Dániel könyvének magyarázata - 05. Rész

Harmadik rész

1. vers. Nabukodonozor is csakhamar visszatért a teljes pogányságba. Az álomban foglalt intés kitörlődött lelkéből, csak annyit tartott meg belőle, amennyi hízelgő volt számára, főleg ez a mondat: „Te vagy az aranyfej!” Hogy az isteni kijelentésnek ez a mondata állandóan emlékezetében maradjon, s dicsőségét hirdesse, az álomban látott hatalmas szobrot elkészíttette, de nem úgy, ahogy az álomban látta, hanem fejétől-lábáig aranyból. Az ezüstöt, rezet, vasat és agyagot a király felejteni akarta, azt, hogy az aranyból ezüst lesz, az ezüstből réz, a rézből vas, és azt törékennyé fogja tenni a közéje keveredő cserép. A király tehát ámítani kezdte magát; nem akarta látni Isten egész kijelentését. Ehhez az önámításhoz kellett a csupa arany szobor, melyről hiányzott a baljóslatú vég.

Biliai káté - 05. Rész

45. Miben különböznek egymástól az isteni személyek?
Az Atya olyan, mint a gondolat: láthatatlan. A Fiú olyan, mint a szó, vagy ige: benne a gondolat láthatóvá válik. A Szellem olyan, mint a cselekedet: általa a gondolat és a szó Istenen kívüli valósággá válik. A Szellem által az istenség belénk költözik és bennünket lényével megtölt. Isten gondolata és Istenszava Istenen belül való valóságok. Vegyük az építkezésről hasonlatot. A teremtés, a megváltás és az újjáteremtés nagy épületében az Atya a tervező, a Fiú a terv vagy modell s a Szellem az építő munkás. A három személyt soha egymás nélkül elgondolni nem lehet. Helytelen volna a teremtés, megváltás és az új szellemi teremtés, azaz a megszentelés munkáját a három személy közt úgy megosztani, hogy az Atya teremt, a Fiú megváltott és a Szellem megszentel, mert mind három isteni munkát 

Dániel könyvének magyarázata - 04. Rész

Második rész

Folytatás

37. vers. Dániel a következőkben sorra megfejti az álomkép egyes részeit. Míg eddig az apokaliptikus nyelv természetéből levont következtetésekkel azt próbáltam magyarázatul adni, ami kijelentés nélkül is természetesen következik az álomképekből, most a kijelentett értelmezést fogjuk követni. A próféta a meglátás rendjében, tehát az először látott aranyfejjel kezdi a megfejtést.

Bibliai káté - 04. Rész

33. Mi a hit jelentősége?
Az emberek nagy többsége lenézi a hitet. „Hát olyan egyszerű az üdvösség útja, hogy oda a hit is elég?!” mondják. Nem veszik észre, hogy éppen ezzel árulják el, hogy nem képesek hinni. Csak abban tudunk bízni, akit szeretünk. Nincs semmi, amivel a jó és a kegyelmes Istent annyira megtisztelnők, mint azzal, hogy hiszünk Neki. A hívő rábízza magát Istenre, hogy amit ő nem tud elvégezni, azt Isten vigye véghez. A hívő megfogja Isten kezét, hogy ő vezesse. Így, a hit az engedelmesség útja, az igazságosság útja, az egyetlen út, amelyen a bűnös ember Istenhez eljuthat. Az ember többre, mint hitre, nem képes, de ez elég!

Dániel könyvének magyarázata - 03. Rész

Második rész

Folytatás

22. vers. A történelemnek, a múltnak és a jövőnek rejtett dolgait Isten tárja fel az emberek előtt, ha jónak látja, s az előtt, akinek a bölcsességet rendeli. Erre a világra, nem a fizikai világra, hanem az emberek erkölcsi világára szellemi sötétség borul, éjszaka van! Dániel és három társa bent éltek a pogány éjszakában, titkok között, emberi bizonytalanságban; de ebben az emberi bizonytalanságban, a pogány éjszakában egyszerre világosság támadt, amikor Isten a királytól látott álmon keresztül belépett abba; Isten világosságot hozott magával, Istennel világosság lakik együtt!

Bibliai káté - 03. Rész

25. Mi mutatja legjobban az emberi romlottságot?
Az, hogy az ember a felelősséget, vagyis Isten képét vetette el magától. Kain ezt mondta: „Őrizője vagyok-e az én testvéremnek?!” Kain fiai már egyenesen dicsekedtek azzal, hogy embert öltek. A közös dicsőség sem tudta őket egyesíteni, hogy egymás felelősségét viseljék; mikor égig érő tornyot kezdtek építeni, egymást meg nem értve, elfordultak egymástól és elszéledtek a világba. Uralkodóik, akik Isten nélkül akartak uralkodni, letiporták alattvalóikat, mint a fenevadak, s közben embertársaikért lelkiismeretük föl nem támadott. Aztán háborúkat indítottak egymás ellen és felelősség nélkül ontották a vért. Mind világosabban íródott be az emberi történetbe ez a mondat: Őrizője vagyok-e testvéremnek?! Az ember boldogságát ma is a másik holttestére építi fel.