Nyolcadik látomás: Íme mindent megújítok!
Folytatás
Jézus bizonyságtétele
„Lám, sietve megyek! A bér velem, hogy kinek-kinek megfizessek aszerint, amilyen a cselekedete. Én vagyok az Alfa és az Omega, az első és az utolsó, a kezdet és a vég. 14 Boldogok, akik megmossák ruháikat, hogy joguk legyen az élet ligetéhez és ahhoz, hogy a kapukon át bemenjenek a városba. 15 Kívül maradnak az ebek, a varázslók, a paráznák, a gyilkosok, a bálványimádók, s mindenki, aki kedveli és teszi a hazugságot. 16 Én, Jézus, elküldtem angyalomat, hogy az eklézsiáknak tanúskodjék előttetek e dolgokról. Én vagyok Dávid gyökere és nemzetsége, ama fénylő hajnali csillag.” (Jel. 22, 12-16)
Mint ahogy a bevezetésben a próféta megnyitó szavai után egyszerre megszólalt az Úr: itt is a búcsúzáskor egyszerre felhangzik az Úr beszéde első személyben, mintha csak keresztyén összejövetelen hirtelen egy prófétán keresztül szólana. A kijelentés angyalát ő küldte: de most megelőzve azt, maga mondja el a búcsú szavait. Nemcsak Jánostól búcsúzik, hanem az egész gyülekezettől is. Utolsó szavai ezek, mielőtt az ég legbelsőbb, legfelső részébe visszavonulna, várva az órát, melyben övéihez újra megindulhat, hogy nekik a végső szabadítást vigye.
Amit már oly sokszor lelkére kötött tanítványainak, a legfontosabbat most újra szívükre helyezi: virrasztó szolgák gyanánt várják őt a földi éjszakában, nem tudva, mikor érkezik meg, hogy akármikor jön is, készen legyenek őt elfogadni. Hirtelen jön! De vele lesz hatalma és elhatározott akarata, hogy kinek-kinek szolgálata szerint fizessen; 10 várossal annak, aki 10 lírát szerzett, kevesebbel annak, aki kevesebbre képes: átokkal annak, aki közönyös volt iránta, pénzét kamatozatlan félre tette. Mert a közöny, a lágymelegség a legnagyobb megbántás neki. Isten számon fogja kérni tőlünk, hogy mit tettünk a ránk bízott ajándékokkal, különösen az antikrisztusi időkben, amikor a világnak legnagyobb szüksége lesz arra, hogy akiknél a fény van, azok világítsanak neki. Azoknak, akik tudják, hogy az Omega, vagyis az utolsó, a vég nem az Antikrisztus lesz, hanem az, aki az Alfa, a kezdet volt; hogy a mindeneket teremtő Isten a Mindent Tartó és egyszer visszaköveteli, amit bitorlók eloroztak tőle: azoknak elhallgatni az igaz és valóságos Isten dicsőségét és együtt zengeni az istentelen világgal az ember dicsőségét, árulás, mely a legsúlyosabb büntetést érdemli. Krisztus fizetni fog kinek-kinek cselekedeteihez képest.
Milyen rejtelmes, fölfoghatatlan isten titok a kezdet, amelyet próbálunk földeríteni és más fényt nem tudunk abba vetíteni, mint amit a Biblia kezünkbe adott: éppen olyan rejtelmes, izgató, isteni titok a jövő, amelybe nem tudunk más fényt sugározni, mint amit a Biblia arra vetett. Ez a titok nem anyag, erő vagy törvény, hanem egy személy, aki teremtett, munkált és akart, s ki újra fog teremteni, hogy teremtményeihez való szeretetét örök munkával mutassa meg. Egy isteni szív mélysége, a szeretet óceánja: ez az Alfa és ez az Omega! Öröktől fogva szeretett: ez volt a kezdet, s örökké szeretni fog, ez a vég! Aki a világ teremtése óta keresztre szánta Fiát, az volt az első és aki a Bárány által fog végig uralkodni, az lesz az utolsó! Nincs semmivel és senkivel mással dolgunk, csak ővele; mert ő az élet, a valóság és az út. Kétségtelen, hogy az élet fája nem tehetetlen és értelmetlen növény, hanem a szeretet örök forrása, Jézus. Felé indultunk el. Hozzá fogunk érkezni, s őt megismerni: ez lesz az örök élet! Lakodalomba készülünk; eljegyzettek vagyunk!
De lakodalomba nem mehetünk mindennapos, elpiszkolt ruhánkkal; bűntől fertőzött, mocskos lélekkel; szégyenünket el nem takarva, a magunk lényével! Ha bejutnánk oda szennyesünkben, magunk menekülnénk ki a fényből és ragyogásból a külső sötétségbe! Óh, végtelen szeretet, mely a ruhát is elkészítette a Golgota megátkozott helyén! Áldott hely, ahol az átok áldássá változott! A bűnösökért halt meg! „Boldogok, akik ruháikat megmosták, hogy joguk legyen; Istentől adott, elvitathatatlan, örök joguk arra, hogy az élet fájához, az Üdvözítő Jézushoz bemenjenek, s ne a kerítésen másszanak által, hanem teljes joggal a kapukon menjenek át a városba!”
