, és vallásos holt cselekedeteinkből is meg kellett térnünk. Krisztusban kell lennünk, és rá kell emlékeznünk, rá kell figyelnünk, mielőtt cselekszünk valamit. Krisztusban kell lennünk, hogy folytathassuk az általa megkezdett munkát: „Bizony, bizony mondom néktek: Aki hisz én bennem, az is cselekszi majd azokat a cselekedeteket, (ugyanazokat a munkákat fogja tenni) amelyeket én cselekeszem; és nagyobbakat is cselekszik azoknál; mert én az én Atyámhoz megyek.” (János 14,12). Hit Krisztusban, és az Ő munkájának folytatása. Aki Őbenne hisz, az Őbenne marad. Aki saját magában, vagy másvalakiben, vagy másvalamiben hisz, az Krisztuson kívül marad, s Krisztus is azon kívül. Krisztusban kell lennünk, s neki mibennünk. S akkor nemcsak a gyülekezeti úrvacsora alkalmával, a Lukácstól és Pál apostoltól felolvasott ige hallatán fogunk megemlékezni Jézus Krisztusról néhány pillanat erejéig, hanem minden időben, amikor csak Őbenne vagyunk. Emlékezzünk, higgyünk és maradjunk Krisztusban!

Hívlak téged Testvérem, hogy emlékezzünk együtt Jézus Krisztusra most, és minden napon, és minden órában, és minden éberen töltött percünkben, míg csak Ő el nem jön! Leírom ide azt, ami most eszembe jutott Őróla.

Jézus Krisztus az örökkévaló Ige
Ő Isten útjának kezdete
Ő Isten egyszülött Fia
Ő örök időktől fogva fel van kenve
Őérte, és őáltala teremtetett minden
Őbenne áll fenn minden
Ő a világ alapítása óta megöletett Bárány
Őbenne szerkeszti újra egybe Isten a mennyet és a földet
Ő az Ézsaiástól megígért Fiú gyermek, kinek vállán van az uralom, akinek neve: csodálatos, tanácsos, erős Isten, örökkévalóság Atyja, békesség fejedelme
Ő a testté lett Ige
Ő a szűztől született
Ő az emberi testben megjelent Isten
Ő a fájdalmak férfija, és betegség ismerője
Ő a megváltó, a szabadító, a gyógyító, a mester, a tanító
Ő az út, az igazság (a valóság) és az élet, csak Őáltala mehetünk az Atyához
Ő mosott meg minket vérével
Ő mossa meg lábainkat vízzel
Ő az igai szőlőtőke
Ő a jó pásztor, aki életét adta juhaiért
Ő Isten Báránya
Ő a kivetett, a halálra méltónak ítélt
Ő az, aki a táboron kívül szenvedett, hogy megszentelje a népet
Ő a megfeszített
Ő hordozta a mi bűneink jogos ítéletét a kereszten
Ő az, akitől emiatt elfordult mennyei Atyja
Ő és az Atya egyek
Ő a kereszten kihirdette: Elvégeztetett!
Ő meghalt értünk, s vele együtt mi is meghaltunk
Ő legyőzte a halált
Ő elhagyta poklot, ahol kihirdette az örömhírt
Ő a halottak közül az elsőszülött
Ő feltámadt értünk, s vele együtt mi is feltámadtunk
Ő az, aki foglyokat vitt fogva, és ajándékokat adott az embereknek
Ő fegyverezte le Sátánt és gonosz seregét, s diadalmenetbe meghurcolta őket
Ő az, aki megsemmisítette a Sátánt
Ő felment a mennybe, s örökre ült az Isten jobbjára
Ő ott várja, hogy minden ellensége lábai alá vettessen
Ővele együtt mi is fel lettünk ültetve mennyei helyekre
Ő nem szégyell minket testvéreinek nevezni
Ő az Atyához vezet minket
Őáltala el van rejtve az életünk Istenben
Ő ma a megelevenítő Szellem
Ő bennünk él
Őbenne vagyunk, amikor parancsolatait megtartjuk
Ő a mi életünk, kenyerünk, italunk
Ő a mi békességünk, örömünk, boldogságunk, élő reménységünk
Ő a mi mindenünk
Ő az igaz bíró
Ő a királyok Királya, ő az uraknak Ura
Övé minden hatalom
Ő az Alfa és az Omega
Ő az első és az utolsó
Ő a kezdet és a vég
Ő a mindenható (mindent tartó) Isten
Ő a szeretet: Isten szeretet
Ő a Vőlegény, aki sietve eljön menyasszonyáért
Őhozzá a Szellem és a menyasszony így szól: Jöjj el!

Ő végül „átadja az országot az Istennek és Atyának; amikor eltöröl minden birodalmat és minden hatalmat és erőt. Mert addig kell neki uralkodnia, mígnem ellenségeit mind lábai alá veti. Mint utolsó ellenség töröltetik el a halál. Mert mindent az ő lábai alá vetett. Mikor pedig azt mondja, hogy minden alája van vetve, nyilvánvaló, hogy azon kívül, aki neki mindent alávetett. Mikor pedig minden alája vettetett, akkor maga a Fiú is alávettetik annak, aki neki mindent alávetett, hogy az Isten legyen minden mindenben.” (1 Kor. 15,24-28)

Adjunk Istennek, Jézus Krisztus által hálát együtt! Adjuk Neki a dicsőséget, a dicséretet, a tiszteletet, a hódolatot, az áldást és az imádást! Méltó a megöletett Bárány, hogy kapjon erőt, gazdagságot, bölcsességet, hatalmasságot, tisztességet, dicsőséget és áldást!

Emlékezzünk szüntelen Jézus Krisztusra őbenne maradva; és végezzük a benne való hittel „ugyanazokat a munkákat” az Ő követőiként, tanítványaiként Atyánk, Isten dicsőségére! Ámen.

-<>-

Emlékezzünk Jézus Krisztusra - Ökrös Ferenc

A Jelenések könyve amai kor tükréban - 21. Rész

Hatodik látomás: A nagy parázna ítélete

Folytatás

Ujjongás az égben

„Amit ezek után hallottam, olyan volt, mintha óriási tömeg nagy hangon szólna a mennyben: „Hallejujah! A megmentés, a dicsőség és a hatalom Istenünké! 2 Mert igazak és igazságosak az ő ítéletei. Mert elítélte a nagy paráznát, aki paráznaságával megrontotta a földet. Rabszolgáinak vérét megtorolta annak kezén.” 3 Másodszor is szóltak: „Hallelujah! Füstje felszáll az örök korok korain át!” 4 Erre a huszonnégy vén és a négy élőlény leborult, és imádta a trónon ülő Istent. „Ámen, Hallelujah!” – mondták. 5 Ekkor a tróntól szózat hallatszott: Magasztaljátok a mi Istenünket ti rabszolgái mind, ti, kik félitek őt, kicsinyek és nagyok. 6 Majd úgy hallottam, mintha nagy tömeg szólna, mintha sok víz zúgna, mintha erős mennydörgések hangja szólna. „Hallelujah! Mert királyságra lépett az Úr, a mi Istenünk, a mindeneken uralkodó. 7 Örüljünk, ujjongjunk, adjunk dicsőséget neki. Mert eljött a Bárány menyegzője, s asszonya felkészítette magát. 8 Megadták neki, hogy fénylő, tiszta gyolcsba burkolózzék.” (Jel. 19,1-8)