Elragadtatás - Az Istennel járók jutalma

„Mert ezt mondjuk nektek az Úr szavával, hogy mi, akik élünk, akik megmaradunk az Úr eljöveteléig, éppen nem előzzük meg azokat, akik elaludtak. 16 Mert maga az Úr riadóval, arkangyal szózatával és isteni harsonával leszáll az égből: és feltámadnak először akik meghaltak volt a Krisztusban; 17 Azután mi, akik élünk, akik megmaradunk, elragadtatunk azokkal együtt a felhőkön az Úr elébe a levegőbe; és ekképpen mindenkor az Úrral leszünk.” (1Tessz. 4,15-17)

Keresztény vagy Krisztus-követő

Krisztust kövesd!

Különbségek

„… a tanítványokat először Antiókhiában nevezték keresztényeknek" (ApCsel 11,26/b).

Amilyen kizárólagos a különbség a halál és az Élet, a sötétség és a Világosság, a hamisság és az Igazság között, olyan a keresztények és a Krisztus-követők közti különbség abban, ahogyan Istent keresik, követik, imádják, és szolgálják. Három alapvető különbség, melyek közül az elsőből következik a második és a harmadik.

A napba öltözött asszony és a sárkány

  „Majd egy nagy jelkép lett látható az égen, egy asszony, ki a napba öltözött, kinek lába alatt a hold volt, és fején tizenkét csillagból koszorú. 2 Ez az asszony terhes volt, s fájdalmában, szülési kínok között kiáltozott. 3 Utána egy másik jelkép látszott az égen, egy nagy tüzes sárkány, kinek hét feje és tíz szarva volt, és fejein hét korona. 4 Ez farkával az ég csillagainak harmadrészét söpörte, majd a földre vetette őket. Ekkor a sárkány a szülni készülő asszony elé állt, hogy mikor szül, annak gyermekét felfalja. 5 Az asszony fiat szült, férfimagzatot, ki vasvesszővel fogja majd az összes nemzetet terelni. Gyermekét azután elragadták az Istenhez, és annak trónjához, 6 az asszony pedig a pusztába futott, hol Isten helyet készített számára, hogy táplálják 1260 napig.” (Jel. 12,1-6)

Ha a világ gyűlöl titeket

„Emlékezzetek meg arról a szóról, melyet mondottam nektek:

A rabszolga nem nagyobb uránál.

Ha engem üldöztek, titeket is üldözni fognak.

Ha az én szómat megőrizték, a tieteket is meg fogják őrizni.

János 15,20

NE CSODÁLKOZZUNK

„Ne csodálkozzatok azon testvéreim, hogy a világ gyűlöl titeket. 14 Mi tudjuk, hogy átjutottunk a halálból az életre, mert szeretjük testvéreinket. Aki nem szereti, a halálban marad.” (I. János 3,13-14 Csia) Ne csodálkozzunk azon testvéreim, ha a világ gyűlöl minket! Mi „átjutottunk a halálból az életre”, sőt: mi nem vagyunk ebből a világból valók. Jézus Krisztus előre hirdette tanítványainak: „Ha a világ gyűlöl titeket, tudjátok meg, hogy engem előbb gyűlölt, mint titeket. 19 Ha a világból valók volnátok, a világ kedvelné a sajátját, de mert nem vagytok a világból valók, hanem én válogattalak ki titeket a világból, azért gyűlöl titeket a világ. 20 Emlékezzetek meg arról a szóról, melyet mondottam nektek: A rabszolga nem nagyobb uránál. Ha engem üldöztek, titeket is üldözni fognak. Ha az én szómat megőrizték, a tieteket is meg fogják őrizni. 21 Ám de mindezt az én nevemért fogják veletek tenni, mert nem ismerik azt, aki elküldött engem. 22 Ha nem jöttem volna, és nem szóltam volna nekik, nem volna vétkük, így azonban nincs mentségük a vétkükre. 23 Aki engem gyűlöl, Atyámat is gyűlöli.” (Jn. 15,18-23 Csia)

Az ezeréves uralkodás - 08. Rész

Ünnepek az ezeréves birodalomban

Zakariás 14.16-19-ben egy meglepő jóslatot találunk arról, hogy Izraelnek utolsó szabadítása és egybegyűjtése után azok a nemzetekhez tartozó emberek, akik megmaradnak a nagy nyomorúság idején, „esztendőről esztendőre mind felmennek, hogy hódoljanak a Királynak, a seregek Urának, és megünnepeljék a sátorok ünnepét. S majd lészen, hogy aki a föld nemzetei közül nem megy fel Jeruzsálembe, hogy hódoljon a Királynak, a seregek Urának, nem lesz eső”. A zsidóknak három nagy ünnepük volt, amelyeket 8 napig ültek: a húsvét vagy pászka, a pünkösd vagy aratás ünnepe és a sátorok ünnepe, mint harmadik és bezáró

Az ezeréves uralkodás - 07. Rész

Izrael missziója az ezeréves uralkodás alatt

Pál apostol ezt a missziót Izrael korábbi hosszú terméketlenségével szembe állítva így értékeli: „ha az ő elcsúszásuk gazdagságot hozott a világnak és alulmaradásuk a nemzetek meggazdagodását, mennyivel többet jelent majd teljességere jutásuk” (Róm.11,12). Mikor Izrael Messiását elvetette, Isten is elvetette népét, Izraelt, s a többi nemzethez fordult, hogy közülük hívjon ki népet magának: az egyházat. Tehát mi, nemzetbeliek, az ő elcsúszásuk által gazdagodtunk meg. A pogány nemzetek közül kihívott népet Isten egyszer teljességre fogja vinni, s azután visszatér elvetett népéhez, és azt is teljességre viszi. Ez azt jelenti, hogy minden hiányát kipótolja, és képessé teszi arra, hogy hivatását betöltse. Hiszen az egyház teljessége