Borzalom, hogy az élet fája mellett ott van egy másik vég is: a tüzes kénköves mocsár, a szenvedés és az undor helye! De kell egy helynek lennie, hová lefolyik a földi élet minden aljassága, megjavulni nem akarók gonoszsága! Hová menjenek az ebek, a bűbájosok, a paráznák, a gyilkosok, a bálványimádók és a hazugok?! Azok, akik megvetették a bűnbocsánatot; akik nem akarták a megtérést vétkeikből! Hová jusson a mocsár, amely mocsár akar maradni?! Más volt még akkor, mikor ebek szabták a világ törvényét, s a maguk tisztátalanságát okádták rá a világra; amikor még bűbájosok, ördögi szemfényvesztők csalhatták az embereket; mikor a paráznaság az elfogadott életforma volt a földön? Amikor a gyilkosok uralkodtak és istenekként imádtatták magukat; amikor a hazugság hatotta át az emberiség minden idegét, s az emberek szerettek hazudni! De amikor a tiszták kiszellőztették a földet, mióta Isten igazsága elűzte az ördögök éjszakáját: mióta a hűség lett a társadalmi forma; amióta a szelídek örökölték a földet; amióta megszentelik az Isten nevét és minden ember az igazat mondja felebarátjának, azóta mit keresnének a megújult földön az ebek? Bizonnyal azok közül, akik napról napra vétek mocskolta ruhákban járnak ragyogó városban! Önként maradnak kívül ezek!
Mint ahogy a levél elején – mert levél ez a könyv – felhangzott ez a szó: „én János... a szigeten valék”, most a könyv végén nem ő adja a nyomatékot, nem ő teszi kézjegyét a könyv végére, hanem az, aki megkereste őt a szigeten, hogy rajta keresztül minden idő, minden hely keresztyén gyülekezetéhez szóljon. Nem ment személyesen Jánoshoz; angyalát küldte el hozzá, hogy magához hívja őt, s felemelje trónusához. Az, aki a gyülekezetek mécslábai között benn jár, s gondozza azok mécseseit; az, aki a hét csillagot kézben tartja éppen mert szívén vannak ezek a gyülekezetek, izente meg a gyülekezetet illető igazságokat. Ez a gyülekezet az ő menyasszonya; az üzenet az, hogy a menyasszonynak készülnie kell, hogy Vőlegényét, amikor az megjő, elfogadja; hogy hozzá méltónak bizonyuljon. Az előkészület útja a győzelem. Aki győz, annak szól az ígéret; akik győznek, azokból tevődik össze az ő földi teste, az élő templom, a tiszta szűz, a Bárány menyasszonya!
Mint ahogy a könyvben az újtestamentomi egyház ótestamentomi képekbe van burkolva, kapuin a régi zsidó törzsek nevei, s maga is e törzsekbe beosztva jelenik meg, hogy Isten választott népének ígéreteit elnyerje, úgy burkolózik most a könyv végén Jézus is ótestamentomi vonatkozásokba, hogy földi életének emberi kapcsolatait megmagyarázza. Mert mióta emberi húsunkat magára vette, van földi fele is az Isten Fiának. Ez a földi fele a hozzánk hasonló emberi test és emberi lélek, hogy ne maradjon fölöttünk a beláthatatlan magasságban, hogy leszálljon hozzánk, s megmutassa hozzánk tartozását, azért Dáviddal való rokonsága az Úrnak: Őse volt és leszármazottja. Őse volt, mert Dávid az ő árnyéka lett, mint Isten szerint való király. A királyság nem emberi találmány, habár sokan vissza is éltek vele, hanem az égi berendezésnek mása. Ki jogosan és jól akar uralkodni, annak az égtől kell tanulnia uralkodni. Dávid onnan tanulta. Előbb üldözötten, meggyalázottan, s mégis tűrve és Istenre várva; aztán dicsőségben Isten előtt járva, bűnbánat és Istenben vetett hit között: ez volt az Isten szíve szerint való király. S ennek az uralkodásnak gyökere Isten Fia volt, az égi király. Test szerint pedig leszármazottja volt, atyjáról, anyjáról Dávid testi fia. Trónjának jogos örököse, mert leszármazottja: de gyökere is, kiben az uralkodás égi eszményképe megvalósult. Őt visszakapni a földre annyi, mint új életet nyerni a földön, megszabadulni sötét zsarnokságtól, igazságtalan, önző kényuraktól, élni szabadságba, félelem nélkül! „Jöjjön el a te uralkodásod!” – imádkozzuk. Láttuk, hogy az új föld megteremtése előtt, az ő ezeréves uralkodása a régi földön olyan lesz, mint hajnalcsillag feljötte a napkelte előtt. Várjuk a napkelte előtt a fényes Hajnalcsillagot! Visszavárjuk Jézust, kínzó, gonosz álmaink végét, a boldogító valóságot! Utolsó szava tehát azt akarja mondani: Én itt az Atya trónján is hozzátok tartozom, testvéretek maradtam, Dávid gyökere és sarja. Bízzatok bennem: Én vagyok a ti sötét éjszakátokban a napfölkeltét ígérő fényes hajnali csillag!
-<>-
Forrás: Csia Lajos – A Jelenések könyve a mai kor tükrében © Csia Lajos
Új Berea Kiadó és Nyomda Kft. Budapest, 2008.
Saját példányból lejegyezve: 338–341. oldal.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése